Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-233
233. országos ülés április 5. 18SO. 241 alig tevén az ki állami bevételeink iVs százalékát. Pedig t. ház! ezen előirányzat egy rendkívüli év után készült, a midőn folyamaink medrükből kitörve, országszerte éreztették romboló hatalmukat, a védekezésnek elkerülnetlenségét mintegy előtérbe tolván. Ennek kinyomatát látjuk ezen költségvetési előirányzatban is, mert a beruházásokra felvett 3 milliónyi összegből 1.200,000-nyi folyóink szabályozására, 700,000 frt a fiaméi kikötőre elő'irányoztatik s igy vasutakra és más közlekedési ezélokra alig marad 1 milliónyi beruházás. No ennél kevesebbet e ezélokra csak a kis Sanmarino, meg kedves szövetségesünk Montenegró költ. Ennél önök évente többet fordítottak még az uttévesztett bosnyák menekültekre is. Ez, t. ház! sehogy sincsen rendén, mert eltekintve attól, hogy vasut-hálózatunk kiépítése, már a jövedelmezőség szempontjából is még sok kívánni valót hagy fenn; eltekintve attól, hogy az e téren való mozdulatlanság oly stagnatiót és hátralöketést idéz elő, melynek következményei kiszámíthatlanok: vannak ez országnak oly csekély költekezést igénylő szárnyvasutaeskái, melyeknek kiépítését e törvényhozás évtizedekkel ezelőtt kimondotta és törvénybe iktatta. Ezek folytonos elodázása nemcsak törvénysértést, hanem e törvényhozó testület tekintélyének és hitelének lerombolását fogná maga után vonni. Egy ily, már megszavazott vonalrész a gyéres-tordai egy mfdityi szárnyvonal, melyre már a múlt országgyűlés végén fölhívtam volt egj' interpellatiómban a közlekedési minister ur figyelmét s melyet érdeklőieg, nem régen kérvény állott a t. ház előtt; de miután arra nézve jelen költségvetésben sem találok semmi előgondoskodást; kénytelen vagyok az ügyet ismét előtérbe hozni. S hogy teendő indítványom megérthető és indokolt legyen, e szárnyvonal előzményeit röviden ismertetnem kell. A famózus keleti vasút egy szárnyvonaláról levén szó, természetesen ezen mfdnyi vonalrósznek is megvannak botrányai oly mérvben, hogy az sok lenne más országokban egy egész vasúthálózat rovására is. Torda városa, egyike az erdélyi részek tekintélyesebb magyar városainak, lelkes, hazaszerető, önfeláldozó és letelepített hősöktől származó s ezt minden időben kitüntető lakossága mellett, igen nagy jelentőségű fekvésénél fogva ott az ország részecske központján, természetileg gazdag és hadászatilag Erdélynek legfontosabb pontján. Azért nem képzelhető Erdélyen átvonuló oly fő közlekedési vonal, a mely Tordát kikerülhetné; fölismerte ezt már a rómaiak sasszeme s itten alapított egyik legvirágzóbb municipium! jukon vezetett át a Kolozsvárról Apulumba menő ) fő hadutjuk. A középkori keleti világkereske| delem útja egy ideig Erdélyen vonulván át, i annak egyik emporiuma és állomáshelye Torda volt. Itt vonult át a fő útvonal a magyar uralom ezredéve alatt mindig. A Tordáuál elterülő Keresztesmező ,volt Decebal idejétől kezdve az erdélyrészi haderő összpontosítási helye, igen gyakran hareztere: s azért őseink országgyűléseiket is századokon át Tordán tartották. Szóval, Torda egy oly város, a melyet geográfiai fekvésénél, hadászati fontosságánál s főleg természeti kincseinél fogva lehetetlen volt a közlekedés hálózatából kihagyni. Bevonatott a keleti vasút combinatiójába is, annak eagedélyokmánya és az erre vonatkozó törvényjavaslat kötelességévé tette a vállalkozóknak, hogy e vasút Kolozsvárról Pata-Boos-Tordáu át vezettessék Kocsárdnak. Ezt követelte a talaj biztonsága, az építési anyag közelsége s főleg az állam és a magyarság érdeke. Azonban fájdalom —• a mint nálunk szokásos — a magánérdek, a köz- és államérdekkel összeütközésbe jővén, az megkezdette alattomos eselszövényeit; néhány apahidi, csáni és gyéresi birtokos érdeke az volí, hogy a keleti vasút Kolozsvárról ne Tordán át, hanem ApahidaVirágos völgyön vezettessék Gyércsnek s daczára anm.k, hogy Torda város és megye felterjesztéseiben, kérvényeiben többszörösen figyelmeztette a kormányt és az országgyűlést az engedélyokmány tervbe vett kijátszására, kimutatta szakértők véleményével, hogy a virágos völgyi vasút hosszabb, költségesebb és ingoványos, csuszamlós talajon vezetvén, biztosítható soha sem lesz. A méltányosság, a szükségesség, az állam érdeke, a törvény tisztelete azt követelték, hogy Torda felé vezettessék a vasút; s még is a magánérdek győzedelmeskedett. A botrányok bevezetése, nyitánya volt a vasút irányának Torda kikerülésével való meghatározása. Ezzel a szédelgők a részvényeseket s igy egyeseket kúrosíták első sorban; de sokkal nagyobb mérvben lett megkárosítva Torda kikerülése által az állam és az ország. S a kormány e botrányos szédelgést még is szentesittetté az országgyűléssel, ez által felnyitván a további botrányok és csalások útját a felbátorított szédelgők előtt. A mi ez esetben is érzékenyen boszulta meg magát, mert a keleti vasút azért nem jövedelmez, mert jövedelme és keresménye mind befektettetik a kolozsvölgyi iugoványok és csuszamlásokba. Pedig a kormány öntudatával bírt az engedélyokmánytól való eltérés káros következményeinek s hogy azt némileg enyhítse, az 1868-ik XLV. t.-cz.-et módosító 1870. évi XLVII. t.-cz. 1-ső szakaszában kimondotta, hogy a keleti vasút
