Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-223

223. országos ülés Valahányszor felvetődik egy kis panslav mozgalom, valahányszor egy felföldi tót gymnasíumban, valamely hóbortos tót tanár rakonczátlankodása vetődik fel, mindig mozgalom támad, hogy ott magyar gymnasiuinot kell állítani. És valóban plausibilisnek látszik ez eljárás; de tény és kétségtelen az, hogy azon magyar tanerő, a mely azon oasisra vettetnék, ott ki van téve az elcsenevészésnek és mindegyiknek csak óhaja, hogy onnan ismét valamely magyar helyre jöhessen. Itt tehát az a kérdés, tanügyileg eentralisatio, vagy decentralisatio. Centralisatio a magyar faj, a magyar állameszme érdekében, vagy decentralisatio oly experimentumokra, a melyeknek sikertelensége mindig és mindenütt bebizonyult. Mert ne méltóztassanak azt csekélybe venni, a mit most mondandó vagyok. A ki a magyar szakirodalmat ismeri, annak be kell vallania, hogy az igenis, valamiféle magyar nyelven vau irva, de hogy nem magyaros nyelven van irva, az is tény. Honnan származik ez ? Nem az illető szakemberek, szakerők akaratából, hanem a viszonyokból, a melyek köztt ez irodalmat tovább folytatják. A magyaros szellemet soha sem lehet megteremteni oly helyeken, a melyek magok is magyarosításra vannak szorítva. Valóságos, igazi magyar irodalmat nem lehet teremteni Budapesten ma sem, azért mert Budapest maga is rá szorul a magyarosításra. Az igazi, nemzeti szellemben vezetett irodalom, mindenütt ott fejlődik leginkább, hol az illető nemzetek culturális intézetei a legtömörebben vannak felállítva; mert az összeg az, mely a szellemnek irányt ad, az összegnek szükséglete az, mely az irodalommal szellemét reá vezeti arra, hogy erre való tekintettel tovább fejleszsze az értelmet. Sehol egy irodalomban sem tapasztalható oly anomália, mint hazánkban. Hogy többet ne mondjak: méltóztassanak elővenni a legelső, legjobb orvosi szaklapot, vagy a természeti tudományok bármely ágát tárgyazó, legkiválóbban a természetrajz szakkörébe tartozó, munkát, el lehet arról mondaui, hogy azt az adaptek megértik, de hogy annak a magyar nemzetre olyan befolyása lenne, hogy e szakirodalom megteremtse azt, a mit a külföldön mindenütt látunk, hogy a tudomány magaslatán álló szakirodalom egyszersmind megadja a módot, az eszközt arra, hogy népszerű szakirodalom keletkezzék, mely azután a nemzet szellemének megfelelne: ily népszerű irodalmat megteremteni nálunk nem lehet. Példát hozok fel. A magyar tudományos academia, mint a nemzet -e?ső ctí.tur-intézete, számos munkát ad ki és e kiadások ezreiből átlag véve 10 példányt árusít el; vannak ellenben bizonyos szakkörök, olyanok, a melyekből a márezius 12. 18S0, g7 magyarosság hiányzik, nem a magyarság, de a magyarosság, a mit hangsúlyozni kivánok, itt van például egy társulat, a melynek a „magyar királyi" czím megadatott, hogy használhassa, a magyar kir. természettudományi társulat, mely midőn alkalmat szolgáltat arra, hogy a magasabb tudomány müveitessék, egyszersmind tekintettel van arra is, hogy a magyar nép szellemi szükségleteit pótolja az által, hogy concessiókat tesz neki. E társulat ma 6000 taggal dicsekszik. Kiadványai 5000 példányban, vállalatai pedig 1—2000 példányban kelnek. Nekünk concessiókat kell tennünk és, hogy ezen eszközt megszerezhessük, szükségünk van arra, hogy a magyar kultúrának megadjuk ott az eszközöket, a hol a magyarság központja van. Mert az nem tagadható el, hogy a ki kritikailag tud olvasni és elővesz valamely német iradalmi kultúrai müvet, abból a német szellem sugárzik ki; és ha franczia munkát vesz elő abból a franczia szellem és ha angolt, abból az angol szellem sugárzik ki, de ha magyar tudományos munkát vesz elő, abból minden kisugárzik, csak a magyar nem. Megengedem, hogy a magyar alföldön a kulturális viszonyok mostoha voltánál fogva, ma még lehetetlen volna oly egyetemet alapítani, a mely ott néhány év alatt valósággal, mint egy minta-intézet, nyomást gyakorolhatna ki és befelé, de a legszerényebb egyetemnek mindenesetre több befolyása volna, mint annak a nagy semmiségnek, a mely ott van. Ez az első. A második, hogy a nép szellemével együtt fejlesztendő az intézet; és a kölcsönös nyomás következtében, fejlődnék a magyar szellem a tudományban. Ez csak áldásos dolog lehet. Azt mondják, hogy hiszen van két egyetem, itt a budapesti, ott a kolozsvári. Igenis, a kolozsvári egyetemnek megvan a maga missiója, oly missio, a melytől sohasem tagadnak meg semmi anyagi eszközt, a mely a háztól kéretik, mert a kolozsvári egyetemnek főfeladata az, hogy a kisebbségben levő magyarságnak propagandát csináljon, azt terjeszsze, támogassa. Én azt mondom, t. ház, hogy a mint a kolozsvári egyetemnek beiratását ismerem, éppen a szerény kolozsvári egyetemen vau túlsúlyban az alföldi magyar elem, a szegényebb sorsú alföldi ifjak inkább látogatják a kolozsvári, mint a budapesti egyetemet. Hogy egészen concrét példát hozzak fel azon befolyásra, mely az által nyilatkozik, hogy a magyar alföldről származó ifjúság a kolozsvári egyetemet benépesíti, felhozom azt, hogy a midőn a magy. kir. természettudományi társulat kiírta a maga vállalatait, felszólította a Magyarországon élő szakembereket az abban való részvételre; a mennyiben azok a régibb elemekből kerültek ki, egytöl-egyig német nevű emberek voltak, 9*