Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-238

384 238 országos ülés április 10. 1880. Simonyi Ernő t. képviselőtársamnak tegnap mondott szavaira pár szóval ne refleetáljak; teszem leginkább azon irányban, hogy t. barátom nagyon téved, midőn azt gondolja, hogy bizonyos hibákat, melyekben társadalmunk némely rétege kisebb-nagyobb mértékben szenved, általánosítani lehet. Ez nem helyes, mert én éppen egy ily gyakorlati czélzatú, már magában képzettséget és műveltséget követelő dologban, mint a minő a mezőgazdasági és borászati kisérlettevés, ily irányban már rá mutathatok Magyarországon is, hogy igenis vannak már Magyarországon is borvidékek, községek, melyek nem várhatván be a kormány kezdeményezését, önmagok erején kezdenek nagy áldozatot hozni. Hivatkozom arra, hogy Szegszárd maga, borászati czélból egy vegyészt bizott meg a tanulmányozással és késznek nyilatkozott arra, hogy mihelyt e vegyész bizonyítvány nyal igazolja képesítését, a város borászati czélra 9000 frtot kész fordítani; hasonlóképen tett Versetz; mindkét város szakembereit a József-műegyetem vegyészeti laboratóriumában képezteti. Abban sem érthetek egyet Simonyi képviselőtársammal, hogy ő azt hiszi, hogy némelyek, a kik határozati javaslatot terjesztenek elő, kiváltkép midőn pénzről van szó, e pénzt a kormánytól követelik. A legtávolabbról sem. Abban igaza van t. barátomnak, hogy azon balszokás van általában elterjedve, hogy nem a képviselethez, hanem a kormányhoz szokták intézni a kérvényeket, sőt a házban is egyenesen a kormány hivatik fel, mintha ő az államvagyon felett minden legkisebb felelősség nélkül rendelkezhetnék. Nem ugy van, mert én azt hiszem, hogy midőn ilyen gyakorlati czélokra tartozó határozati javaslatok tétetnek, melyeknek fontosságát ma egy agricultur állam sem vonja kétségbe, melyek felállítása alól nem emancipálhatja magát, tartozik igenis az államra s az arra való költség megszavazása tartozik azon testületre, a képviselőházra, mely a pénzek hováfordítása felett rendelkezik. Én tehát egész tisztelettel ajánlom a t. háznak határozati javaslatom elfogadását. Báró Kemény Gábor kereskedelemügyi minister: T. ház! Egyáltalában nem kívánok reflectálni azokra, miket a t. képviselő ur tegnapi beszédének — a mint maga jelezte —bumoristieus és talán rovarászát! részében előadott. Szorítkozni fogok speeialiter magára a kérdésre. Ilynemű kísérleti állomások felállítását magam is szükségesnek tartom. He csodálatos dolog és majdnem kénytelen volna az ember elfogadni t. képviselőtársunk Simonyi Ernőnek azou tegnapi nyilatkozatát, melyet — szívesen ismevem el — higgadt és sok politikai tapasztalatra mutató felfogással tegnap tett, melyet én ugyan alapjaiban el nem fogadhatok, a menynyiben a kiegyezési alap helyességét tagadván, az előhaladás lehetőségét is kétségbe vonja, de — mondom — majdnem azon határig menne az ember, hogy alaissez-faire laissez-passer elvét,— mindenki segítsen magán, a hogy tud -— egészen aláírja, a mennyiben vaunak az államnak intézkedései már évek óta, melyek egy, vagy más iparág, vagy tudományos ismeret terjesztésére czéloznak s melyek merőben figyelmen kivül hagyatnak. Ugy látszik, a t. képviselő ur nem figyelt arra, hogy Magyaróvárott ilyen bor vegyészeti állomás s egy magvizsgáló bizottság van s hogy szőllőkisérlési állomás nemcsak ott, hanem minden vinczellér-képezde mellett van. Szalay Imre: Nincs sehol! B. Kemény Gábor keresk. minister: Bocsánatot kérek, igenis van. Csak az a kérdés, mit tetszik nevezni kísérleti állomásnak. Igen sokféle, a legkülönbözőbb nemű franczia, sőt amerikai szőllők hozattak be, bárcsak ne hozattak volna — a melyekkel rövid, közép és hosszú vágásmód mellett, kihúzva karikára és tőkére művelve, kísérletek tétettek. Ugy látszik azonban, hogy nem méltóztatnak figyelembe venni, hogy Magyar-Óvárou egy, nem is általam felállítva, hanem már régebben létezik oly állomás, melynek a közönség nagy hasznát nem igen veszi, daczára annak, hogy többször hozatott köztudomásra, hogy minő módon és mily olcsón lehet ott a vegyvizsgálatokat eszközölni. Magyaróváron kivül a keszthelyi és a kolos-monostori gazdasági tanintézeteken is lehet ity vegybontásokat eszközölni. Az erdélyi gazdasági és pinczeegylet, sok százra menő végy bontásokat eszközöltet. Azon esetben, ha ily jelenséget lát az ember, csakugyan kétség támadhat az iránt, vájjon nem helyesebb-e azon nézet, melyet Simonyi Ernő t. képviselő ur állított fel, hogy ez egész ügybe általában nem kell beleegyedni, segítsen mindenki magán ugy, a hogy tud. Én, t. ház, nem fogadom el ezt az elvet, mert én azt tartom, hogy tud magán segíteni az erős, de a gyenge nem é* hogy útmutatást kell adni, a szakismereteket kell terjeszteni és bizonyos eszközöket kell nyújtani arra, hogy ez utóbbiak is küzdelemképessé válhassanak. Ezt teszi a kormány és én kijelentem, hogy szándékozom a borászatot illetőleg ezen mezőn tovább haladni és Budapesten egy borvegyészeti, vagy ha tetszik, kísérleti állomást felállítani. Szükségesnek tartom továbbá a vinczellér-képezdék számát megszaporítani és a mennyi ez irányban a kormánytól és csekélységemtől kitelik, meg fogom tenni. Minthogy pedig ezt határozati javaslatok elfogadásával nem lehet czélszerűen eszközölni, én arra kérem a t. házat, hogy a határozati javaslat elvetése