Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-235

298 235. országos ülés április 7. 1880. tanulni. Természetes, hogy azon mérnök-igazgató, azon főnök, kell hogy a gépgyárban hozzá alkalmazkodó műszaki vezetőt nyerjen, lehetetlen, hogy alkalmazzon olyat, a kivel nem tud beszélni. Hiszen ez a legfőbb baj, hogy idegenek a műhelyvezetők is, mert nem képesek a magyarokat úgy megtanítani, bár igen kiváló tehetségek, mint kellene, mert nem tudnak velők beszélni. Azt mondja továbbá a jelentés: „megjegyezzük, hogy magának az igazgatónak nyilatkozata szerint, ismételve tétettek kísérletek a magyar munkásoknak művezetői minőségben való felhasználására nézve, e kísérletek azonban, csak hosszú ideig folytatott gépgyári munka után lévén a kellő jártasság megszerezhető, e kísérletek a gyakorlat alapján egy esetben sem vezettek kedvező eredményre. Nohát én azt vártam, ha az államtitkár ur, mint feje ezen felügyelő igazgatóságnak, ezt jelentésébe beteszi, okadatolni is fogja, fog eseteket előadni, hogy ezen meg ezen erőkkel kisértetett meg, de nem mehettünk vele semmire. Hát t. államtitkár ur és t. felügyelő igazgatóság jelentési elnöke, én addig, mig ez tényekkel be nem lesz bizonyítva, ezt a magyar szakértők olyan megsértésének tartom, melyet vissza nem utasítani lehetetlen. (Helyeslés a szélsd baloldalon.) Ismétlem, — hiszen majd egy bizottság kiküldését fogom kérni, csak menjen az ki oda és vizsgálja meg, talán nyomára fog jönni, — hogy toltak ott alkalmas magyarmű vezetők, de éppen azért, természetes, mert az igazgató és mert akkor a főmérnök nem tudtak velők beszélni, el kellett őket bocsátani. Meg fogja engedni a t. ház, hogy itt a művezetőre nézve még egy esetet felhozzak. (Halljuk!) Én nem kerestem fel, de felkeresett egy itteni kocsi-gyár műhelyvezetője, ha jól emlékezem azt mondta, szolgálatára áll bárkinek, hogy bebizonyítsa, a mit mond. Midőn hire volt, hogy az állam a gépgyárat átveszi, tehát 1871-ben, ő akkor már az asztalos és esztergályos munkának művezetője volt, elment az akkori ministerhez, felajánlotta szolgálatát és kérte, hogy az állami gépgyárban alkalmaztassák. A minister azt moudía, hogy még nem tudja, ki lesz az igazgató, de menjen ő oda és működjék ideiglenesen. És ő elment és majdnem egy évnegyedig ideiglenesen működött a gépgyárban. Midőn Zimmermaim szegődtetett az állami gépgyárban, elment az igazgatóhoz , bejelentette magát és kérte, hogy az általa szolgált műhely vezetését reá bizza. Erre Zimmermaim azt mondta, nem nevezhetem ki önt, mert én egy külföldi embert hozok ide. Erre az illető azon kijelentéssel, hogy ő több műhely szolgálatában ismerős, alkalmazza ötét egy másik műhelyben, ismét azt válaszolta Zimmermann: Oda sem nevezhetem ki, mert arra nézve is külföldi emberem van, hanem ha tetszik önnek, mint munkás itt maradhat. Hát t. ház, ezek azok, a melyek szerint a magyar művezetőknek természetes nem nagy kedvet csinálunk, hogy ott a magyar állami gépgyárban jelentkezzenek és ezek után igen könnyű azt mondani, hogy kisérletek tétettek, de egyetlen eset sem vezetett eredményre. A 3-ik vád: „Hátra van még a magyarellenes szellem uralgása és a magyar szakerőknek háttérbe szorítása." Ezen vád gyengítésére csatoltatik 3 darab okmány, az egyik tartalmazza: kik léptek be és ki 3 év óta; — a másik azon 3 év előtti időben 1871 óta és a 3-ikban előadatik a fokozatos előléptetés. Ezek —úgymond a jelentés — nem bizonyítják azt, hogy az igazgató a magyar szakértők iránt ellenszenvvel viseltetnék. Megbocsát nekem a jelentést tevő Hieronymi államtitkár ur, hogy én ezen fokozatos előléptetésből iparkodjam kimutatni, hogy a magyar szakerő, a külföldi szakerő ellenében háttérbe tolatott: és az idegen elem hasonlíthatlan kedvezésben részesittetett a magyar szakerő ellenében. Ezt csak két példával akarom bizonyítani. Az egyik a kereskedelmi osztály. Bocsánatot kérek, itt még egyet kell megemlíteni. Egyéneket kell megneveznem, habár a tárgyat nem akarom rokon- vagy ellenszenvből megbírálni. Ezen egyéneket, kiket meg fogok nevezni, mikor keresztül mentünk, szives volt az igazgató ur bemutatni, értem a mérnök urakat. Már nem emlékezem mindenkire, de azt tudom, hogy egygyel tovább beszéltem, a ki jól beszél magyarul. Legyenek meggyőződve, hogy ezektől én semminemű tudósítást nem kívántam s így azóta velők nem érintkeztem. De ha elő kell hozni egyéneket, ezt csak azért kell tennem, hogy indokoljam állításomat. Az egyik a kereskedelmi osztályban van, ez Jármai Antal, a ki magyar, 1872-ben alkalmaztatott 1200 frt fizetéssel, lakbér nélkül. 1874-ben fizetése 1400 frtra és 400 frt lakbérre, emeltetett. így áll most is fizetése, tehát 1872-től fogva, vagyis 8 év alatt 600 frt az emelkedés. Már most vegyük a következő esetet. Két év előtt egy olasz, Reisz Nándor, a ki magyarul is tud, alkalmaztatott pénztárnoknak 1200 frttal és két év múlva az lett a fizetése, a mi a magyaré 8 év múlva, t. i. 1800 frt. Én önökre bízom megítélni, hogy ezen tárgyban mit mondhatunk. Még egyet akarok felhozni (Halljuk!) és