Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-224

84 224. országos ülés márczins 13. 1880. a t. ház számba veszi, akkor meg fog győződni, hogy magánál a garantirozott vasutaknál, az ezeknek fizetett subventiónál, javulás egyáltalában nem mutatkozik. Történt ugyan a legutolsó napokban, mint a lapokból olvassuk, t. ház, egy nagyobb lépés a vasúti kérdés megoldására nézve, a mennyiben állítólag a tiszai vasút államivá tétele most már határozott tény volna; én erről most nem akarok, t. ház, nyilatkozni, mert bevárandónak tartom a t. kormánynak ez iránti beterjesztését. Hogy az átvétel megtörtént, azt részemről egyébiránt ma is helyesnek elismerem, de azt gondolom, midőn vasúti subventióról, midőn vasúti csoportosításról beszélünk, midőn a magyar pénzügyi helyzet figyelembe vételével, a nagy vasúti kamatgarantiából származó terhet könnyíteni akarjuk, akkor nem az az első és fokérdés, hogy a tiszai vasúttal mi történik, hanem a fokérdés az, hogy a subventionált vasutakkal, melyek oly nagy évi terhet rónak az államra, mi történik; maradjon-e ezen nagy teher, a melyen változás évek óta nem történt, továbbra is teher az országon, vagy pedig történjenek oly intézkedések, melyek megtörténhetnek jogosan és melyek e nagy terhet leszállíthatóvá teszik. E tekintetben, mint bátor voltam, t. ház, előadni, nézetem szerint mind az, a minek meg kellett és lehetett volna történnie, nem történt meg. (Lfgy van! a baloldalon.) És most t. ház ennek elmondása után legyen nekem szabad végül még egy, főrészben személyes kérdésben is nyilatkozni, a mely azonban szaros összefüggésben van magával a vasúti subventió kérdésével is. T. ház! Körülbelül 10 hónapja ugyanis annak, hogy a t. ház tárgyalta a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezéséről szóló törvényjavaslatot, mi akkor ezen oldalról, a t. kormány által contempkilt módot elfogadni vonakodtunk, mert azt mondottuk, hogy ezen megoldási mód mellett tetemesen nagyobb terhet fog Magyarország fizetni a kassa-oderbergi vasútnak, mint előbb; mert azt óhajtottuk, hogy ma már ezen meglehetősen dubiosus ügy rendezését és annak minden ódiumát Magyarország veszi magára, legalább a vasút átvételében akkoron nyerjen kárpótlást; mert azt mondottuk, hogy maga az a megoldási mód, mely az Ausztria és Magyarország közötti megosztási módra nézve ezen vasutat illetőleg a t. kormány által proponáltatott, legkevésbbé felel meg Magyarország törvényes helyzetének és érdekeinek. A t. ház többsége ezen argumentatiót helyesnek nem fogadta el s igy ez alkalommal elmulasztotta azon nagyon kedvező módot, hogy azon nagyon fontos vaspályát, a mely kiegészítő részét és folytatását képezi a magyar államvasutaknak, ezen sok teherért államivá tegye s igy meglehet, hogy majd itt is úgy kell eljárnunk, mint a tiszai vasútnál, hogy nem akkor váltsuk be e pályát, mikor részvényei 160 frtoa állanak, hanem akkor, mikor 245 frtot kell darabonként értök adni. Akkor tetemesen olcsóbbak voltak a kassa-oderbergi vasút részvényei is s azok nagy része már akkor is az állam birtokába volt és csak egyrészét kellett volna az akkori kis árfolyam mellett beváltani; hanem a t. ház, abban az időben elfogadni azt, a mit mi proponáltunk, jónak nem látta. Képezett azonban vitás kérdést még az is, hogy tulajdonképen a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezése folytán, mennyi új teher fogja Magyarország pénzügyeit sújtani? Hegedűs Sándor t. képviselőtársam volt akkor a pénzügyi bizottság előadója és úgy a pénzügyi bizottság jelentésében, mint itt e házban, szóval azon kissebbségi véleménynyel szemben, melyet nekem volt szerencsém képviselni, azt állította, hogy a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezéséből Magyarországra nézve 150,000 frtnál több teher háromolni nem fog. Később szives volt acceptálni 187,000 frtot, tehát ezt már évenkinti oly teherszaporulatnak vette, melynél már több teher Magyarország budgetjére nem eshetik. Én, t. ház, abban a vitában igyekeztem bebizonyítani azt, hogy Hegedűs t. képviselő urnák számításai alaptalanok. Akkor e vitatkozás alatt Madarász József képviselő ur közbe szollott s azt mondta, hogy a jövő évre majd beismerik maguk is. S miután nekem később szerencsém volt élni a zárszó jogával, én a Madarász képviselő ur által adott jótanácsot megfogadtam és njabban nem kívántam ezen tétel fölött részletesebben vitatkozni, csak azt jelentettem ki, szemben Hegedűs Sándor képviselő úrral, hogy emlékeztetem a t. előadó urat arra, a mit Madarász képviselő ur mondott, hogy majd a jövő budgetben meg fogjuk látni, hogy kinek volt igazsága és mennyiben voltak helyesek azon számítások, melyeket Hegedűs képviselő ur tett ? Hát ezen budget most lévén szőnyegen és eldöntés alatt, legyen szabad nekem ennek alapján bebizonyítani azt, hogy a t. képviselő ur, mint a pénzügyi bizottság akkori előadója, akkor is nagyon rosszul számított. Hegedűs Sándor akkori előadó ur 150, legfeljebb 187 ezer frtra tette azon többletet, a melybe a kassa-oderbergi vasút rendezésének kérdése az országnak kerülni fog. Hát ma a kormány maga, az 1880. költségvetésben tényleg előirányoz a részletes költségvetés 67. lapján a kassa-oderbergi egyesített vasút részére 1,794,000 frtot ezüstben, ugyanannak részére 472,000 frtot aranyban.