Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-239
10 239. országos ülss április 12- 1880. pontból mutat fel kedvező eredményeket, de nemzetgazdászati szempontból is. Ha az eredmények 10 évi átlagát veszszük tekintetbe, csak ekkor birálhatjukj meg, mennyi munkaszeretet, ügybuzgóság kívántatik meg azokban, kik ez intézménynek napszámosai, t. i. az alárendelt hivatalnokokban és a szerződéses postamesterekben, mert ezek legnagyobb részét képezik a postahivatalnokoknak. Látjuk, hogy a közelebb lefolyt 10 alatt, mig 68-ban, 705 milliót tett a pénzeslevél forgalom, 78-ban már az egy milliárdot felülhaladta. Az utánvételi forgalom 68-ban fi milliót tett, 78-ban, tehát 10 év után 11 millióra emelkedett. Az utalványokban való forgalom 1868-ban csak 2 milliót, 1878 végével pedig 11.5 milliót tett — tehát megötszöröződött. Méltán kérdem tehát, hogy vájjon ez intézmény napszámosai, mily elismerésben részesülnek a t. kormány részéről? És sajnos, itten constatálnom kell, hogy ezek bizony elég mostoha gyermekei a kormánynak. Igen természetesnek találjuk, hogy minden ember gondoskodni szeret azon napokról, melyekben majd munkaképtelenné válik, vagy majd nem lesz módjában családjáról gondoskodni. Ez az érzés az, mely a nyugdíjintézetek eszméjét mindenütt elterjesztette. A postamesterek sem maradtak hátul, ők is szerveztek nyugdíjintézetet s ha jól emlékszem, jó idővel ezelőtt folyamodtak a kormányhoz, hogy ez intézet életbeléptetésében őket morális támogatásban és némi csengő támogatásban is részesítse. Tudómmal mai napig sem történt ez ügyben semmi és a postamesterek ma is ott vannak, a hol évekkel ezelőtt voltak, nem tudják, mi lesz velők, ha munkaképtelenekké lesznek, nem tudják, hogyan fognak megélni családjaik. Azért ne vegye rósz néven a t. minister ur, ha ez ügyben egy kis határozati javaslattal terhelem, mely következőleg hangzik: „Utasittatik a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister, hogy a postamesterek és postatisztviselők nyugdíjának életbeléptetése ügyében haladéktalanul intézkedjék s a létesítendő nyugdíjintézet felállítására nyújtandó állami járulék iránt. B. Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa a beadott határozati javaslatot). Madarász József: T. ház! Nem szólaltam volna fel, ha előttem szólott t. képviselőtársam egy oly képviselőtársam felszólalására nem tett volna észrevételt, a ki ma nincs jelen. Meg fogja nekem tehát engedni a t. képviselő ur, hogy felszólalása után a magam részéről egy pár észrevételt koczkáztassak. És sohasem helyeslem azt, ha valaki, aki itt magát nem védheti, személyes tekintetekből támadtatik meg. (Helyeslés balfelöl.) Azonban ha tények soroltatnak fel, a melyeket nem helyeselhetek, kénytelenek vagyunk ennek daczára is, az egyént megtámadni. Nem irom alá szóról szóra mindazt, a mit a közlekedés tekintetében teendő intézkedésekre nézve Csatár Zsigmond képviselő ur elmondott, mert éu is azt tartom ugyan, hogy teljesen szükségtelen és sokba kerülő intézkedéseket mellőznünk kell, de a közlekedés terén, egy jól rendezett államban, nem szabad csak a jövedelmezőséget venni tekintetbe, hanem főleg, ha ez egészben véve jövedelmez, köteles az állam néhol kiadásokat is tenni, hogy a posta- és a távirda-hálózatot kiegészítse. Tapasztaltam és Amerika fiaitól tanultam ezt, hol az állam kötelességének tartotta nemcsak postát, hanem legközelebb távirdát is létesíteni a legtávolabb eső vidékeken. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy — és e tekintetben támadta meg Csatár Zsigmond képviselőtársam a tárgyalás alatt lévő költségvetést —ha valaki azt mondja: uram én azt tapasztaltam, hogy az igazgatónak a postaépületben felületes és általa nem szükségelt helyiségei vannak, ezek ne neki adassanak, hanem hogy azokban egy bizonyos, az ország polgáraira nézve fontos levélelszállítási osztály helyeztessék el, a mely jelenleg a Károly-kaszárnyának egy sötét és erre nem alkalmas helyiségében vau. Én ugyan e tény valóságáért nem állok helyt, de ha ez tény, akkor engedje meg t. képviselő ur, helyesnek tartom Csatár Zsigmond képviselő ur felszólalását és azt nem tartanám helyesnek, ha azon képviselő, a ki ilyenről meg van győződve, ezt nem hozná elő, légyen ezzel bár egy igazgató, vagy j>ostatiszt összefüggésben. Ez az, t. ház, a mit a képviselő ur előadására megjegyezni bátor voltam. A mi azt a kívánságot illeti, hogy a minister terjeszszen be törvényjavaslatot a postamesterek nyugdíjazása iránt, előre kijelentem, hogy én ehhez nem járulhatok. Ily dolgot, mielőtt a t. ház ez iránt egészében és részleteiben tájékozva nem lesz, elhatározni nem lehet. En megvallom, nem találom helyesnek ilyen rögtönözött, kiszakított tárgyalásokkal előre kötelezni a ministert valamire, a miről — bizony nem tudjuk, hogy helyes-e, vagy nem. Én tehát a beadott határozati javaslatot nem pártolom. Gyurgyik Gyula: Szavaim helyreigazítása végett bátorkodom felszólalni. Ugy látszik, Madarász képviselő ur engem félreért; nem azt kívántam, nem kívánom s nem fogom kívánni soha, hogy a minister utasíttassák egyes speciális esetekre nyugdíjaztatási törvényt, vagy intézkedést behozni. Az én szerény előadásom tárgya nem volt egyéb, mint az, hogy azon socialis mozgalom, mely a szerződéses postamesterek köztt megindult, a mely az ő nyugdíjaztatásukat, a
