Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-221

281. országos ülés nárcziui 10. 1880. 25 Da niti tóga „nastojanja" od strane sredisnje vlade bilo nije, dokazuje jasno odgovor, kojeg mi je ban u hrv. sahoru dao, da on kod upitnog imenovanja nista uplivao nije, doöim bi on dakako samo onda bio mogast uplivati, kad bi n smislu §. 45. srediSuja vlada nastojala bila oko sporazmnka sa nasom autonomnom vladom, ili drugimi rieci, da bi se sredisnja vlada za mnienje obratila bila na nase autonomne vlade. Tu ima daklje po mom osvedoeenju flagrantne povrede narodbenog zakona, koja je proiztieala u upitnom slucaju neposredno od sredisnje vlade a posredno od strane nase autonomne vlade. Polag takovog nepravilnog i jednostranog tumaöenja narodnog zakona od 1868. kako smo e ovdie iz ustiuh preuzv. gosp. ministra öuli, nemozemo se cuditi, ako se nam nagodom dopitani krajiski monopolni procenti oduzmu (nemozemo se öuditi, ako ravnateljstvo poste u Zagrebu cirkulare u magjarskom i njemackom u mjesto u, po nagodi ustanovljenom, hrvatskom jeziku razasilja); nemozemo se euditi, ako nasi nizniji administrativni organi u Hrv. i Slav., podcnrjeni na temelju nagode li autonomnoj nasoj vladi, pod disciplinarnom vlastju poreznih nadzoinikah stenju (a niti se öuditi nebudemo mogli, ako predsojeca nasa nagoda, makar za nas najpovoljnije uviete sadrzala, nikakvog pravednog uspieha za nas boljak polucila nebude), i ako se od strane sredisnje slade i vremenom nasa autonomna zemaljska vlada jednostavno postom smatrala bude, koja ima ukaze sredisnje vlade na nase nizje hrvatske slavonske oblasti, nasoj autonomnoj vladi podcinjene, daljeg bezodloznog i cim tocnijeg uredovanja radi odpraviti. Ja dakle, kako vec u poeetku rekoh, se sa odgovorom preuzv. gosp. ministra finaneijah pod niposto zadovoljiti se nemogu i molim vis. sabor, da on takodjer taj odgovor Njeg. Preuzv. na znanje űzeti nebi htio. {Magyar fordításban): Én a nagyméltóságú pénzügyminister ur feleletével következő okokból nem lehetek megelégedve. Mindenekelőtt nem hihetem feltétlenül, hogy horvát-szlavón honfiak köztt lehetetlen lett volna egy szakembert találni, ki az 1868-ik évi kiegyezés^ törvény 46. §. értelmében az országos pénzügyi igazgatói állásra képességgel nem birna. En nekem legkevésbbé sem lehet mérvadó az, hogy a nagyméltóságú minister ur egy ilyen embert nem találhatott, mert ha a minister ur az 1878. évi kiegyezési törvény 45. §-a értelmében az autonóm horvát-szlavón országos kormánynyal érintkezésbe lépett volna, vagy legalább ilyen KÉPVH. NAPLÓ 1878 —81. XI. KÖTET. érintkezés körül törekedett volna, nem kétlem, hogy a központi kormány a horvát-szlavonországi honfiak köztt, az említett fontos állásra képességgel biró embert talált volna. Én csak azt akarok constatálni, hogy ámbár a nagyméltóságú minister ur, itten csak azon objektív véleményt táplálja, hogy mi nálunk a kérdéses helyre alkalmas ember nincsen, ő nagyméltósága meg sem tartotta objective az 1868-ik évi kiegyezési törvény 45. §-át, mely szórólszóra igy kezdődik: „a központi kormány Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok területén, ez országok külön kormányával egy étertől eg igyekszik eljárni." Én azt tartom, hogy a zágrábi országos pénzügyigazgató kinevezése iránti előterjesztés, fontos eljárást képez, mely a központi kormány részéről a 45. §-ban említett egyetértést, vagy legalább ilyen egyetértés körüli törekvést kiválólag kivánná. Hogy pedig a központi kormány részéről ilyen „törekvés" hiányzott, világosan bizonyítja azon felelet, melyet nekem a Horvát-Szlavonországi bán a horvát tartománygyülésben hasonló interpellatióra adott, hogy neki a kérdéses kinevezésnél nem volt befolyása, mig ő csak akkor folyhatott volna be, ha a központi kormány a 45. §. értelmében az autonóm kormányunkkali egyetértés körül törekedett volna, vagy más szavakkal, ha a központi kormány autonóm kormányunk véleményét kérdezte volna. Az 1868. évi kiegyezési törvénynek ily helytelen egyoldalú magyarázata mellett, a milyent itten a nagyméltóságú minister ur szájából hallottunk, nem csodálkozhatom, ha az ezen kiegyezéssel nekünk adott határőrvidéki egyedárusági jövedelem tőlünk elvonatik, (nem csodálkozhatunk, ha a zágrábi postaigazgatóság a körözvényeiket, a kiegyezési törvénynyel meghatározott horvát nyelv helyett, magyar és német nyelven küldi szét), nem csodálkozhatunk, ha a kiegyezési törvény alapján az autonóm kormányunknak alárendelt alsó közigazgatási közegek, az adófelügyelők fegyelmi hatósága alatt nyögnek, de azon sem fogunk csodálkozhatni, ha a küszöbön álló új kiegyezésnek, ha ránk nézve legelőnyösebb feltételeket fog is tartalmazni, javunkra nézve semmi igazságos eredménye nem lesz s ha idővel a központi kormány részéről, az autonóm kormányunk egyszerű postának fog tekintetni, mely a központi kormánynak az autonóm kormánynak alárendelt alsó hatóságokhoz intézett „ukaz"-ait további haladéktalan s minél pontosabb eljárás végett fogja küldeni. Én tehát, a mint már kezdetben is mondtam, a nagyméltóságú pénzügyminister feleletével sehogyan sem lehetek megelégedve s kérem a tisztelt házat, miszerint a nagyméltóságú pénzügy. 4