Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-236

236. országos ülés április 8- 1880. 321 lőaek jelentette ki. Az erről szóló jegyzőkönyvet van szerencséin tiszteletteljesen bemutatni. Elnök: Székely Elek a 30 nap fenntartásával igazoltatik s a 7-ik osztályba soroztatik. Következik a napirend: a földmívelés-, iparés kereskedelmi ministerium költségvetésének tárgyalása. Szederkényi Nándor: T. ház! Az 1878. évi közös vám-egyesség megkötése óta ugy a kormányra, mint Magyarország ip ros közönségére kettős feladat és kötelesség háramlóit: egyrészt felismerni az ezen egyesség folytán létrejött helyzetet, másrészt felkutatni azon módokat, a melyek hivatva volnának ezen egyesség megkötése folytán, igazán szűk körre, lehet mondani, a tengődésre kárhoztatott iparunk életének istápolására és annak némileg lendület adására. Vájjon a kormány ezen egyesség megkötése után megtette-e kötelességét, eleget tett-e azon feladatnak, hogj a maga részéről a helyzet felismerését constatálja, eleget tett-e annak, hogy a maga, illetőleg az állam részéről keresse azon módokat, a melyek hivatva lennének az ekként megbénított ipar elősegítésére: erre vonatkozólag akarok néhány szóval reflectálni és erre vonatkozólag óhajtanék a kormány részéről tájékozást nyerni. Mielőtt azonban erre rátérnék, röviden érinteni akarom, hogy az iparos közönség megtette- e kötelességét a maga részéről az iránt, hogy ily viszonyok köztt részint helyzetét felismervén,részint a kifejlődött viszonyokat tanulmányozván, az önsegély erejével igyekezzék önerejének kifejlesztésére módokat és eszközöket találni. Ha körültekintünk, ugy találjuk, hogy Magyarország iparosai már rég idő óta azt, a mit szerény körükben az öntevékenység erejével tehettek, kifejteni igyekeztek. íme csak a legutóbbi székesfehérvári kiállítás élő bizonyságot nyújt arra, hogy az önismeret és a helyzet fölismerésének minden módját igyekeztek kizsákmányolni. Hiszen mi is lehetue más főteendő'jük az önsegély körében, mint az, hogy Önerejüket megismertessék a közönséggel. És e czélra mi mód szolgál az ő részükről? A kiállítások rendezése a közönség előtt, mit teljesítettek és teljesítenek is. Itt van a székesfehérvári kiállítás és itt vannak azon kiállítások, melyeket a városokban, a szerény vidéki körökben az iparosok a maguk részéről rendeznek. Mindezek azt mutatják, hogy az iparosok igyekeznek önerejük és a helyzet megismerésére és ez már elég az ő részökről; de ők még tovább is mennek, igyekeznek a társulás utján az önsegély erejét kifejteni, igyekeznek oly módokat megszerezni, melyek Őket tevékenységükben elősegítik, igyekeznek a társulás erejével, feliratok szerkesztésével, a buzdítás nemes hevével egymást jóformán lelkesíteni, öntevékenységre serkenteni, szorgalomra buzdítani s ez részükről nagyon is elég, mert többet mit is tehetnének ? íme csak tegnap tárgyaltatott a házban egy újabb kérvény, a mely az iparosoknak fellépését jelzi és keresi a kormány, az állam támogatását, íme, évek óta olvassuk és halljuk azon kérvényeket, melyek a házhoz részint iparosoktól, részint iparostársulatoktól, részint az ország majdnem minden megyéjétől intéztetnek az iparosok ügyének legelső támpontját megadó ipartörvény revisiójára nézve. Olvasunk és hallunk iparosok részéről az iparosok művelésére vonatkozótervekés vélemények nyilvánításáról. Olvasunk és hallunk részükről az állam és kormány irányában emelkedő hangokat, a melyek az iparosok nevelésének előmozdítását kérik és kívánják. És lehet mondani, ők megértették és megértik ama hires francziának, Monge-nak szavát, ki 1794-ben a convent legrémesebb szakában, a franczia ipar és ipari élet megteremtője volt, azon jelszó alatt, hogy új nevelési rendszert kell adni Francziaországnak, ha az ipart meg akarják menteni a külföld befolyásától. Megértették ők ezt, megértik és ennek adnak folyton kifejezést kérvényekben, felszólalásokban, midőn az iparos oktatás behozatalát, terjesztését és ezzel az országnak az industriális alap megvetését kívánják. De mindezt az ő saját csekély erejöktől kívánni nem lehet; mindez csak az állam által kifejtendő támogatás segélyével történhetik meg, mert hiszen az 1878. évi közös vámterület törvénye után, ma már az iparosoktól nem is kívánhatjuk azt, mit talán más államok megkívánnak, nem kívánhatjuk a laissez-faire elvének azon keresztülvitelét, mely Angliában uralkodó volt. Itt több feladat, kötelesség háramol az államra, több kötelesség az országra, mert ezen ország az iparos közönség megmentésére azt, a mi minden államban a legelső, az önálló vámterületet, tőlük elvette, önálló vámterülettől őket megfosztotta, a közös vámterülettel oda vetette az osztrák ipar versenyének uralma alá és igy nagyon természetes, az ily viszonyok köztt az államnak gondoskodni kell az ő megmentésökről. Már most azt kérdem, vájjon e kötelességnek mikép felelt meg a kormán? Az évek múlnak. Minden elveszeit év, ha mulasztást constatái, nemcsak az ipar terén, hanem az ország financiális érdekeire nézve is súlyos kárt okoz. Nálunk az elmulasztott évek kipótolhatatlauok és igy a mulasztás bűne kétszeresen sújtja a kormányt, mert abban nemcsak iparunk, hanem az ország vitális érdeke is sértve és fenyegetve van. Kérdem, hogy a kormány miként felelt meg a közös vámterület újabb elfogadása óta azon feladatának, hogy a helyzet felismerésére tanulmányokat tegyen; tanulmányozta-e a módokat és eszközöket, hogy az ily aránytalan ver-