Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-239
239. erozAgos ülés minister ur azt mondta rá, hogy nincs mondani valója. Az elnök ur akkor alkalmasint azon hiszemben hivta fel a minister urat szólásra, hogy tán itt bentit a házban be akarja terjeszteni azon jelentést. De neki nem volt mondani valója. Nem tudom ez mit jelentsen. Egyszerű tévedést-e, vagy azt, hogy a minister ur az ő Felségének tett előterjesztését nem a képviselőházzal, hanem csak az egyes képviselőkkel akarta közölni s kiosztatni künn a folyosón, a hol a báli jegyeket és egyéb hirdetéseket szoktak osztogatni. Ez iránt felvilágosítást kérek a minister úrtól. Méltóztassanak egy előzetes esetre emlékezni; (Halljuk!) boldogult b. Eötvös József minister szintén közölte a házzal egy az alapokról ő Felségéhez felterjesztett jelentését. Nem tudom gyorsírói tévedésből történt-e, vagy a jegyzőkönyvbe nem vétetett fel, nem emlékszem már a részletekre: de azt tudom, hogy Ghyczy Kálmán, mint az ellenzék egyik vezértagja, a legközelebbi ülések egyikén megkérdezte a ministertől, hogy azon jelentést, melyet kinyomatván, a képviselőház tagjai köztt kiosztatott, csak az egyes képviselőknek adta-e, vagy a háziak nyújtotta-e be '? Erre Eötvös minister rögtön bizonyos indignatióval feleié, hogy a mit Ő e teremben e helyről az asztalra letesz, azt a háznak jelenti be. És ezzel tényleg recíífieálva lett azon félreértés, hogy a jelentés a házzal nem szokott módon közöltetett. Megengedem t. ház, hogy most is egészen, ártatlanul tévedésből történt a dolog, de éppen azért kérem a t. minister urat, méltóztassék kijelenteni, hogy a kiosztott füzet a ház elé terjesztetett-e? vagy csak az egyes képviselőkkel piivátim közöltetett ? {Helyeslés, a baloldalon.) Ezt annyival több joggal kérhetjük, mert másnapon a főrendiházban az elnök, az elnöki székhői jelentette be az ő Felségéhez tett ezen jelentések közlését. És igy már csak mi is megkiváuhaíjuk, hogy itt a képviselőházban is jelentessék be. (Élénk helyeslés a balon és a szélső balról.) Egyébiránt, bárminő választ is leszek szerencsés nyerhetni a minister úrtól e kérdésre, azért ha már kezünkbe került e füzet, azt ignorálni nem lehet. Ez az ő Felsége által a minister kezelése alatt álló alapok és alapítványok megvizsgálására kinevezett u. n. kilenczes bizottság jelentése ő Felségéhez, nemcsak, hanem a ministernek a bizottság jelentéséhez mellékelt felterjesztése s a végén van egy legfőbb elhatározás, melyben o Felsége „a vallás- és közoktatási minister közvetlen felügyelete és kezelése alatt álló alapoknak, különösen a vallás- és tanulmányi alapoknak kezelésére és ellenőrzésére egy ideiglenes bizottságnak felállítását jóváhagyja." Ez agy fontos tény, mert ha ez bizonyos április 12. 1880, 057 módon effectuáltatik, — a mint még nem effeetuáltatott, noha már 1878. november 3-án kelt a legf. elhatározás, ez többé nemcsak az alapok ügye lenne, hanem egyúttal igen érzékeny sérelme magának az alkotmánynak 1 Ha egy ily bizottság a minister ellenőrzésére és az országgyűlés megkerülésével, az országgyűlés háta mögött neveztetnék ki, mi történik akkor? Az, hogy Mag) T arország ministerét ellenőrizné bizonyos tényeiben, tehát ez esetben az alapok és alapítványok kezelésében, egy olyan bizottság, melyet a magyar törvények nem ismernek s melyről alkotmányunk semmit sem tud. A mi törvényeink, a mi alkotmányunk szt-rint, a minister minden teltéért kizárólag csak király ő Felségének s az országgyűlés két házának felelős; ezeknek minden tettéért, de kivtilök senkinek másnak. Egy bizottságnak tehát felállítása az országgyűlés megkerülésével, törvény alkotása nélkül, kivált a czélból, hogy a minister eljárását ellenőrizze, többé nem az alapok kérdése ; ez alkotmánysértés. (Igaz! bal/elöl.) Igaz, hogy e jelentésben a kilenczes bizottság teszi a javaslatot egy ilyen bizottság alakítása iránt és ezen jelentést aláírták több oly köztiszteletben álló nevezetességei a nemzetnek, a kikről fel nem tehető az intentió, hogy bárkinek, annyival kevésbbé pedig a koronás királynak oly javaslatot tegyenek, melyben törvényeinknek, vagy alkotmányunknak megsértése involváltassék. És valóban az ő javaslatuk csak oda megy ki, hogy ilyen bizottság alakíttassák, de ebből nem következik, hogy ezen bizottság az országgyűlés megkerülésével, annak tudta, befolyása nélkül neveztessék ki s pedig az alkotmányba ütköző hatáskörrel. Ama 9-es bizottság jelentésében kifejezett czélnak még oly módon is eleget lehet tenni, a mely módon az országgyűlés jogai nem csorbittatnak. De az országgyűlés hozzájárulása és törvény nélkül egy bizottsággal ellenőriztetni a ministert: ez magának az alkotmányos életnek érzékeny megsértése volna, (ügy van! a baloldalon.) Azonban bizonyos theoriákat szoktak hangoztatni, azt mondván, hogy o Felsége ezen alapok felett, mint legfőbb kegyúr rendelkezik s éppen azért, azok az ő privát rendelkezési körébe tartoznak és ilyen értelemben bízta meg a kultusministert azon alapok kezelésével; tehát sz ellenőrzés is nem az országgyűlést illeti, hanem közvetlen csak király ő Felségét s ő ez ellenőrzést ayakorollsatja p. o. valamely bizottság által is. Én akár mint forgatom törvényeinket, akár mint nézem a múlt történeteit, nem látom, hogy más különbség volna a régi kormányoknak ezen alapok kezelésében és az ország egyéb vagyonának, vagy jövedelmének kezelésében gyakorolt joga köztt; — kivévén azt, hogy található spe4*
