Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-234
276 234, orszA S» s ülés április 6. 1880. helyeslem, ugy más részről indokoltnak, sőt szükségesnek tartom a felszólalást oly esetben, midőn éppen országos intézkedések következtében lesznek egyes vidékek veszedelemnek kitéve, midőn tehát a bajnak és veszedelemnek elhárítása nemcsak r azon vidéknek, de az ország jól felfogott érdekében is fekszik. Ilyen eset az is, melyet jelen felszólalásommal vagyok bátor a t. ház szives figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) Talán sehol az országban a vizszabályozás elhibázott eljárásának nincsen oly kézzelfogható szomorú következménye, mint éppen azon a vidéken, melynek földjét a Kőrös és a Berettyó folyók vize áztatja. Még ä harminczas és negyvenes években hajtatott végre a felső Kőrösök szabályozása. Ennek következtében a viz gyors lerohanása a legnagyobb veszedelembe hozta az alsó vidék lakosságát. Hiába költekeznek az egyes társulatok, hiába emelik fel töltéseiket, miután az alsó átmetszések nincsenek kellőleg kiművelve, a viz az egyesült Kőrös lejtőségének csekélysége folytán gyorsan nem folyhatik le s évről-évre magasabbra emelkedik. A folyók partján levő városok, mint például Békés, Doboz, Gyoma, Endrőd és az utánok következő más községek, évről-évre jóformán emberi erőt meghaladó munkát kénytelenek kifejteni önvédelmükre. A töltésszakadások napirenden vannak és számtalan ezer ember fáradságának gyümölcse, a hullámok által semmivé tétetik. Ez idén is több, mint 30,000 hold szántóföld van viz alá borítva. így volt ez tavaly is, igy pár esztendővel ezelőtt 1876-ban és 74-ben. Azt hiszem, t. ház, hogy midőn ily körülmények között, a baj évről évre fokozott mértékben ismételve előfordul, nekünk okvetlenül kell törekednünk arra, hogy a helyzet felderítése mellett, a mennyire a törvényhozás hatáskörében áll, e bajon segítsünk. Nem szándékozom túlzott színekben tüntetni fel a nyomort, melyet az ily baj ismétlődése előidézni szokott; csak a helyzetet tüntetem fel néhány szóval. Elég lesz megérintenem azon körülményt, hogy a felülről lefolyó viz, miután gyors lefolyása nincs, évről évre nagy iszapolást idéz elő, minek következtében a folyóknak víztükre hihetetlen módon emelkedik. Ugyanis, a mint ezt a külföldi szakértők által kiadott emlékirat is bizonyítja, pl. Gyulán í855-ben csak 3'95 in. emelkedés volt, 1879-ben már 494 méter, Békésen a Fehér- és Fekete-Kőrös vize 1855-ben 4-60, 1879-ben már 6'20 m., az idei árviz alkalmával pláne már elérte a 7 métert. Továbbá a Hármas-Kőrösnél Gyománál, 1855-ben 5'80, 1879-ben már 6'12 méter volt. Mi több, a műszaki közegek azt is kimutatták, hogy pl. a gyula-békési nagy csatorna medre, iszapolás következtében már majdnem két méterre emelkedett. Ez tapasztalható némely átmetszéseknél is, a mi okvetlenül előidézi a víztükör emelkedését is. Ezen rendkívüli vizemelkedés következtében oly állapotok állottak elő, a melyekkel szemben az illető vidék összes ereje teljesen gyengének mutatkozik. A városok oly veszedelemben vannak, hogy egyedül csak önmegmentésre gondolhatnak ; mert a viz, ha a gátak következtében át sem tör, alulról fakadása lakhatatlanná teszi a házakat, ugy hogy az illető lakosok kénytelenek onnan kimenekülni. Az e miatt bekövetkezett reménytelenség oly nagygyá növekedett, hogy egyes községekből a lakosok kénytelenek már-már kivándorolni s boldogabb vidéken keresni magoknak lakást. En azt hiszem, t. ház, hogy a mi népünk nem szereti elhagyni családi tűzhelyét és ősi fészkét, míg arra a legnagyobb veszedelem nem kényszeríti. Ez a legnagyobb veszedelem nálunk bekövetkezett, mert az emberek kezdenek kivándorolni. Maguk a külföldi szakértők is felismerték ezen vidék szerencsétlen helyzetét és a mennyiben egy rövid kirándulásból tájékozást szerezhettek maguknak a helyzet veszélyességéről, figyelmessé tették a kormányt arra, hogy az átmetszések szelvényének meghosszabbítása által, minél hamarább segítsen a bajon s az egyesült Körös vizének gyorsítása által előzze meg a Tisza árvizének lefolyását. Szerintük a Kőrösvölgy most egy átmeneti korszakban van, melyre a legnagyobb figyelmet kell fordítani s melynek helyzete még súlyosbodhatnék, ha javításáért nem tennénk semmit! Bátor leszek felolvasni az emlékirat idevonatkozó szavait (olvassa): „Rá kell magunkat szánni —mondják — hogy a még nem elég széles és mély átmetszéseket teljesen kiássuk, új átmetszéseket nyissunk, a hol azokra szükség van, hátrább toljuk a töltéseket mindenütt, a hol azoknak egymástóli távola elégtelen és az ármedret megszabadítsuk minden akadálytól, mely hivatásának teljesítésében gátolná. Ha mindezen feltételek teljesíttetni fognak, akkor elérjük a töltések és átmetszésekből származó árviz emelkedés határát; ezen emelkedett árvizsziu azonban állandóan meg fog maradni s tévedés volna azt hinni, hogy az árvizek vissza fognak térni régi felszínükhöz, mihelyt a Kőrösmedenczében szükséges javítások be fognak fejeztetni." Tehát rá kell magunkat szánni — mondják a külföldi szakértők s ismétlem is — arra, hogy nagyobbszerű munkálatok által segítsük elő a viz lefolyását, hacsak azt nem akarjuk, hogy az egyes társulatok működése haszontalanná váljék s ha nem akarjuk, hogy azon községek és virágzó városok, a melyek ott a Kőrös partjain régi idő, óta fennállanak, végkép el ne pusztuljanak. Ámde, t. ház, ily nagy munkával szemben, a mely a Békésen aluli átmetszésekre okvet-
