Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-239
24 239. országos Ülés Április 12. 1880. végett" azért, hogy ez által világosan ki legyen fejezve az, hogy szándékom nem egyéb, mint hogy az országgyűlés nyilvánosan és alkotmányosan ellenőrizze ezen alapoknak rendeltetésszerű helyes kezelését. Ajánlom a t. háznak indítványom elfogadását. {Helyeslés a szélső balon.) Antal Gyula jegyző' (olvassa): Indítvány. „Tekintve, hogy már a muH országgyűlés felismerte, miként a közalapok és alapítványok eddigi abnormis kezelési módja jövőre fenn nem tartható; tekintve, hogy a kormány azon ismételve tett igéretét, miszerint ez ügy rendezése iránt javaslatot terjesztend a ház elé, mindeddig be nem váltotta; tekintve, hogy az alkotmányosság alaptételével, de a világos törvénynyel is merőben ellenkezik, hogy a kormány bármely közvagyont az országgyűlés ellenőrzése, felelősség és számadás terhe nélkül kezeljen; tekintve, hogy ezen alapok egy része, az egyetemi alap, máris az állami költségvetés keretében foglaltatik; tekintve végre, hogy az alapok és alapítványok alkotmányszerü kezelése legkevésbbé sem prajeudicál az azok iránt fennforgó jogi kérdés miként leendő eldöntésének — indítványozom : utasítsa a képviselőház a vallás- és közoktatási ministert. hogy a közvetlen kezelése alatt álló alapok és alapítványok évi bevételeinek és kiadásainak előirányzatát, ezentúl a tárezájára vonatkozó rendes évi költségvetésbe fölvegye s alkotmányos ellenőrzés végett a ház elé terjessze." Aláírva: Helfy Ignácz, Szalay Imre, Gáspár Lajos, Füzesséry Géza, Verhovay Gyula, Kállay János, Szederkényi Nándor, Mocsáry Lajos, Lükő Géza, Vidlicskay József. Molnár Aladár: T. ház ! A t. vallás és közoktatásügyi minister úrhoz vagyok bátor egy kérdést intézni és kérem, méltóztassék nékem arra feleletet adni, még mielőtt beszédemet megkezdeném. (Halljuk!) A múlt esztendőben a ház márczius 17-én tartott ülésében, midőn Helfy Ignácz t. képviselőtársam indítványát benyújtotta, közvetlen az ő beszédére, a minister ur azt mondotta, hogy: „már pedig addig, mig az 1815: LXXIV., 1723: LXX. és az 1790: XXIII. és XXVI. t.-czikkek érvényben vannak: ezen alapok ő Felsége patronatusa alatt állanak. Ezen törvényeket pedig nem a ház határozata, hanem csak rendes törvényhozás utján, új törvény által lehet megváltoztatni." Ezen értelemben méltóztatott megtagadni azon indítvány teljesítését. Tisztelettel kérdem azért, hogy ezen törvények értelmében, mi alapon nem fogadja el Helfy Ignácz t. képviselő ur indítványát? Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Nekem szerencsém lesz részletesen nyilatkozni ez ügyről. Most csak azt jelentem ki, hogy én az alapoknak végleges rendezését óhajtom , de erősen meg vagyok győződve, hogy ez csak új torvény által lesz lehetséges. Fenntartom magamnak, hogy ez ügyről a holnapi napon részletesen nyilatkozom. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső balon. Az ülést holnapra kell halasztani!) Molnár Aladár: T. ház! Azt hiszem, hogy ilyen fontos dologban a minister urnak álláspontját elé kell terjeszteni és elő kell adni okait, hogy miért nem fogadja el ezen javaslatot. Ezen okok elhatározók ugy reám, valamint bizonyára más felszólalókra nézve is. (Helyeslés bal felől.) Tudnunk kell, mi kifogása van a t. miidster urnak azon indítvány ellen. Előre kijelentem, hogy ezen tárgyban más indítványt óhajtok előterjeszt -ni, de éppen azon indítvány indokolásánál és az egész tárgy előterjesztésénél tudnom kell a minister ur álláspontját. (Helyeslésés felkiáltások balfelöl: Holnap! Nyugtalanság a jobboldalon.) Irányi Dániel: T. ház! (Ralijuk!) Semmisem mutatja inkább, mennyire hátramentünk szabadelvtiség dolgában, mióta a magát szabadelvűnek nevező kormány viszi az ország ügyeit, mint a vallásszabadság és polgári házasság ügyének parlamenti története. Mig ugyanis 1869-ben egyhangúlag fogadta el a képviselőház a vallásszabadság és polgári házasság elvét és utasította a vallás- és közoktatásügyi ministert e részben törvényjavaslatok benyújtására, a mit néhai b. Eötvös József pár hónap múlva meg is tett; mig 1874-ben Deák Ferencznek emlékezetes beszéde következtében, melyben ugy a teljes vallásszabadság, mint a kötelező polgári házasság érdekében nyilatkozott, szintúgy egyértelemmel bizottságot küldött ki a t. ház, melynek feladatául azt tűzte k ; , hogy az állam és egyház közöti viszonyok rendezése iránt javaslatokat terjeszszen elő s a bizottság a kivánt javaslatokat még azon országgyűlés alatt be is nyújtotta : addig azóta, hogy a mostani ministerelnök ur vezeti az állam ügyeit, 1875 óta a vallásszabadság egyetlen egyszer sem fogadtatott el a képviselőház által még csak elvben sem; a polgári házasságot pedig csak tavaly méltóztatott magáévá tenni a t. többség —nem a ministerium. De megtanít ugyanezen két reformkérdésnek a története arra is, mily keveset lehet építeni a kormány, különösen pedig a vallás- és közoktatásiig)! minister urnak és magának a ministerelnök urnak is Ígéreteire. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Az 1874-iki esztendőben kiküldött bizottság
