Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-233

262 23S. országos ülés április 5. 1880. határozatnál. Ha tehát a több megvan, feles­leges volna a kevesebbet határozni el. Ez nem azt jelenti, mintha meg nem volnék győződve arról, hogy ezen vasútnak épülnie kell. Ellen­kezőleg. Meggyőződésem szerint, minthogy tör­vény rendeli el, csakis a kényszerítő viszonyok hatalma lehet azon mentség, melynélfogva a kiépítés eddig késett; csak az lehet a mentség, hogy az állam anyagi viszonyai, vagy más fou­tosabb teendők által igénybe vett ereje nem engedték meg, hogy ezen már decretált és tör­vénybe iktatott vasút elkészíttessék. Ez tehát annyit jelent, hogy részemről ma is azon meg­győződésbe! vagyok, hogy mihelyt az államnak módja és ereje van ezen vasút kiépítésére, ki kell azt építeni. A vasút különben is sokba nem kerül. De véleményem szerint nem bir azon fontosság­gal, melylyel a nemzetközi vonalak biruak, melyeket tehát az országnak előbb kell létesí­tenie. Igaz, a mit a t. képviselő ur felemlített, hogy tulajdonkép a tordai vonal lett volna épí­tendő és az is volt deeretálva. Részemről hiszem is, hogy jobb lett volna azt építeni, mint a mely épült a Virágosvölgyben. De minthogy ez utóbbi évek óta ki van építve s minthogy a most szóba hozott vonal csak szárnyvonal és igy nincs azon fontossággal, melylyel a nemzetközi irányban működő vonalak birnak: azt hiszem, nem marad más hátra, mint bevárni a kedvező időt, hogy a törvény csakugyan effectuá Itathassák és a szárny­vonal létesíttethessék. Boross képviselő ur hosszabb beszédet tar­tott, melynek minden részleteire tüzetesen kiter­jeszkedni azért nem tartom szükségesnek, mert azt hiszem, hogy legnagyobb részét röviden el leliut intézni. Azt mondta a t. képviselő ur — s ezt hosz­szasan magyarázta — hogy nálunk a bureauk kor­mányoznak, a minister és az államtitkár állam­férfiúi és politikai kérdésekkel vaunak elfoglalva s a parlamentben, bizottságokban stb. töltik idejök nagy részét és igy nem érnek rá az administratióval foglalkozni. Mind ennek — úgy mond ő — az a következése, hogy a bureauk administráluak. x^.zt mondja továbbá a t. kép­• iselő ur, hogy ezen bureauk nem oly elemekből állanak, melyek átérzik az alkotmányosságot és hogy ennélfogva a bureaukban nem alkotmányos szellem uralkodik; sőt a t. képviselő ur fel is hívott engemet arra, hogy ezen bureaukból az ott állítólag uralkodó nem alkotmányos szellemet valami vesszővel, vagy seprővel seperjem ki. E vádakra rövid lehet a válaszom: A szer­vezet, a mely jelenleg nemcsak a közlekedési ministeriumban, hanem minden ministeriurabau általában véve gyakorlatban van, alkottatott akkor, u mikor a magyar állam a maga alkotmányos hatáskörét ismét visszanyervén, ministeri kor­mányzatot folytatott. Elismerem, hogy ezen szer­vezetnek lehetnek gyenge oldalai és hibái, de nagyban és egészben semmiféle esetben más szervezetet, mint a minő jelenleg van, ministeri kormányzat mellett behozni nem lehet. Ez a dolog termeszeiében van, az egész föld kerek­ségén igy van, hol ily ministeri bureaukratikus rendszer uralkodik, mint a mely itt van és azt a rendszert, a melyet ő kilátásba helyezett, hogy a minister minden egyes hivatalnokkal a minis­teriumban tanácskozást tartson, azt cum grano salis gyakorlatban tartjuk ugyan, de azt egész­ben, a mint ő kifejtette, lehetetlen gyakorlatba venni, mert akkor igazán beáll, hogy az a minister, ki az országgyűlésen, bureaukban és bizottságokban el van foglalva s a ki azon kivül államférfiúi teendőket is kell, hogy végezzen, ministeriumában ismét kis országgyűlést, mely sokkal többször működnék, alkotna össze s az administratióval foglalkozni képtelenné válnék. Azt hiszem, hogy minden ministernek kötelessége elvégezni azokat, a miket tiszte e házban és a miket az állam érdeke reá ró, de azonkívül köte­lessége még az is. hogy a bureauknak ne engedje meg, hogy más hatáskörben működjenek, mint a minő nekik a dolgok érdeménél fogva kiszabva vau. A mennyiben minden kisebb ügyet nem intézhet el a minister és államtitkár, annyiban ezekre nézve meg kell adni a bureaukban működő uraknak a hatáskört, nehogy a dolgok megakad­janak, de azonkívül a minister és államtitkár kötelessége minden oly fontosabb ügyet, melyek a dolog természeténéi fogva ügykörükhez tartoz­nak, önmaguknak intézni el, természetesen a bureauknak meghallgatásával és indokaiknak mél­tánylásával. Ily módon lehet és igy kell az ügyeket intézni. Az egyes berendezési kérdésekkel foglalko­zott a ministerium huzamosabban és foglalkozik most is s ha majd az egész ministeriumi beren­dezés rendszere elintézendő lesz, elő fog jönni az alkalom, hogy e részben a t. ház határozhat. Ismétlem, ez ügy hosszabb idő óta tárgyalás alatt van s csak is az idő rövidsége miatt nem lehetett vele eddig elkészülni, mert a nyár a költségvetési előirányzat összeállítására szolgál, az idő pedig nagyon rövid, mert méltóztatnak tudni, eddig június közepén ment szét és szep­temberben jött össze a parlament. Mi maradt hát a ministeriumnak a rendezés kérdésére, főleg ilyenre, a mely igen tüzetes munkát igényel s melyet rendszerint kiszorít más nagyobb fontos­ságú országos ügy, a melynek szintén tüzetes és részletes elintézése szükséges. Megvallom, Boross képviselő ur beszédéből azon következte­tésre jöttem, hogy neki legfőbb kifogása az ellen van, hogy a bureaukban nincs alkotmányos szel­lem. Ministerségem óta azon mmisteriumban,

Next

/
Oldalképek
Tartalom