Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-243
243. országos ülés április 16 ISSft. 137 mikor már protestánsok is alkalmaztattak, ezen bizottságnak is voltak protestáns tagjai, a kik éppen ugy foglalkoztak ezen alapokból tartott iskolák ügyeivel, mint a nem protestánsok. Elismerték ezt magok a katholika egyház püspökei is. Méltóztassanak csak visszaemlékezni azon tanácskozmányokra, a melyeket 1848 Pozsban tartottak és a melyekről kiadott emlékiratok egyik helyén ezek mondatnak: „Mi több, a tanulmányi bizottságnál, mely egyedül kath. iskolák ügyével foglalkozott, — mert hiszen a protestánsok ha legföljebb valami statistikai kimutatást szoktak évenkint iskoláikra fölküldeni, de különben saját tanintézeteiket függetlenül kezelik és igazgatják — nem katholikus ülnökök is alkalmaztatván, ezek iskolai dolgainkba egyenes befolyást gyakoroltak, mit a protestánsok egyházuk és iskoláikra nézve sem a kormánynak, mint statushatalomnak, de sőt magának a fejedelemnek sem engednek meg." Tehát maguk a püspökök is beismerik, hogy azon bizottságnak voltak protestáns tagjai is és hogy azon bizottság foglalkozott a protestáns és katholikus ügyekkel és iskolákkal egyaránt. A második argumentum, a mire hivatkoztak, hogy ő Felségének ez az 1715: LXXIV. t. ez. szerint reservált joga. Már a múlt alkalommal volt szerencsém kimutatni, hogy 1715: 74. t. czikkben ezen reserválás a fejedelem számára nem az országgyűléssel szemben, hanem azokkal szemben történt, a kikre a rendek a felügyeletet bizni óhajtották, t. i. a püspökökkel szemben. — Ezekkel szemben mondotta a fejedelem, hogy bármiféle alapítványokra felügyelet, az királyi jog s ezt magamnak reserválom. Egyébiránt mi volt a magyar közjog és az 1848-ki alkotmány szerint a reservált jog? Itt ismét hivatkozhatom az elébb említett auctoritásra, gr. Cziráky Antalra, ki a magyar királynak jogait jura reservatára és jura communieata-ra osztja. Jura communicata azok, a melyeket a fejedelem az országgyűléssel közösen és együtt gyakorolt, minő pl. a törvény alkotása, a koronázás és efféle aktus. Jura reservata pedig azok, melyeket a fejedelem, mint az ország legfőbb kormányzója gyakorol, a melyek tehát a kormányzati jogok körébe tartoznak. Ezeket természetesen nem gyakorolhatta a minden 3, vagy néha 20 esztendőben tartott országgyűlés és ezért ezek a fejedelemnek administrationális körébe tartozó jogai voltak. De azért ki akarná közülünk elismerni azt, hogy a kormányzati jogokra, a melyek a fejedelem számára reserváltattak, az országgyűlésnek befolyása nem lehetett. Volt az, csakhogy az akkori államszerkezet módja szerint. Volt az országgyűlésnek ellenőrzési joga, a melyet az akkori alkotmány értelmében gyakorolt is. Maga KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XII. KÖTET. Cziráky azt mondja müvének II. kötete, 324. §-ában, hogy a kétségtelenül reserváltaknak tartott jogokat a fejedelem csak a törvények értelmében gyakorolhatja. Tehát a reservált jogok a törvény által bízattak a fejedelemre, nem pedig valamely más, a magyar állami életen kivül lévő egyén, vagy hatalom által s a fejedelem csak a törvény értelmében gyakorolhatja azokat. Az országgyűlés ellenőrzése pedig abban állt, hogy őrködött, vájjon a fejedelem a törvény értelmében s a megszabott módon gyakoroltatja-e a kormányzata körébe reservált jogokat, és ha azt tapasztalta, hogy nem a törvény értelmében és nem annak módja szerint eífectuáltatott valami ilyen jog, hát ez gravamen, vagy sérelem volt. És mint sérelmet felterjesztették a királyhoz. — Igen természetes, hogy 1848 ban megváltozván az alkotmány s a régi rendi alkotmányt, képviseleti és felelős ministeri rendszerrel biró alkotmány váltotta fel, az ellenőrzés módja is megváltozott. Ma már nem gravaminális feliratot intézünk ő Felsége elé, ha azt látjuk, hogy a minister nem a törvény értelmében gyakorolja a kormányzati jogokat, hanem itt vonjuk felelősségre a házban. A régi országgyűlésnek nem volt budgetjoga, s azért, ha akkor azt látták, hogy az ország pénzei nem használtatnak fel az ország törvényei szerint az ország javára, gravamen alakjában feliratot intéztek a királyhoz ; ma pedig a budgetet itt tárgyaljuk s meg is tagadhatjuk, ez a különbség. Ha tehát valaki az alapokra vonatkozó felügyeletet, reservált királyi jognak tekinti is, ebből egyáltalán nem következik, hogy az országgyűlésnek azokra nézve szintén ne volna meg a teljes ellenőrzési joga ; már a múlt alkalommal volt szerencsém kimutatni, hogy ezen alapok kezelését a törvény bizía a helytartótanácsra; jelesen 1823 : LXX. t. ez. határozta meg még a módot is, a melylyel ezen alapítványok kezeltessenek, hogy t. i. a helytartótanács kebelében állittassék egy bizottság, melynek segítségével a helytartótanács azokat kezelje, újabb törvény, jelesen az 1848: IH. t. ez. 6. §-a rendelte, hogy ezen ügyek is a magyar felelős ministeriumhoz jöjjenek át. Sajátságos! A t. minister ur többször hangoztatá, hogy az a mi kívánságunk, — t. i. hogy a fönnálló törvény a mai alkotmány szerint végrehajtassák — csak új törvény alkotása által volna kivihető; mig ellenben egy oly bizottság felállítása, a melyet törvényeink nem ismernek, mely a neki tulajdonított hatáskörnél fogva, t. i. hogy a ministert kezelésében ellenőrizze, világosan ellenkezik eddigi törvényeinkkel — ezt a bizottságot fölállíthatónak hiszi a minister ur új törvény alkotása nélkül is. 18