Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-244

244, országos ülés április 17. 18S0. |gg mintha azon 20%-nyi levonás, melyet t. kép­viselőtársam említett, most is érvényben volna. De éppen ebben áll a helyzet lényeges válto­zása, egyszersmind javulása. Azért volt szük­séges a póthite], hogy ezen 20% levonás az idén ne legyen szükséges. Ezért vétetett fel a múltra póthitelképen 150,000 frt, szorosan véve 100,000 frt a népnevelésre s azért lőn a folyó évi költségvetés 100,000 írttal felemelve, hogy ezen levonás legalább egészen, többé ne történ­jék. S eunek következtében jelentékenyen ja­vult a költségvetés. Ha tehát azt méltóztatik mondani, hogy azon siralmas állapot, mely csak­ugyan megdöbbenti a pénzügyi bizottságot is, azon népnevelési gazdálkodás, mely egy pár év óta tartott, mikor a jövő contójára előre elköl­töttek 100—150,000 frtot, jövőre ne folytattas­sék, de éppen ezért, ugy hiszem, nem helyes, hogy ha azt a képet folytatjuk ezzel a költség­vetéssel szemben, a mely pedig tökéletesen meg­változott. Ez az egyik, a mit indokoltnak nem tartok azon nemes intentió daczára, a mely a t. képviselő urakat vezérelte. Még egy lényeges körülmény van, a mire okvetlenül figyelmeztetni kötelességem s ez az, hogy Kiss Albert kép­viselő ur egy módosítványt adott be a költsé­gek felhasználására nézve. Bocsásson meg, ugy vettem észre, hogy a ministeri előterjesztés és nem a költségvetés után indult. Tudjuk, hogy e tekintetben azon lényeges különbség van, hogy a ministeri előterjesztés, az úgynevezett előirány­zat, igenis részletezi azon czélokat, a melyekre a költségek általában fel vannak véve, a nép­nevelés szükségletét, de a költségvetési törvény­ben ezen összeg mindig egyszerre szavaztatik meg, e tekintetben a ministernek mindig szabad keze volt és ugy használta föl ezen 840,000 forintot, a hogy a legczélszerűbbnek találta. Ha tehát nem ezen részletezés ellen van az indítvány, hanem a költségvetési törvény eddigi 12 évi formája ellen szól, akkor egészen máskép kellett volna azt fogalmazni; mert ha ezen részletezést kívánja a módosítvány, a minister szabad ren­delkezése tekintetében az semmit sem változtat, mert a költségvetés formája magára a költség­vetésre nézve a minister kezét nem köti meg, hanem a 840,000 frtot rendelkezésére bocsátja. A mi az 1878-iki megtakarítást és túlköltséget illeti, ez az, a miben tökéletesen egyetértek a képviselő urakkal. Én sem kívánom e részben a megtakarítást; de nem áll, hogy nem lett volna szabadságában ez a minister urnak, mert, mint mondám, általában az összeg bocsáttatik rendelkezésére, tehát azzal szabadon rendelkez­hetik. De igenis az az anomália, a melyet igen hamisan idézett Zsilinszky Mihály képviselő ur, mert mi nem a jelenlegi költségvetésre nézve tüntetjük fel azt az anomáliát, hanem feltüntet­jük a múltra nézve, hogy t. i. részint a 20% levonásával és részint a tényleges fizetéseknek 2, 3 havi visszatartásával valóban türhetlen áila­pot állott be. De ezen segítve van, ugy, hogy a múltban történt kiadások jövőre át nem vitet­hetnek a f. évi kiadásokhoz, a mi a költségvetést mindig megrontotta és ebben a tekintetben a hatás­körnek áthágásával évről évre történt olyan gazdálkodás, a melyről a t. háznak tudomása nem volt; a pénzügyi bizottságnak erről tudo­mása lett, ennek beszüntetését követelte és a minister ur e tekintetben csatlakozott nézetéhez; t. i. eddig ugy volt, hogy a népnevelés czímén egyik évről a másikra a költség 100—150,000 forinttal növekedett és utoljára bekövetkezett az az állapot, a mit Kiss Albert képviselő ur fel­hozott, hogy t. i. 2, 3 hónapig nem volt képes a minister utalványozni a tanítók fizetését. Ennek akart véget vetni a pénzügyi bizottság és e tekintetben csakugyan az orvoslás mégis történt az által egyrészről, hogy a múltban történt ki­adások a költségvetésbe való bevétele nem engedtetik meg, hanem erre póthitelkérésre uta­síttatott a minister, erre vonatkozik a 100,000 forint iránti póthitel és másrészről a költség­vetés a múlt évihez képest emeltetett, tehát mel­lőzve vannak azon nehézségek, a melyek ellen panaszok merültek fel. Es, hogy ha ez a kér­dés nagy politikai actióval összeköttetésbe vagy párhuzamba hozatik, az mindenesetre megdöb­benthet akárkit, mert feltünteti, hogy míg azon nagy cselekményekre milliókat dobunk ki, itt ezerekben gazdálkodunk. De minden nagy állam­ban megvan ez; a létért való küzdelem az, mely az államok erejének legnagyobb részét igénybe veszi. Ha majd az általános béke és az álta­lános lefegyverzés boldog kora fog bekövet­kezni, (Helyeslés a jobboldalon. Derültség a bal­oldalon) akkor másképen lesz a dolog. De megvallom, hogy e miatt már sokszor késztetve éreztem magamat felszólalni, mert, ha­bár mindig teljesen ismertem a nemes intentiót, mely azon oldalról a felszólalásokat vezette, mégis méltóztassék megengedni, hogy kimondjam, miszerint mi éppen olyan mélyen érezzük azon hiányokat és azon eulturalis feladatok fontossá­gát, mint Önök (Élénk helyeslés a jobboldalon. El­lenmondás a szélső' baloldalon) és higyjék meg, hogy érezzük és méltányoljuk éppen ugy a nép szükségeit és érdekeit, mely oly kiválólag hang­súlyoztatik azon oldalról, de fájdalom, a kü­lönbség közöttünk e tekintetben csak egy. (Hall­juk!) Mi a nép érdekeit ok nélkül nem vesszük szánkra, (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás a bal­oldalon) mi mélyen érezzük a szükséget és tel­jes erőnkből iparkodunk, a mennyire csak lehet, szükségleteiknek eleget tenni. Teljes mértékben méltánylom és helyesnek tartom a két áliáspon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom