Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-237
362 237. ersaágOB ÜIH április 9. 1880., borsókás sertésnél is egészséges, már pedig ezes szempontból, ha egyszer fonaióczos, vagy borsókás a sertés, egyre megy, akár amerikai, akar szerbiai, vagy oláhországí, vagy magyarországi az a sertés. De ezen ellentétet csak mellékesen kívánom megjegyezni, A mi magát a tárgyat illeti: a képviselő ur is szives volt elismerni, hogy az amerikai sertéshús és zsir behozatalát betiltani csak szerződésileg és egyetértve Európa többi államaival lehet. Ezt én, mint magyar minister be nem tilthatom. Mint magyar belügyminister megtettem azt, a mit meglehettem, t. i. figyelmeztetést intéztem az ország lakosaihoz, hogy óvakodjanak az ilyennek használatától és igyekezzenek azt kerülni, mely figyelmeztetéssel, 3;a sikerre vezet, már mindenesetre nagy eredményt lehet elérni, nemcsak egészségügyi, de közgazdasági szempontból is. Egyébiránt arról is biztosíthatom a t, házat, hogy ugy a kereskedelmi minister ur. mint én, foglalkozunk is ez ügy gyei és rajtunk nem fog múlni, ha nem fog sikerülni Európa államait reá venni, hogy az amerikai sertéshús, j zsir és szalonna behozatalát megtiltsák. De ezt magunkban végrehajtani csakugyan I képesek nem vagyunk. Nem ál] tehát, hogy nem j történt semmi, mert a mi megtörténhetett, az e j dologban megtörtént és figyelmünk tárgyét képezi a további teendő is. j S bátor vagvok itt még meüieryeziii azt is, hogy a t. képviselő urak meg lehetnének győ- j ződve, hogy ezen czélra megtesszük a szükségeseket, ha már kormányzói, ministeri kötelességünk nem buzdítana is reá. hiszen saját érdekünkben is meg kellene tenni, mert a sertés tenyésztés emelkedése nem csak hazai ügy, de még egyénileg is fontossággal bír reánk. Sőt meglehet, hogy olyan reactionarius és absolu- j tisticus emberre nézve, mint én vagyok a t. képviselő urak szerint, még az is csalóka lehet, hogy a republicanus disznót sújtsam. (Hosszan tartó élénk derültség a jobboldalon). Tehát méltóztassanak meghinni, hogy minden ókora megvan arra, hogy ebben eljárjak. Madarász József (közbeszól): Nem nagyon parlamentáris! Tisza Kálmán ministerelnök: Nem parlamentaris ? Engedelmet kérek, t. ház, talán a sertésekről és disznókról nem én kezdtem beszélni s egyfelől azt hiszem, áüamgazdasági szempontból lehet is rólok beszélni s mindenesetre sokkal inkább lehet, mint sós és sótlan leveseket főzni, felmelengetni és kitálalni. (Mozgás balfelöl. Tetszés jobbfelb'l) Áttérvén különben a felhozott tárgyakra, mindenek előtt még egyre kívánok reflectálni. Egy t. képviselő nr a tegnapi napon felolvasta, hogy én azt mondottam valamikor, hogy a mi borkereskedésünkön és bortermelésünkön 3 utón kell segíteni: közlekedési eszközök teremtése, a tarifáknak új irányítása és jobb vámviszonyoknak teremtése által. T. ház! Ha azon képviselő ur azt hitte, hogy e miatt ellentétbe hoz önmagammal, nsgyon csalódott, mert most is ezt mondom. Azóta midőn én ezt mondtam, a factoroknak ketteje tekintetében bizonyára igen sok történt, mert vasúti összeköttetéseink a borvidékek k-gaagyobb részét illetőleg készültek, a tarifa viszonyokra igyekszik a kormány oly irányban hatni, hogy az üzletet, a nagy forgalmat könnyítse. A mi pedig a vámviszonyokat illeti, abban is igyekszik és igyekezett; és hogy itt positiv eredményt — ugy, a mint óhajtaná — fel nem mutathat, ez ismét azt hiszem, kapcsolatban van Európa összes államai kereskedelmi politikájával, a melyen erőszakot termi, La csak egy vámtétel miatt — a mi mostaniban már nem igen szokásos — háborút nem akarunk folytatni, csakugyan nem lehet. (Ugy van! jobbfelöl.) Egyébiránt én elismerem, hogy a bor-vám viszonyok ma sem olyanok, mini a minők, hogy legyenek, óhajtanunk kellene, de hogy egészben véve nem tesszük lehetetlenné Magyarországra nézve a bor üzletet, nem avval fogom bizonyítani, hogy az idén például, ha nem is nagy árak mellett, de mégis meglehetős nagy mérvű külföldi borüzlet fejlődött, hanem azzal magával, a mit a képviselő ur beszédje másik részébern hogy más oldalról támadhassa meg a kormány eljárását, maga felhozott. Mert azt mondotta a képviselő ur, hogy mindenki beszél róla, hogy a bor kezelése nálunk rósz; de épp azért marad rósz. mert a kormány nem segít rajta, a minek az az eredménye, hogy btjő a franczäa kereskedő, megveszi a borunkat, kiviszi, elkészíti és ő árulja el külföldön és hozza be eladásra még hozzánk is. No hát, t. képviselő ur, ha a vámviszonyok lehetővé teszik, hogy az a franczia kereskedő a bort megvehesse és kivihesse, a kinek ott a vámot meg kell fizetni, sőt még azt is lehetővé teszi, hogy visszahozza, midőn a vámot neki ismét meg kell fizetnie: akkor még sem olyanok a vámviszonyok, hogy a borkereskedést lehetetlenné tennék. De különben bocsásson meg a t. képviselő ur, hogy a bor jól kezeltessék, arra hatni, arra buzdítni, szakértő embereket képezni, borászati iskolát állítani, ezeken az utakon hatni lehet aa államnak és a kormánynak; de azt kivinni, hogy magok a tulajdonosok, épp ugy, mint a kereskedők, ezen bort jól kezeljék, valób&B tel-