Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-244

244 or*zágo* ilós április 17. 1880. ^£7 a község az iskola fenntartásához; és kisült, hogy a község ma is nem 5*/o-kal, hanem 13%-kal járul az iskola költségeihez. S méltóztassanak meghinni, hogy nem is 5%-ot fizet egy község sem és pedig azért, mert ott, a hol a tanítónak a minimális fizetésen fölüli javadalmazása van, ha többet ad, adja a magáéból, de az állam nem ad semmit. Ez törvényes, de méltóztassanak elhinni, hogy mikor elkészülnek az iskolai költségek és felterjesztetnek, a ministerium előveszi a vörös plajbászt és kitöröl oly kiadásokat is, melyeket a község nem nélkülözhet, melyeket meg kell tenni. Ezeket tehát a község viseli. Ezért mondtam én, hogy a községek mindenütt többet fizetnek 5%-nál, úgy hogy ott, a hol én érdekelve vagyok, 13%-ra megy a község terheltetése. Méltóztassanak ehhez venni a többi philantropicus adókat, a szegényadót, az egészségügyi törvényből folyó adót, a községi administrationális szükségekre szolgáló adót, a kaszárnya-építést, a katonatartást és mindenféle egyéb terheket és valóban csodálatosnak fog feltűnni, hogy a községek hogyan bírják el ezen adókat. Minthogy én ezen levonást törvényellenesnek jjtartom, pártolom Zsilinszky t. képviselőtársam indítványát. {Helyeslés a szélső balon.) Trefort Ágost, vallás- és közoktatási minister: Hogy azon eljárás, mely szerint 20°/» a községi iskolák dotatiójából levonatott, törvényellenes, azt merem tagadni. Ismerem az iskolai törvényt és iparkodom minden tekintetben megfelelni e törvény minden követelményeinek. De bizonyos tekintetben a budgetförvény is korlátoz engem. Én a subventió kiadása tekintetében csak addig mehetek, a meddig engem a budget-törvény felhatalmaz. Egyébiránt a községi iskolák subventiója az idén oly mérvben lett kiutalváüyózva, mint a múlt évi budget szerint meg lett állapítva. A most kért többlet még nincs megszavazva; a mint meg fog szavaztatni, hiszem, hogy a 20%-os levonásokat megszüntethetem, de még egyszer óvást teszek az ellen, hogy ezen eljárás törvénj^ellenes. Molnár Aladár: Nem kívántam e vitában részt venni, nem pedig azért, mert ha ki akarnók mutatni azon roppant nagy különbséget, mely a közoktatás és népnevelés valóságos állapota és azon kép köztt mutatkozik, mely ezen jelentésben van elénk állítva, ezen ügy nem egy napi tanácskozás tárgya volna, hanem hetekre terjedne a budgettárgyalás, a nélkül, hogy reményünk lehetne hozzá, hogy közoktatási állapotaink ezen vezetése talán jobbra fordulna. Azonban nem hallgathatok el néhány észrevételt. A t. minister ur óvást tesz az ellen, hogy törvénytelen volna a 20% levonása azért, mert nemcsak a népoktatási törvény határozó, hanem a budgettörvény is. Engedelmet kérek, ez ismét egyike azon újabb theoriáknak, melyek ügy látszik, igen szaporodnak kormányzati és parlamenti életünkben. Tudom, hogy a budgettörvény is törvény. De kérdem, vájjon a budget-törvénynyel meg lehet-e változtatni a kormányzat egyes ágaira nézve hozott törvényeket, vájjon a budget alterálhatja-e a népnevelési törvényt? Hiszen akkor, hiába hozatnának törvények a közigazgatásra, a népnevelésre éä egyéb ágaira a közéletnek, mert akkor a budget egyes tételeinek esetleges megszavazásával, minden évben aíterálhatók volnának. Ez megint oly theoria, melynek alapján minden törvényünket ki lehetne forgatni. Ugyanez alkalommal Bittó Béni t. képviselőtársam egy másik praxisra is mutatott, melyet szintén az 1868: XXXVIII. törvény értelmében hozott be a kormányzat, még pedig a törvény ellenére. Az 1868: XXXVIII. törvényczikkben t. i. az mondatik, hogy a községi iskolai tanító fizetésének minimuma 300 írtnál kevesebb nem lahet; és most azt a theoriát állítják fel, hogy az államsegélyezésnél csak 300 frtig egészíti ki a tanító fizetését s ha tehát a tanítónak fizetése ezen túl megy. arra már az állami segély nem terjed. Ez határozottan ellene van az 1868 : XXXVIII. törvényczikknek, a mely mondja, hogy a tanító fizetését a helyi körülmények szerint, gondolom az iskolaszék állapítja meg s jóváhagyja most a közigazgatási bizottság, előbb pedig a megyei iskolatanács. S miért kell azt jóváhagyás végett felterjeszteni? Azért, hogyha azt látják, hogy a 300 írt a helyi viszonyokhoz képest kevés, a abból a tanító pl. a városban nem élhet meg, azt fel kell azon összegre emelni, mely a helyi viszonyoknak megfelel. A kormánynak tehát nem azt a 300 írtnyi minimumot kell tekinteni, hanem azt, a mi a helyviszonyoknak megfelel s a minimum meghatározása csak azért történt, bog)' 300 frtnál kevesebb ne lehessen, de a helyi viszonyok szerint több lehet, úgy, hogy a segélyezéseket nem a 300 frt, hanem ezek szerint kell teljesíteni. Már korábban, gondolom Nagyváradon merült fel az első ily eset és akkor épp a jelenlegi ministerelnök Tisza Kálmán ur volt ÍZ, s ki a törvényt — helyesen — úgy értelmezte, mint én és nagyon sajnálom, hogy az ő ministerelnöksége alatt a törvényeket kiforgatják. Nem a budget-törvény az, t. ház, mely a zavarokat okozta, hanem az a gazdálkodás, hogy a minister ur nem számolt azzal, hogy az eddigi segélyezések által mennyi kötelezettségeket vállalt magára az állam és azontúl is segélyezett, kedve szerint, bizonyos befolyásoknak eugedve. Mi lett e gazdálkodásnak következménye? Az, hogy pl. a jelen évre megszavazott pénzből