Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-222
42 222. országos ülés márcziuíi 11. 1SS0. t. ház, hogy időközben újabb kérvények is nyújtattak be; de mindezek még 1876-ban és pedig azon esztendőnek első felében lettek beadva. Nem akarom feltenni, hogy a kérvényi bizottság azért késett annyirajelentésének beadásával, hogy a vallás- és közoktatási minister urnák szolgálatot tegyen, illetőleg egy kellemetlen tárgyalástól, a mig lehet, megkímélje; nem akarom azt feltenni, mert a kérvényi bizottság bizonyosan tudja, hogy a bizottságok nem a ministereknek, hanem a képviselőháznak közegei. S mindamellett a bizottság nem tartotta szükségesnek csak egy szóval is megmagyarázni ezen késedelem okát, vagy magát igazolni. Én nagyon méltánylom a bizottságok érdemeit. A bizottságok a képviselőház munkáit elősegítik, előmozdítják. Mig a többi képviselők a magok dolga után látnak, vagy pihennek, a bizottságok tagjai fáradoznak, dolgoznak. De hogy méltánylásunk, elismerésünk teljes, zavartalan és feltétlen legyen, szükséges, hogy a bizottságok nem kevesebb serénységet és pontosságot tanúsítsanak, mint részrehaj latlanságot és alaposságot a bírálatban, (Helyeslés a szélső balon. Igaz !) Azonban sokkal komolyabb, sokkal súlyosabb felelősség terheli magát a minister urat, a kinek eljárása ellen ezen kérvények intéztettek. A t. minister urnák eljárása önkényes és a képviselőház tekintélyével meg uem egyeztethető. Igaz! ügy van! a szélső baloldalon) A t. minister ur a háznak határozatát nem vette tekintetbe; a t. minister urat önkény vezette és nem alkotmányos érzület, (Igaz! a szélső baloldalon.) Előttem szólt t. képviselőtársam és barátom, valamint ha jól emlékszem, már Orbán Balázs t. képviselőtársam is megemlítették, hogy 1877-ben ugyancsak ezen orthodox izraeliták folyamodtak a képviselőházhoz az iránt, ne engedje, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister a közös izraelita iskola-alapból akár rabbi-seminariumot állítson fel, akár pedig a tanítóképezdét fentartsa. A képviselőház akkori időben nem határozott érdemileg e tárgyban, hanem a kérvényt a minister úrhoz utasította azon felhívással, hogy ezen kérdés iránt jelentést tegyen s a t. minister ur tett is jeleutést. Jelentésében előadta az eddig történteket, különösen azt, hogy mért tartja szükségesnek a rabbi-seminarium felállítását és a tanítóképezde segélyezését és kérte, hogy jelentése tudomásul vétessék. Egyúttal azonban kijelentette — és erre különös figyelmüket hívom fel, t. képviselőtársaim — hogy „ezen jövedelembőlfenmaradó összeg kizárólag az orthodox hitközségek elemi iskoláinak segélyezésére lesz fordítva". A tárgyalás nem vezetett czélra, egyik határozati javaslat a másikat váltotta fel, egyik sem nyert többséget, magának a minister urnák indítványa, illetőleg határozati javaslata is kisebbségben maradt. Ily körülmények közt az akkori ministerelnök, jelenleg képviselőtársunk, Bittó István, nem látván egyéb eszközt a kibontakozásra, arra kérte a képviselőházat, hogy miután egyetlenegy indítvány sem fogadtatott el, illetőleg valamennyi elvettetett, azok közül a házszabályok értelmében egyik sem hozható újra szőnyegre azon ülésszak alatt, legyen a képviselőház türelemmel, a kormány tájékozva lévén a képviselőház szándoka és akarata iránt, a legközeiebbi ülésszak alatt elő fogja terjeszteni a maga indítványát ezen ügy rendezése végett. A ház helyeslőleg vette tudomásul a ministerelnök ezen kijelentését. Ennek ellenére, ennek daczára a cultus-minister ur nem tett új jelentést, nem lépett új indítványnyal a ház szine elé; hanem önhatalmúlag, a ház akaratának ellenére felállította a rabbi-seminariumot. (ügy van! szélső bal/dől.) Ha ez nem önkény, nem tiszteletlenség a ház iránt (ügy van! a szélső baloldalon) akkor nem tudom, mit neveznek annak. S mivel akarja igazolni ezen önkényes eljárását a t. minister ur ? Arra hivatkozik, hogy Ő Felségének előterjesztést tett és ő Felsége helybenhagj^ta mindkét intézet felállítását, illetőleg segélyezését. Én tisztelem ő Felségének jogait, de arra emlékeztetem a t. házat, hogy alkotmányos országban a fejedelemnek még az országos alapítványok iránt sincs feltétlen rendelkezési joga; a képviselőház még az országos alapítványok iránt is fentartotta mindig és fentartja máig is ellenőrzési jogát. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Különben az izraelita iskola-alapuak alapítója nem ő Felsége. (Ugy van! a szélső balon.) Igen helyesen jegyezte meg b. Mednyánszky Árpád t. képviselőtársam, hogy ezen alap, miután azt a magyarországi összes zsidóság adta össze: a magyarországi zsidóság alapítványa és tulajdona. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Igen könnyű lenne alapítóvá neveztetni ki magát, ugy hogy ráerőszakolnánk valakire adakozást és annak akarata ellenére kezelnök. Az alap tehát a zsidóság tulajdona s annálfogva, az összes magyarországi zsidóságot illeti a rendelkezési jog és ha az izraelita polgártársak követelnék, azt minden jogi fogalom szerint köztük fel kellene osztani. Ezt azonban ők nem kívánják; beleegyeznek abba, hogy az további rendeltetési czéljára a kormány kezelése alatt maradjon. Igaz, de miképen kezeltessék ugy, hogy minden fél érdeke ki legyen elégítve, miután az izraeliták azóta két, illetőleg több felekezetre szakadtak? A minister nem akarja e felekezetek létezését elismerni, pártokról szói, midőn itt felekezetek állanak egymással szemben. Egyébiránt vájjon felekezetek-e, vagy pártok, ennek eldöntése nem tartozik reánk. Mi
