Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-236
340 236 országos ülés április 8. 1880. a kormánynak működése legnagyobb mértékben az országgyűlés idejének berendezésétől, a tárgyalások menetétől függ, nem tartom lehetőnek. Ezek után bátor leszek a dolog lényegére nézve elmondani, m ért nem tartottam első sorban lévő szükségnek, az ipartörvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat előterjesztését és hogy miért intéztem el előbb a lisztkivitelre, a szarvasmarha tenyésztés emelésére, a sertés kereskedésre és más kérdésekre vonatkozó ügyeket. (Halljuk!) Azért, mert az ipar és kereskedelmi téren van már egy törvényünk, melyről nem mondhatom, hogy minden részében helyes, magam elismertem, hogy annak némely részét változtatni kell, de a mely törvény alapjában nem rósz s a melynek alapja a szabad ipar; a szabad ipar eszméjétől pedig nem tartanám helyesnek eltérni. (Helyeslés jobbfelöl) Nem mondom, helyesek mindazon intézkedések, melyek a mesterek, segédek és tanonezok viszonyára vonatkoznak ; azt sem mondom, hogy a társulás előmozdítása tán más eszközökkel ne lenne helyesen eszközölhető, mint az a törvényben foglaltatik; de nem tartanám helyesnek a szabad ipar eszméjét elölni s visszatérni a czéh-rendszerhez. Ráth Károly (Közbeszól): Senki sem akarja. B. Kemény Gábor minister: Nagyon örülök rajta, ha igy áll a dolog. Én nem is mondtam, hogy a képviselő úr óhajtja ezt, hanem feltettem, hogy lehetnek olyanok, (Felkiáltás jobbról: Vannak! Vannak!) mert én hallottam oly nyilatkozatokat, a melyekből jogos ezen következtetés. Mert ha nem is egyenesen a czéhrendszer visszaállításáról, hanem mégis oly nemű iparegyletekbe való bekényszerítésről van szó, melyek hatalommal bírjanak arra, hogy kit bocsássanak be, kit nem, illetőleg kit tartsanak képesítettnek, kit nem. Ez pedig ugy hasonlít a czéhrendszerhez, mint egyik tojás a másikhoz. Én legkevésbé sem állítom, hogy az ipartörvény revisiója üdvös nem volna, de azért nem tartottam ezt annyira sürgősnek, mert itt már egy meglevő törvény némely intézkedéseinek megváltoztatásáról volt szó, mig más téren merő tabula rasa volt s meglevő fejleményeken rögtöni segítségre volt szükség. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem kívánok e dologban legalább most részletesebben nyilatkozni, — ha provoeáltatom, akkor esetleg igen, — de most nagyon részletesen nem kívánok bele menni azért, mert előbb a szakértők nézeteit kívánom meghallgatni és azoknak szakszerű felfogása szerint kívánom a változtatást gyakorlatilag, a lehető helyen eszközölni s ennek következtében saját nézeteim nyilvánításával, nem kívánom előre megkötni magamat. Árról sem merek jót állani, mikor történik ez, mert meglehet, hogy, mint Jókai t. képviselőtársam tegnap mondotta, még az augusztus is itt érhet bennünket és meglehet, hogy akkor, midőn a ház az őszi időszakban összejön, alig lesz másra idő, mint a budget előterjesztésére, de ha csak néhány hét szabad időm lesz is, akkor be fog ez következni, minthogy már tavaly felállítottam e tekintetben cselekvési tervemet. Láthatja tehát az előttem szólott t. képviselő úr, hogy van némi sorozat, melyben egyik dolog a másikat követi, így még májusban meg fog tartatni a borászati enquéte, mely a borkereskedés ügyeivel fog foglalkozni. Vo't szó a gazdasági kérdésről s mondhatom, hogy azon felfogás, melyet hallottam, mintha t. i. az országos gazdasági egyesületeket mellőzni kívánná a kormány, merőben téves. Az országos gazdasági egyesülettel, a Nyitra, Vas, Arad Heves, Borsod, Békés, Bihar, Szebenmegyei gazdasági egyesülettel sűrű levelezésben vagyok s azok bizonyára nem fogják mondhatni, hogy a kormány ellenséges indulattal van irányukban s nem támogatná működéseiket. Igaz, hogy nem mindig támogatja, mert egyszer-másszor támasztatnak olyan igények, melyeknek eleget tenni képes nem vagyok. Megtörténik,hogy olyan számítást tesznek az egyesületek, melyekről az ujjamon utána tudom számítani, hogy tévesek, így pl. most közelebbről egy megye kért tőlem 200 és néhány tenyész állatot. Néhány nap múlva kaptam egy magánembertől tudósítást, melyben értesít, hogy a kérelem nem arra volt szánva, hogy megadassék, hanem hogy ne felejtsem el. De ha 200 állatot adtam volna, bizonyosan valamely város piaczán tartották volna azokat, ki tudja milyen gondozás alatt, mig ki tudták volna adni a községekbe. Igenis megtörhetik az is, hogy az egyik, másik egyesületnek nem tudom megadni, a mit kivan. De teljes örömömre kimondhatom azt, hogy a jelentékenyebb gazdasági egyesületek, a legközelebbi időben a legélénkebb tevékenységre buzdultak s ennek eredményei nem egyszer határozottan kitűntek. Mindezeket a dolgokat pedig nem a székesfehérvári kiállítás után kezdeményeztem. Mikor a székesfehérvári kiállítás s a gazdasági iparos congressus megtartatott, a melynek érdemét és jó hatását a legkevésbbé sem kívánom csorbítani, én már csaknem minden ágában a közgazdaságnak működtem. Ki volt adva a rendelet, ki volt küldve a pénz a bikák és a bikaborjukra nézve több gaadasági egyletnek, megadatott a segély a házi ipari szakoktatás emelésére. Tehát nekem nem a székesfehérvári gazdasági congressus adta meg e tekintetben az eszmét, habár, mint mondám, igen örülök rajta, hogy e tanácskozmányok megtartattak, mert sokkal biztosabb alapokon vagyok képes ezentúl intézkedni. Nem akarok ugyan vele dicsekedni, de kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ha a kormány nem kez-