Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.

Ülésnapok - 1878-242

242. országos ülés iprilis 15. 1880. 05 is hozzá tenni, de csak az imént felolvasott szavak voltak azok, a melyek után az elnök szives volt engem figyelmeztetni, hogy maradjak a tárgynál. Ugy hiszem, elég ennyi azoknak megczáfolására, a miket a t. előadó ur ellenem felhozott és egyszersmind igazolására ellenindítványom ide vonatkozó részének. T. ház! A feltöltés kérdésével meglehetős bőven foglalkoztam és ezért bocsánatot kérek. A kölcsön kérdésével azonban kénytelen vagyok még egy kevés időre a t. ház becses figyelmét igénybe venni. (Halljuk a szélső baloldalon.) A kölcsön Ugye már egyelőre 50 nappal, majdnem 2 hónappal szellőztetve volt a lapokban. Én akkor igen illedelmesen, ildomosán, táigyilagosan kértem az igen t. pénzugyminister urat egy interpellatióban, hogy adjon e tárgyban felvilágosítást. Az én igénytelen ellenindítványomban az mondatik, hogy titkolódzás és Szeged város közönségének úgyszólván falhoz szorítása czéloztátott itt. T. ház! Én úgy tudom, hogy a minister uraknak joguk van 30 napig várakozni az interpeliatióra adandó felelettel; azonban ezen interpellatióra elébb kellett volna felelnie, mert az adandó válasz igen sürgős volt és hogy az sürgős volt, ez abból is kitetszik, mert ime most a képviselőházban az hozatik fel és felhozatott az a pénzügyi bizottságban is, hogy rövid az idő egy új kölcsönről gondoskodni. De hát kérdem az igen t. pénzugyminister urat, a ki bizonyosan mindezen dolgokról már akkor teljes tudomással birt, miért nem adott akkor felvilágosítást, miért nem adott igénytelen interpellatiómra választ? Én a pénzügyi bizottságban bizonyos dolgoknak jöttem tapasztalására, a miket el nem hallgathatok. (Halljuk! a szélső balon.) A pénzügyi bizottság ülései a képviselőkre nyilvánosak lévén, bátor voltam ott, mint szenvedőleges hallgató megjelenni és tapasztaltam azt, hogy igen telivér kormányparti képviselő és pénzügyek terén meglehetős tekintély, a t. pénzugyminister urat a kölcsön drága volta miatt interpellálta és körülbelül ezen szavakkal élt, — talán nem is adom úgy vissza, nem mintha erősebben akarnám feltüntetni, hanem szelídebben, — azt kérdezte ugyanis, mikor iparkodik az igen t. minister ur a Rothschüd-konsortium monopóliuma alól magát emanczipálni. T. ház! Sok ily kölcsönök köttetnek itt Magyarországon az állam terhére; én tudom ezt mint képviselő és tudom azt is, hogy minden terhes kölcsön az államra magára is elviselhetetlen. De méltóztassék megkülönböztetni, t.ház, hogy itt egy város alkotásáról van szó és annak népcsoportja egész jövőjéről. Itt minden egyes fillér, a mit annak a kölcsönt közvetítő minister szerezhetett volna, nagy áldást képezne a városra és ezen elv rovására, az idézett consortium javára eső pazarlás, azon nép jövő fejlődésének megakadályozása. És, t. ház, én nem vagyok azon helyzetben, mint a kormányférfiak, a kiknek nemcsak joga, de kötelessége is ily közkölcsönök közvetítése; hozzám nem lehetnek a pénzemberek oly bizalommal, de a kir. biztosi tanácsban elfoglalt rövid tanácsosi állásom alatt tapasztaltam, hogy mennyi ajánlat tevő alkalmatlankodott a kir. biztosságnál, szegedi építkezési kölcsön-javaslatával. De egyéb tudomásom is van. Hogy t. i. ugyanazon időközben Budapest városa jóval olcsóbb és rövidebb lejáratú kölcsönt kötött. De még egyéb tudomásom is van; hogy ugyancsak a pénzügyi bizottságban felhozta egy igen tekintélyes kormánypárti képviselő éo bankember, hogy ugyancsak az újra építésre vonatkozólag voltak pénzcsoportok, melyek olcsóbb ajánlatot tettek, a melyek készek lettek volna a kölcsönt olcsóbban megkötni, de igen természetes, hogy nem mertek a pénzügyministerhez jönni azon egyszerű okból, mert valószínűleg aggódtak ők is, azon balvéleményben lévén, a melyben a másik képviselő ur is volt, hogy t. i. a pénzugyminister a Rothschild-consortium monopóliumának súlya alatt volt. De bizonyos lépések, szegedi polgárokkal csatlakozva, tétették csekély személyem által és a pénzcsoport felelete az volt, készek vagyunk olcsóbb kölcsönt adni, mint a Rothschild-consortium, de természetesen garantirozra a kormány által, mint ama consortium is kívánta. Mi ezt nem ígérhettük meg, mert egy tiszaszabályozási érdekeltségi gyűlésen felhozatván ezen olcsó pénz, akkor azt a pénzugyminister, ha nem is határozottan, de elutasította. Ily körülmények köztt, t. ház, tekintve azt, hogy annak idejében még lehetett volna a kölcsönről gondoskodni, csak nem hiszi azt a t. ház, hogy én a háztól túlságosat követelek ellenindítványomban, midőn azt kérem, hogy a pénzugyminister utasittassék, hogy nyílt verseny utján kössön egy uj kölcsönt. T. ház, én hálás elismeréssel vagyok a ház jóindulata iránt és megvallom őszintén, a kormánynak __ gondoskodását egész készséggel elismerem. Én nagyon tudom azt, hogy most egy éve, a kormány elnök csaknem éjet-napot összevéve, foglalkozott Szegeddel; csak azt sajnálom, hogy midőn ezen foglalkozása történt, midőn egyik hozzá közel álló nagyon tekintélyes férfiút, kinek érdemeit szintén elismerem, küldötte kir. biztosul Szegedre, mégis ennyire kihúzta Szeged város közönségét az időből a kormány, midőn terveivel már ez év elején tisztában volt. — De ezen sajnálatom nem lehet akkora és aggodalmam, hogy Szeged talán időt