Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-221

221. országos ülés márczius 10. 1880, 27 síteni, mit megtesznek százszor és mindenütt, ha gaxantia van és ha reversalist adnak , hogy Tehetetlenség volt őt kibocsátani, az a kérdés a törvényszék előtt nem fordult meg. Mindezek folytán bátor vagyok a t. belügyminister úrhoz a következő interpellatiót intézni, kijelentvén, hogy miután részletekről van szó, nem kívánom, hogy a minister ur rögtön válaszoljon, sőt ellenkezőleg kérem őt, vegyen magának fáradságot, hogy ezen adatokat, melyeket kaptam és a melyeket átadni kötelességemnek tartom, legyen szives tanulmányozni, azok nyomán eljárni és csak azután válaszolni. Interpellatióm így hangzik: (Olvassa.) „Interpellatio a tisztelt belügyminister úrhoz. Miután az orsz. tébolydában letartóztatott budapesti háztulajdonos Egerzeiger István rokonai és barátai állítják, hogy ő nem az elmebetegségnek, hanem családi ármánynak áldozata; s miután ez állításuk mellett, több a tébolydában alkalmazva volt betegápoló is tanúskodik — s miután végre a hir a napi sajtóban is felhozatott és koronként ismételtetik, a mi az országos intézet vezetése iránt a közönségben komoly aggályokat kelthet: Kérdem a t. belügyminister urat: Hajlandó-e ez ügyben szigorú vizsgálatot elrendelni és kiderittetai : 1-ör, mily módon, minő előzmények után s kinek a feljelentése folytán került Egerzeiger István az országos tébolydába ? 2-or, minő tüneteket észleltek rajta a lefolyt 3 év alatt? 3-or, nem volna-e lehetséges a rokonok azon kívánságát teljesíteni, hogy Egerzeiger István nekik saját felelősségökre s rövid időre bár, kiadassák? — a vizsgálat eredményét pedig a ház elé terjeszteni?" Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Magam is óhajtok ezen dologban részletesen feleim, a mit ha csak 24 órával előbb tudtam volna, megtehettem volna; pedig óhajtanám ezt minél hamarább, mert ily dologban, hol egy országos intézet hiteléről van szó, nem tartom helyesnek, hogy a kérdés sokáig függőben legyen. (Helyeslés.) Most is biztosíthatom a képviselő urat, hogy minden további vizsgálat nélkül, a nálam, a ministeriumban meglévő actákból képes vagyok, ha feljön velem, 10 perez múlva, ha nem jön fel velem akkor, a midőn időm lesz, bebizonyítni, hogy minden törvényes formák, minden a legszigorúbban követelhető kellékek épp ezen ügynél observálva voltak. Tehetem ezt pedig azért, mert a panaszok folytán az ügy mibenlétének már ezelőtt ^y,vagy IV2 évvel legrészletesebben végére jártam és igy én mind a t. képv. urat, mind a t. házat most előzetesen csak arra kérem, hogy egy perczig se adjanak saját leikökben a gyanúnak helyet azon intézet irányában, mely azt nem érdemli, mert — nem akarok senkit vádolni — de, ugy látszik, a felhozott panaszok a rokonság egy részének, nem tudom mi által sugalmazott nyugtalanságok és egyes rósz magukviselete miatt, fegyelmi utón elbocsátott, betegápolók rágalmazásán alapulnak. (Helyeslés.) Elnök: A beadott interpellatio közöltetni fog a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök úrral. Nagy Ferencz : T. ház! A Baranya megyében kebelezett pécsváradi alapítványi uradalomban nagyobb mérvű sikkasztás fedeztetvén fel, az eljárás nem felelt meg a közönség várakozásának. Ennek következtében ismételve több részről felszólittatám, intézzek kérdést a minister urakhoz, van e tudomásuk ezen eljárásról és van-e szándékuk az állam kárait pótoltatni és az igazságot tőiök kitelhető módon kideríteni. Ezek folytán bátor vagyok kettős interpellatiót benyújtani egyiket a vallás- és közoktatási minister úrhoz, a mely szól igy (olvas): Kérdés a közoktatási minister úrhoz. „Van-e tudomása a minister urnák Gálos József volt tiszttartó és Lejtényi György volt pécsváradi főtiszt által általános botrányt előidézett nagymérvű", részint kiderített, részint pedig még most is felmerülő sikkasztások, társbérletek és egyéb visszaélésekről? II. Van-e tudomása arról, hogy a pécsi kir. törvényszék múlt évi márczius hó 31-én 1215. sz. alatt kelt megkeresésével, Lejtényi György ellen az igazság kiderítése érdekében; a fegyelmi vizsgálat alkalmával beszerzett adatok átküldése végett, a közoktatási ministeriumot megkereste: de a közoktatási minister ur a törvényszék ezen megkeresését 9238. sz. alatt ministeri leiratában megtagadta; mert Lejtényi fegyelmi vizsgálatából nem derült ki oly cselekmény, mely büntető törvénybe ütköznék ? III. Mennyiben egyeztetheti össze a minister ur ezen eljárását fennálló törvényeinkkel, mint legfőbb hatóság, kinek morális kötelessége az igazság kiderítésére segédkezet nyújtani: akkor, midőn a k. törvényszék Gálos fenyítő ügyét ,és illetve Gálos cselekményeit összefüggésben találta Lejtényi cselekményeivel és mily alapon találja magát hivatottnak annak kimondására, hogy Lejtényi cselekményei nem involválnak büntető eljárást ? IV. Iíajlandó-e a minister ur, ugy saját, mint a tiszti kar érdekében az egész fennti ügyet egy újabb küldöttség áital felülvizsgáltatni? V. Minthogy Gálosnak az értéke alig tesz ki ezer és néhány száz forintokat; ki fogja pótolni ezen felül a sikkasztott pénzt ? VI. Hajlandó-e a jelenlegi főtisztnek ministeri 4*