Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-235
300 235. országos ülés április 7. 1880. jelenlegi igazgató. Hogy mily eredményt mutatott fel, azt a költségvetés mutatja. Hogyan érhette ezt el? Mindenesetre ugy, hogy szakképzett és megbízható embereket alkalmazott, kiknek közreműködésével sikert aratott. Ha az én t. képviselőtársam határozati javaslata elfogadtatnék, mi történnék akkor? A küldöttség kimenne és meggyőződést szerezne arról, hogy csakugyan nem alkalmaztattak kellő arányban a magyar erők, tehát meghagyná az igazgatónak, hogy ezentúl magyar embereket alkalmazzon. Hogy az eredmény mi lenne, azt előre meg nem mondhatom, de tartok tőle, hogy a fegyelem, mely az ily intézetnél leginkább szükséges, meglazulna {Mozgás a szélső balon) és az egyetértés megzavartainak, {Nagy mozgás a baloldalon) a mi egy lenne a gépgyár bezárásával. Vagy a másik eset adná magát elő s a jelenlegi igazgató állásától felmentetnék. Hiszem, hogy erre az állásra most már egy szakképzett műegyetemi tanár is vállalkoznék. De, hogy gyakorlati téren mit nyernénk, mindig kétséges marad. Hiszem, hogy az új igazgató alkalmazna magyar embereket. De t. képviselőtársam tudja épp ugy, mint én, hogy hány gazdasági könyvet iró ember volt gyakorlati téren a legjobb gazda. Én azt a gyárigazgatót ismerem; volt alkalmam arról meggyőződni, hogy az az úriember nemcsak, hogy ért magyarul, hanem az általam átadott levelet elolvasta többünk előtt s annak tartalmát elmondotta. Én nem tartom szükségesnek, hogy a tisztelt barátom által beadott határozati javaslat elfogadtassék, hanem adassék utasítás a minister unsak, hogy szoros köttlességévé tegye a gyárigazgató urnák, hogy egyenlő qualificatió esetében, mindig a magyar embert alkalmazza. Ha visszaélést fogunk tapasztalni, akkor intézkedjék a minister ur ugy, hogy az többé ne történhessék. Ezért én a t. barátom által beadott határozati javaslatot nem fogadom el. {Helyeslés jobbfelöl.) Orbán Balázs: T. ház! Ezen leghátul eső rovata az állami gépgyárnak, a fontosabb és nagyobb horderejű kérdésekben kimerült figyelmet, még mindeddig kikerülte s annak előirányzata, mindig szó nélkül keresztül csúszott. Az újabb időben azonban, az ottani viszonyok és titkok felfedeztetvén, a törvényhozásnak is illő ezen eddig homályban derengett ügygyei foglalkoznia. T. ház ! Nekem e gépgyár pénzügyi oldalára is lenne észrevételem, mert a kimutatott 100 ezer írt jövedelem — még ha készpénzként vehető lenne is — nem áll arányban az oda tett sok milliókra rugó befektetésekkel. De, t. ház, nem erre fektetem én a fősúlyt, hanem arra, hogy ezen gépgyár fölavatásának, nemcsak hogy meg nem felél, hanem azzal homlokegyenest ellenkező* irányban halad. A t. háznak régibb tagjai emlékezni fognak arra, hogy a mikor ezen gépgyárt egy bukás szélén álló társulattól az állam kezére játszta a kormány, ezen nagyon is drága szerzemény azzal lett indokolva, miszerint a gépgyár, mintaintézetül és tanműhelyül szolgáland magyar gépészmérnökök, gépészek, szakvezetők és gépmunkások kiképzésére, hogy ez által a külföldi szakerőket honfiakkal helyettesíthessük. {Élénk helyeslés balfelöl.) T. ház! Én elismerem, hogy ez oly czél volt, a mely a hozott nagy áldozattal párhuzamban állott s ha azt elérve, vagy bár csak megközelítve látnám is, amaz intézet csekély jövedelmezőséget bizonnyal kifogásolni nem fognám, mert az anyagi hátrányt, a szellemi nyeremény által gazdagon kárpótoltnak tartanám. Azonban, t. ház, a gépgyárból 10 év óta egyetlen magyar szakember sem került ki, sőt olyanok, kik külföldön e szakmában kiképezték magukat s ott alkalmazást s tehetségeiknek tért kerestek, megmaradni nem tudtak, mert az ott alkalmazott idegenek hegykesége és türelmetlen üldözése miatt, megmaradniuk nem lehetett. Nem tudtak pedig megmaradni azért, mert a gépgyárnak igazgatósága, vezérmérnöke, műszaki hivatalnokai és munkásai is mind, nagyrészt németek, minek következtében németül folyik ott az ügykezelés, németül vezettetnek a könyvek befelé s magyarul díjnokok által csakis kifelé, vagyis a számszék elibe kerülő főkönyvek vezettetnek szemkiszurásból. {Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Ezen menthetetlen eljárást t. ház, nem lehet azzal szépíteni, hogy hazánkban a szakerők hiányoznának; hisz, ha még nagy költséggel fenntartott politechnieumunkból nem kerülnének is ki kellő előkészülettel biró fiatalok, tudjuk azt, hogy fiatalságunkból igen ^okan képezik magukat e pályára Zürichben s más külföldi intézetekben, a kik közül igen sokan vannak alkalmazva a dunagőzhajótársulat gépgyáraiban s más társulati vasutaknál, de nagy részük — itthon a külföldiek miatt elhelyezést uem nyerhetvén — külországokban keresnek és találnak alkalmazást, mert nálunk, ha a gépgyárban, építészeti hivataloknál s másutt valamely állomás üresedésbe jön, azt nem belföldivel, hanem kegyelt idegenekkel szokták betölteni. {Igaz! a szélső balfelöl.) Ivánka képviselő ur, Boross Benő beszédére felelve tegnapelőtt fölvetette a kérdést, ha vannak-e technieusaink, vagy nincsenek ? s ő is azon nézetét fejezte ki, hogy igen is vannak jeles technieusaink nemcsak szárazi, hanem vizi műveletekre is.
