Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-237
376 2S7. országos ülés április 9. 1SS0. Elnök: A szavazás eredménye a következő : 445 igazolt képviselő közüb elnök nem szavazván, igen-nel szavazott 70, nemmel szavazott 108, távol volt 266. Ennélfogva az indítvány nem fogadtatott el. Következik már most sorban Széchényi Pál gr. indítványa. O csak maga lévén aláírva, a zárszó nem illeti meg. De minthogy indítványának egy részét vissza kívánja vonni, a t. ház engedelmével fel fog szólalni. Gr. Széchényi Pál: Az oka. hogy indítványomat beterjeszteni volt szerencsém, értésemre esett, hogy a pénzügyi bizottság, a gazdasági bizottság által hozzá tétetett azon indítványra vonatkozólag, miszerint a marhatenyésztés emelésére 150,000 frt szavaztassák meg, a háznak beadta jelentését. Ennélfogva az indítványomban foglalt azon passus, hogy a 3, czím 3. rovata alatt a szarvasmarhatenyésztés emelésére 61,000 frt helyett 150,00 frt szavaztassák meg, feleslegessé válik, azt tehát visszavonom, (Heh/esUs.) Wahrmann Mór előadó: A pénzügyi bizottság nem adta ugyan be jelentését, minthogy jelentésnek szükségét nem látta, de meg vagyok bízva, hogy a bizottság nézetét ez irányban tolmácsoljam. Elnök : Fel fog olvastatni gr. Széchényi Pál indítványának fenntartott része. Beöthy Algernon jegyző (olvassa az indítványt)B. Kemény Gábor, földmivelés-, iparés kereskedelem ügyi mmister: T. képviselőház! A bndget tételei általam egybeállíttattak ezelőtt 8 hónappal. Azok nagyon sok tekintetben a mostani viszony oknak meg nem fejelnek, ilynemű fejlődésnél, minő a culturmérnöki ioíézménynél látható, melynek működése 1878-ban mindössze néhány száz holdra terjedett és mely 1879ben, de nem az év közepén, hanem végén már 16.000 holdra terjedett, jelenleg pedig, vagyis inkább márezius elején bejelentett terjedelme 150,000 hold, oly nagy különbség az előhaladás. az emelkedés, hogy nem lehet rajta csodálkozni, hogy a pénzügybizottság ülésében, magam is szívesen hozzájárultam ahhoz, hogy a javaslatba hozott 61,000 frt. 25,000 forinttal emeltessék. Mintán — mondom - ily adatokkal magam is rendelkezem, nem tartom helytelennek azt. hogy ha a t. ház óhajtja, egy vagy más tétel megvitatása, újból utasíttassák a pénzügybizottsághoz. Nem kívánok tehát ellene szavazni az indítványnak, habár fenntartom magamnak azt, hogy álláspontomat jelezzem, hogy milyen az összeg, melyet én a jelen viszonyok köztt, a megjelölt czímre helyesen fordítandónak képzelek; mondom, magam is hozzájárulok az indítványhoz, hogy a pénzügyi bizottsághoz áttétessék. Engedje meg azonban a t. képviselő ur, hogy csak pár reflexiót tegyek tegnap mondott beszédére. Szavaiból az tűnt ki, mintha azon hitben lenne, hogy a ministerinm utasítja a gazdasági egyesületeket, hogy jutalmakat és pályadíjakat tűzzenek ki. A mióta legalább én a ministerinm élén állok, ez nem történt s egyáltalában nem történik egyéb, hogy a hol az érdeklődés feléledettnek látszik, lehetőleg éleszteni, helyes irányba kívánja terelni és megtartani, olyannyira, hogy én még ily kérelmet egészen vissza nem utasítottam, hanem a mint tegnap is bátor voltam felhozni, ha valamely megye akkor, midőn tavaly alig tudott 4—5 bikát elhelyezni, egyszerre 200-at kért, kételyek támadtak bennem s kérdezősködvén megtudtam, hogy elég lesz néhány, restringálva teljesítettem a kérést, azt hiszem, helyesen jártam el. Gr. Széchényi Pál: Én ezt nem akartam! B. Kemény Gábor, földmivelés-. iparés kereskedelemügyi minister: Én nem mondtam azt, hogy a t. képviselő ur állította azt, de a t. képviselő ur mondotta azt, hogy a ministerinm utasítani kívánja a gazdasági egyesületeket a jutalmak és pályadíjak kitűzésére. Ha ezt megfordítjuk, akkor ilynemű díjak kitűzésében szivesen közreműködik a ministerium, a mennyit helyesnek lát rendelkezésre bocsátani. A másik az, hogy a t. képviselő ur könynyedén dobta oda, hogy egy év óta mért nem osztatott be az ország tenyésztési kerületekre, mer*' ezt meg lehetett volna tenni. A mint veszszük. A mit nagy vonásokban bátor voltam előadni talán tavaly, de mindenesetre a közgazdasági ülésen, hogy mindazon helyeken, a melyeken eddigelé a magyar eredeti faj jól tenyésztett, azt kiirtandónak nem tartom, pedig két varietásbau figyelmet érdemel: az egyik, a melynek legkitűnőbb példányai a mezohegyesi tenyésznyájbau szemlélhetők s mely a Duna mellékén is kétségkívül a legfontosabb marhafaj ; a másik az erélyi faj, mely valamivel rövidebb lábú, lassúbb, öblösebb marha és hegyesebb vidékre való, szóval mindkettő a maga helyén alkalmas. Ezenkivül nem próbaképen, mert erre nézve már tapasztalásaink vannak, különösen hegyes vidéken, eltérjesztendőnek vélem az algaui fajtát. Ezen irányban támogatom a törekvéseket; és a midőn egyes gazdasági egyesületek, vagy törvényhatóságok fordulnak hozzám, mindig megbeszélem az illető folyamodóval, hogy mely marhafaj, hol tenyésztendő v És hiába osztanánk fel az országot teoyészkeriiletekre, mert ha papíron ott is lennének, de a valóságban nem követnők, hogy eddig terjed a magyar, eddig a hollandi, ide meg erdélyi faj és az életben okszerűen nem követtetik s ez holt betű maradna. E tekintetben semmi sem ad helyesebb intézkedést, mint a folytonos őrködés és
