Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-223

223. országos ülés niárczius 12. 1880. 51 évi XXV. t. ez.-hez mellékelt alapszabályai 82-ik ezikkében foglalt a bankjegyeken alkalmazandó czímerről szóló intézkedés függőben tartásáról; a hátralékos szőlődézsma-váltsági tartozások be­fizetéséről, — a földtehermentesítési kötvények törlesztéséről, — továbbá az államkölcsönök tőke­törlesztés évi járulékai fedezéséről, — végre az 1880. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvény hatályának kiterjesztéséről az 1880. év május 31-éig szóló törvényjavaslatokhoz változatlanul hozzájárult. Az erre vonatkozó jegyzőkönyvi ki­vonatokat van szerencsém tiszteletteljesen át­nyújtani. Antal Gyula jegyző {olvassa a főrendi­ház jegyzőkönyvi kivonatát). Elnök: A felolvasott jegyzőkönyvi kivo­natok szerint ezen törvényjavaslatokra nézve a két ház köztt egyenlő határozat jővén létre, ezen törvényjavaslatok szokott módon ő Felsége szentesítése alá fognak terjesztetni. Következik a napirend: a 28. sorjegyzék­ben foglalt kérvények tárgyalása. A zárszó illeti az előadó urat, nem külön­ben Mocsáry Géza, György Endre, Molnár Aladár és Hegedűs László képviselő urakat. Vécsey Tamás, a kérvényi bizottság előadója: Tisztelt ház! Csupán azért kérek egy pár percznyi meghallgattatás^ hogy a beterjesz­tett módosítványok és indítványok tekintetében megtehessem előadói észrevételemet. Apáthy István elhagyandónak véli a bi­zottsági javaslat első pontját, a mely az alapít­ványok jogi természetének tüzetes és szakszerű megvizsgálására irányozza a tisztelt ház figyel­mét. Meggyőződésem, hogy akár van a kérvényi bizottság javaslatában ezen megjegyzés, akár nincs: a háznak elidegeníthetlen joga s talán lehet kötelessége a közalapok megvizsgálása. Éppen ezért én részemről hozzá járulok Apáthy indítványához s a javaslat első tételét nem kí­vánom szavazásra kitüzetni. György Eodre az izraelita országos alap­ból csak azon iskolát akarná segélyezni, a mely­ben a magyar nyelv használtatik tannyelvül. Ezen módosítványra Irányi Dániel képviselő ur az én észrevételeimet is elmondta s csak ismét­lem, hogy az 1879: XVIII. t. ez. 4. §-át, mely a magyar nyelvet kötelezett tantárgy rangjára emelte ugyan, de a nem magyar tannyelvű isko­lákra semmi joghátrányt nem ró, házhatározat által módosítani nem lehet. Mocsáry Géza képviselő ur javaslata, ha a bizottsági vélemény első tételének módosítása gyanánt tekintetik, nem ellenkezik a bizottság javaslatának második tételével, ezért a Moesáry­féle vélemény pártolói és aláírói nyugodtan sza­vazhatnak a bizottsági javaslat második tételé­nek elfogadására. Én azonban úgy látom, hogy a ház több­sége, a kérvényi bizottság javaslatának első té­telét elejti s az országos izraelita-alap jogi ter­mészetének vizsgálását feleslegesnek tartja. Mo­csáry indítványára vissza nem térend. Mellesleg megjegyzem itt, Lessko István képviselő urnák felelve, hogy a kérvényi bizottság az izraelita országos alapot más közalapok s alapítványok vizsgálatával, semmi bennső Összefüggésbe nem hozta, hanem csak időleg-s kapcsolatra gondolt, azt vélve, hogy valamint a múltban p. o. 1791-ben törvény intézkedett a közalapok s alapítványok­ról, agy most se tartsuk az ily fontos kérdést ineidentaliter, a fél kettőre relegált kérvények tárgyalásakor egyszerű házhatározat által eldönt­hetőnek. Molnár Aladár határozati javaslatában felismerem ugyan gerinezül a kérvényi bizottság javaslatának második tételét, de oly bővítéssel formulázta azt a t. képviselő ur, a melyet igény­telen nézetem szerint nem volt múlhatatlanul szükséges javaslatába foglalni. Előadására nézve megjegyzem, hogy a hadi sarcz kirovásakor Po­zsony és Temesvár megkíméltettek ugyan, de az egy millió iskolaalap fizetésénél a két város mentességének nincs nyoma az iratokban. Javas­latára az észrevételem, hogy részletekbe mélyedő utasításokat ad a kormánynak, oly részletekbe menőket, a melyek a kormány kezeit s felelős­ségét zsibbasztják. Mindig szeretem szem előtt tartani a törvényhozó és végrehajtó hatalom fel­adatát; és soha nem óhajtom, hogy külön rész­letes és beható tárgyalásra méltó fontos ügyek felett incidentaliter döntsön a ház, még ha a dön­tés eredményével egyetértek is. A t. képviselő ur téved, ha azt hiszi, hogy javaslata véglegesen megoldja az izraelita alap kérdését; ezt egy képviselőházi határozat meg nem oldhatja ezt csak törvény által lehet végérvényesen elintézni. A képviselő ur javaslata azonban, mint Hoffmann Pál és Juhász Mihály képviselő urak is kiemelték, a bizottsági javaslatnak lényegét magában foglalja és igy a bizottsági javaslat mellőzése esetében, kész vagyok elfogadni, nehogy az 1874-iki július 6-diki jelenet ismétlődjék e házban. Hegedűs László képviselő ur javaslata oda czéloz, hogy az izraelita iskola-alap jöve­delmének önkormányzati kezelése eszközöltessék ; a részesülési arány egyességileg, vagy esetleg bíróilag állapittassék meg. Ily intézkedés, tisztelt ház ellenkezik az alap oszthatatlan természetével s az 1791 : XXIII. t.-czikkel, mely szerint az ala­pítványok ad mentem fundatoris kezelendők. Ezen határozati javaslathoz semmi esetben sem járul­hatok. 7*

Next

/
Oldalképek
Tartalom