Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-224

224. országos ülés márczius 13. 1880. 73 Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Van szerencsém benyújtani a már egy alkalommal kilátásba helyezett törvényjavaslatot az 1875. VI. t. ez. 1. §-ában foglalt rendelkezés kivételes felfüggesztéséről. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot kinyomatni és előzetes tárgyalás végett a közigazgatási bizottsághoz utasítani. Elnök: Ki fog nyomatni, szét fog osztatni s előzetes tárgyalás végett a közigazgatási bizottsághoz utasittatik. B. Orczy Béla, ő Felsége személye köriili minister: T. ház! Van szerencsém egy pótelőterjesztést benyújtani az ő Felsége személye körüli ministerium által kiállított útlevelek után befolyt díjaknak az 1880. évi költségvetésben való felvétele . iránt. Kérem a t. házat, miszerint méltóztassék ezt kinyomatni és előzezetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Elnök : Ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Orbán Balázs: T. ház! A tegnapi napon tárgyalt 'kérvények egyikére tett észrevételeim következtében a ministerelnök ur válaszolván, a nagy zajban nem tudtam kivenni azt, hogy beszédét egy nagyon is közönséges társaságban használt német példabeszéddel végezte be. E példabeszéd pedig az, a melyet, ha jól emlékszem, 1871-ben Molnár ktván volt kormánypárti képviselő használt, az akkori balközépi képviselő úrral, Szathmáry Károlylyal szemben. A ministerelnök ur nagy indignálódással szólalt akkor fel ezen parlamenti illemet sértő példabeszéd használása következtében, mire a háznak akkori elnöke Somssich Pál, Molnár István képviselő urat rendre is utasította. Felteszem, hogy a t. elnök ur sem hallotta a ministerelnök ur által használt példabeszédet, mert különben fel nem tehetném, hogy a ministerelnök urat ezen parlamenti illemet sértő kifejezés használása miatt rendre ne utasította volna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ebből, t. ház, én azt látom, hogy a ministerelnök ur nemcsak elveit, hanem a parlamenti illem iránti nézeteit is megváltoztatta. A parlament méltósága nem engedi meg nekem, hogy őt e térre kövessem és eljárását hasonló módon visszatoroljam, mert különben kénytelen volnék utasításokért a tiakeresekhez folyamodni. (Helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én azon német példabeszédet igen sok, sőt még a legműveltebb körökben is hallottam és igy, hogy általa valami nagy illetlenséget követtem volna el, el nem ismerhetem. Egyébiránt a ház mélyen t. elnökének mindig joga van bárkit is KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XI. KÖTET. rendre utasítani és ha velem fogja ezt megtenni, ha azt hiszi, hogy megérdemlem, mindig meg fogok hajolni az elnöki rendreutasítás előtt. Azonban, bocsánatot kérek, mindenkinek egyforma mértékkel kell mérni. Ha a t. képviselő urak soha sem használnának parlamenti illemet inkább sértő kifejezést, mint azon példabeszéd: wie der Schelm ist, so denkt er, akkor igen szívesem megengedem, hogy én hibáztam. (Helyeslés jobbfélő'l.) Különben azt, hogy a parlamenti illemmel a képviselő urnák mostani nyilatkozata j'obbaa egyezik-e meg, mint az általam használt példabeszéd, azt mindenkinek, a kinek a parlamenti illemről fogalma van, Ítéletére bizom. (Helyeslés jobb/elől.) Én, t. ház, mindig szívesen nyújtok segédkezet a parlamenti illeni fenntartására és szentül ígérem, hogy még az ilyen, szerintem egészen ártatlan kifejezéssel, mint a minővel tegnap éltem, nem fogok élni, ha a képviselő urak aceeptálják, hogy minden ennél erősebb kifejezésért, az elnök tartozzék mindenkit rendreutasítani, (Helyeslés és tetszés jobbról) de, hogy akkor sokan mikép fogják beszédeiket befejezni, azt valóban nem tudom. (Derültség és tetszés a középen). Madarász József: T. ház! A házszabályokra hivatkozva, a képviselői jogok gyakoroltatása tekintetéből én is kérek pár perezre engedelmet a t. háztól a nyilatkozhatásra. Tegnap a kérvények tárgyalása alkalmával, a ház t. elnöke azon bennső meggyőződéstől vezéreltetve, hogy a már egyszer letárgyalt kérvényekre nézve hozott határozat következtében, ha egy hasonló kérvény bozatik be ismét a házba, arra nézve még csak nyilatkozni sem szabad Nóvák Gusztáv t. képviselőtársamtól egy ily kérvényre nézve a szót elvonni volt szives. (Derültség.) En azon tapasztalattól vezéreltetve, hogy ily tárgyalásoknál minő gyakorlat dívik-e házban, bátor voltam mindjárt felszólalni és figyelmeztetni a t. házat, hogy eddigelé ez nem volt szokásban és a képviselők röviden kinyilatkoztathatták a ministerek irányában azon óhajtásukat, hogy a kérvény mielőbb teljesíttessék. Azonban a t. ház, kivált t. elnökének azon felszólalása folytán, hogy reményli, hogy az ő elnöklete alatt legalább ily eset nem történt, helyeselte a ház elnökének nyilatkozatát. Azonban tegnap déltől fogva igen rövid egynéhány perez alatt meg kellett győződnöm arról, hogy a ház jelenlegi t. elnökének elnöklete és Véesey Tamás t. barátom elö'adósága közben 1879. deezember 6-án, deczember 12-én és — a mi azután a legayomósabb — 1880. január 31-én, éppen ilynemű tárgyakra nézve, itt e házban a képviselők igenis felszólaltak nem10