Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-243

140 243. országos ülés április lö. 1880. íme t. mmister úr, nem feledkeztek el 1848-ban az országgyűlésen ezen ügyekről. — Voltak, kik emlékeztették a fejedelmet, mielőtt szentesítette volna a máreziusi törvényeket. Ugyanazok meg is tették a szükséges lépéseket a dolgoknak másnemű elintézésére és bizonyos ügyeknek a felelős kormányzat köréből kivonására, de sikertelenül. Maga a püspöki kar emlékirata belátja, hogy ő Felsége csak a püspökök kinevezését tartotta fenn magának, de azt is felelős mmister előterjesztésére és ellenjegyzése mellett. Egyebet semmit nem reselvált. Áz tehát, hogy az 1848. évi törvényekben ezen dolgokra nézve hézag volna, hogy ezen ügyek az 1848. törvényekben nem értetnének, azt alaposan senki sem állíthatja, legkevésbé pedig az ország ministere, a kinek feladata az ország jogait megvédeni. T. ház! Ismételve kijelentem, hogy nem akarok belebocsátkozni azon kérdések vitatásába, hogy ezen alapok minő jogi természetűek. Ez alkalommal elégnek tartom annak kimutatását, hogy akármilyen karakterűek legyenek, törvényeink értelmében kezeltettek régebben is, törvényeink által adattak a magyar felelős ministerium kezelése alá. Azért egyfelől ezen jogot az országgyűlés számára reciamálom; másfelől óhajtom, hogy a ház határozottan mondja ki, hogy bármely oly intézkedés, mely az országgyűlés ezen jogának praejudieálna, az alkotmányt sérti. — Ez az, a mi határozati javaslatomban foglaltatik. A t, minister úr azt mondja, hogy elfogadja ugyan elvben javaslatomat, de miután a tárgyalások folyamán módosítást nem adott be, nem tudom, javaslatunknak mely része ellen van kifogása. Javaslatomban is csak elvek vannak kimondva, ha tehát azt elvben elfogadja, elfogadja magát a javaslatot is. Azt mondja a minister úr, hogy az én javaslatom elfogadása nem gátolja a tervezett bizottság felállítását. Engedelmet kérek, egy oly bizottság, mely hatóságot képezne a minister mellett, mely a ministert a kezelésben ellenőrizné, ez nemcsak az én javaslatommal, de a fennálló törvényekkel is ellenkezik. Egy ily bizottság felállítása alkotmánysértést foglal magában. A t. minister úr ugyan próbálta magyarázni, hogy az a bizottság csak olyan tanácsadó volna, de ezt nem mondta határozottan, vagy hogy talán alatta állna a ministernek ? Engedelmet kérek, a ministernek alatta állnak az ő hivatalnokai és a ministeri rendszer szerint a hivatalnokokért a minister felelős, ő disponál velők. Ne csináljunk illusiót se magunk, se mások számára. Hogyan megy a kezelés? Legyen az a hivatalnok alsó, vagy magasabb rendű, fogalmazó vagy ministeri tanácsos, vagy államtitkár, ő elkészíti a maga javaslatát valamely ügy elintézésére, ' de az mindaddig csak propositió marad, mig a minister alá nem irja, vagy valakit meg nem biz, hogy az ő nevében aláírja {Helyeslés) s felelős érte maga a minister. Mi itt nem azt a fogalmazót, vagy tanácsost vonhatjuk felelősségre, hanem a ministert. Ha tehát tetszik a minister urnak hivatalnokait, közegeit szaporítani, de értök egyszersmind a felelősséget elvállalni, ha pénzbe kerül, az országgyűlés a költséget vagy megszavazza, vagy megtagadja; ha nem kerül pénzbe, talán nem difficultálja a ház; de a ministeri felelősséggel nem egyeztethető össze, hogy a minister mellett állittassék fel egy bizottság oly hatáskörrel, hogy működéséért ne a minister legyen felelős, hogy ne a ministerium alatt álljon, ne is csak enquete-szerű működésben esetről esetre megkérdeztetvén, adjon véleményt. Határozati javaslatom nem azt czélozza, hogy talán a minister úr ellen lépjünk fel bármelv intézkedéssel, hanem óvás akar lenni az ellen, hogy a ház hallgatása mellett történjek oly intézkedés, mely talán terveztetik, mert a legfelsőbb elhatározásból nem következik, hogy a bizottság csakugyan ily hatáskörrel fog létesíttetni. — De ha a legfelsőbb elhatározás úgy eífectuáltatnék, a mint a t. minister úr eredetileg tervezte, akkor az törvénysértés és alkotmánysértés. {Helyeslés balfelöl.) Csak még pár észrevételt kivánok tenni. {Halljuk!) Lukácsy Béla t. képviselő úr azt vetette szememre, látszólag alaposan, hogy hiszen én magam is elismertem, hogy 1762-ben az alapítványi ügyek Barkóczy prímásra bízattak, ki protector studiorummá neveztetett ki és nincs nyoma, hogy akkor felszólaltak volna ellene. A régi időkben sok törvénytelenség történt, mi ellen nem szólaltak fel rögtön. De az illetékes közegek köztt volt igenis, a ki felszólalt. Ha tetszik a t. képviselő urnak, elolvashatja Eszterházy cancellár felterjesztését, melyről szóltam és melyben világosan kimondja a királynak, hogy ezen cselekménye nem volt törvényes, mert ezen javak kezelése az 1723-ki LXX. törvény értelmében a helytartó-tanácshoz tartozik s ezért is kívánta a cancellár, hogy a helytartótanácshoz visszaadás által reparáltassék. Miehl képviselő ár azt mondotta, hogy mindezek a jogok a király ő Felségét illetik, mint katholikus uralkodót, mint apostoli királyi és legfőbb patronust, ad personam és soha annyi századok óta az országgyűlés nem avatkozott ezen jogok gyakorlásába; ezek ő Felsége privát személyének adott jogai. Tudom, hogy ezen felfogás több oldalról kifejezésre talált.