Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-230

S)vc 230. országos ülés 2. S ezen fölül azon jövedelem vagy kir. város becsértékében az ilyes hitelező marasztaltass ék el. Hogy a naszódvidéki államjavak elidegenítése valóban fennálló törvényeinkbe ütközik, azt az általam imént felolvasott törvény világosan megmondja. Kérem a t. ministerelnök urat és a t. házat, intézkedjenek ebben a dologban, mert akár hogy okoskodjunk, akár miként szépítsük a dolgot, a naszódvidéki államjavakat senkinek sem volt joga eladni. Elnök: Az interpellátió közöltetni fog a belügyminister úrral. Tisza Kálmán ministerelnök: Engedje meg a t. ház, hogy egy pár szóval rögtön nyilatkozzom. (Halljuk!) Mindenesetre előre kell bocsátanom azt, hogy a képviselő ur által felolvasott törvény a koronajavakról szól, itt pedig koronajavaknak elidegenítése nem történt, mert Naszód nem tartozott a koronajavakhoz. Ez ugyan kis tévedés, mert ugy látszik, hogy a képviselő ur szerint egy más valamiről szóló törvényt is lehet applieálni oly esetre, mely nem tartozik oda. A mi a továbbit illeti, egyszerűen és röviden bátor vagyok nyilvánítani, hogy a kormány ez ügyben jelentést fog tenni, az kötelessége és annál inkább fog azon helyzetbe jöhetni, minél inkább lesz ideje ilyen nagy bonyolódott, szekerén vitt aetákból álló kérdéssel tüzetesen foglalkozni. De azt kénytelen vagyok már itt megmondani, hogy engem bizonyos fokig meglep, midőn az kérdeztetik, hogy intézkedett-e a kormány az iránt, hogy valakinek javai lefoglaltassanak, a kiről még az sincs constatálva, hogy fogható-e kereset alá ; de ha volna is constatálva, ellenében birói eljárás nem történt. Ha, hogy ne mondjam egy ininisternek, de pláne egy Csatár képviselő urnák a meggyőződése elég volna arra, hogy valakinek a javai lefoglaltassanak, ugyan kérdem, hova lennénk avval az annyiszor emlegetett jogállammal és akkor vájjon hogyan lehetne beszélni a kormány omnipotentiájáról? Igenis, képviselő ur, jelentés fog tétetni, de a javak lefoglalása semmiesetre sem, valamint annak elismerése sem, hogy a jelen nem levő volt minister bűnügybe keveredett akkor, midőn csak hirből, szóbeszédből, nem pedig aetákból lehet az ügy állását megitélni. És én igen kérem a t. házat, hogy ezen nyilatkozatomat tudomásul venni méltóztassék arra nézve, hogy a jelentés be fog terjesztetni. És midőn ezt kérem, ismétlem, talán itt nem fog senki pártszemponttal, részrehajlással vádolni, ismétlem, hogy méltóztassanak ezt annyival iukább megtenni, hogy ezen rögtöni tudomásulvétel szolgáljon némileg morális biztosítékul arra nézve, hogy semmi viszonyok köztt a ház azt, hogy valaki egy képmárczius 20. 1880. viselő által önfejüleg bűnösnek declaráltassék, a maga részéről nem helyesli. (Általános helyeslés.) Csatár Zsigmond: T. ház! A ministerelnök ur nyilatkozatát annyiban, hogy jelentést fog tenni a kormány, én is tudomásul veszem. A mi pedig azt illeti, hogy én önfejüleg jártam el, bocsánatot kérek, ily feltevés ellen engem a törvény szelleme véd. (Nevetés jobbfelö'l.) Engedelmet kérek, Molnár képviselő ur, én a törvényre támaszkodom. Ex a törvény szelleme és ezen törvény szelleméből indulok ki és a minisierelnök úrral szemben bátran kijelentem a ház szine előtt azt: hogy ha a koronaügyész én vagyok, (Derültség) még annak tudatával is., hogy elcsapatom, azon minister ellen, ki az államjavakat eladja az országgyűlés beleegyezése nélkül, a vádat bejelentem. Ez a dolog természetéből folyik. Az államvagyon nem a Csáki szalmája. A mi jogtudósaink közül csak Suhajdára hivatkozom, a ki magánjogában igen szépen definiálta ezen kérdést. Az államvagyon édes mindnyájunké, i ugy hogy az állam jövedelméből, vagy vagyonából senkinek sincs joga egy fillért sem elidegeníteni. Azt gondolom, hogy e tekintetben a ministerelnök urnák nem lehet más felfogása, mert akkor, a mitől isten mentsen meg bennünket, kimondatnék az, hogy egyes minister államvagyont önhatalmúlag eladhat. Mindnyájan emberek vagyunk és sokszor az embernek a keze maga felé hajlik. (Zajos derültség.) Én azt mondottam, hogy a törvény világosan rendeli, hogy az államvagyont nem szabad eladni s magának a koronának sem szabad elidegeníteni és ahhoz most is ragaszkodom és igazán, t. ház, feltéve, meg nem engedve, hogy én talán túlléptem a Eubicont, akkor, mikor egy egy jelen nem lévő egyénnek, a tett elkövetőjének nevét itt megemlítettem s az ellen bűnügyi vizsgálatot kértem, ha, mondom, megtörtént volna is, akkor sem lehet ezen komoly természetű tárgyhoz mosolyogni, mert 62,000 hold földről és olyan kincstári épületekről van itt szó, a melyeknek értékét a kiküldött bizottság két-háromszázezer írtra becsülte és a t. ministerelnök ur még azon egyetlenegy magyar iskolát sem tudta megmenteni Radnabányán, a melyett ott az államkincstár építtetett. És ha van valami, a mi bennem az elkeseredést okozta, ez az, mert román testvéreink a ministernek ezen szívességét azzal köszönték meg, hogy másnap kikergették a magyar iskolát saját épületéből. Én ezen i dolgon nevetni nem tudok s a mit tettem, kötelességérzetből tettem. Elnök: Méltóztatik a t. ház a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni. (Igen! Nem!) A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. T. ház! A mai napirendről elmaradtak