Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-230
222 2S0 * országos jji és m 4 rez i, is 30. 1880. követő Baeh-uralom mindenekelőtt azon kezdte, hogy mindent, a mit a magyar kormány jót, üdvöset létesített, azt mindenekelőtt megsemmisítette, így járt el a bányásznépség nyugbéreztetése ügyével is. Már 1849-ben és utána 50és 51-ben, a bécsi kormány hatályon kivül helyezte a magyar ministerium 1848: 148. számú ez érdembeni rendeletét és daczára annak, hogy a német kormány nem akart semmit érintetlen hagyni, mit a magyar alkotmányos kormány életbe léptetett, mégis csakhamar belátta, hog3 r bizony ezen szegény kincstári bányásznépség nyugbéreztetése rósz lábon áll s ezen embereken segíteni kellene és már 1853-ban utasította valamennyi bányászati és sok pénzügyi igazgatóságot, hogy a bányászoknak nyugbéreztetési ügyét felkarolva, a czélba vett rendezésről véleményt mondjanak. Ez meg is történt és e stádiumban maradt az egész ügy 1867-ig. Ezen évben a magyar alkotmányos kormányzat átvette a többivel együtt ezen siralmas ügyet is. A magyar kormány tehát 1867-től 1870-ig találhatott volna időt és módot arra, hogy a megváltozott időkhöz mért új uyugbérezési szabályzatot dolgozzon ki, hogy minden illetékes bányászpénzügyi igazgatóságot meghallgasson és e tekintetben végleg intézkedjék. Sajnos, hogy csak a meghallgatásig ment a dolog és hogy itt megakadt. 1870-ben elkészült az új nyugbérezési szabályzat. Azóta elmúlt 10 év és ma, 1880. márczius 20-án az egész ügy ott van, a hol 1853-ban volt, t. i. kilátása van azon nyomorgó szegény bányász népnek, hogy ezen igazságos ügye tanulmányozás tárgyává fog tétetni. Belőlem, t. ház, nem pártérdek beszél — és ha valaha megirigyeltem Demosthenes ékesszólását, megii'igylem azt ma annálinkább, hogy ezen siralmas ügyre nézve a t. ház figyelmét vagyok kénytelen kikérni. Nem lehet pártkérdésről ez ügyben szó, hol oly ember ügye forog kérdésben, ki 40 évig tartó, nyomasztó és életveszélyes munka után oly sorsra kerül, hogy havonkint 6 frt 38 kr., évenkint 76 frt 56 kr. és naponkint 21 kr. nyugbért kap. Ha ez, mint ilyen, elhal, akkor özvegye évenkint 11 frt 76 kr. nyugbérben részesül, a melyből egy napra 3 kr. esik. Ha pedig ez a szerencsétlen ember nem szolgálhatott 40 évig, hanem ezen idő eltelte előtt egy nappal hal el, nyugdíj fejében kap egy hóra 1 frt 96 krt, egy évre 23 frt 64 krt és egy napra 6 V s krt. Itt, t. ház, a tanulmányozás megérdemelné, hogy szüneteljen. Ha meggondoljuk, hogy a magyar királyi kincstári bányásznép, közel 17,000 személyből áll. akkor valóban megérdemli ez az osztály, hogy az ország parlamentje felkarolja ügyét. (Elénk helyeslés.) Midőn e czélból egy határozati javaslatot nyújtanék be, szemeim előtt vonulnak el azon nyomorgó vézna alakok, melyeket a kormány éhen halni nem enged ugyan, de életben tartani sem akar. Határozati javaslatom igy szól: „Utasittatik a pénzügyminister, hogy a magyar és erdéfyor szági bányász-, kohó- és pénzverdéi munkások nyugbéreztetésére vonatkozó immár kész szabályzatot még az 1880. év folyamában életbe léptesse és az erre netán szükséges túlkiadások tekintetében póthitel iránti javaslatot terjeszszen a ház elé. (Elénk helyeslés.) Szapáry Gyula gr. pénzügyminister. T. ház! Azon körülmény, melyet a t. képviselő ur felemlített, hogy a kész szabályzatot erősítsem meg véglegesen, bizonyítja azt, hogy ezen kérdés a tanulmányozás tárgyán túl van és igy kár volt neki e kifejezéssel élnie. Én t. ház, azoknak, a miket a t. képviselő ur mondott, igen nagy részét elismerem, elismerem nemcsak most, de elismertem már akkor, midőn a szabályzat megállapítására nézve a kezdeményezést megtettem. De nem akartam ezen szabályzatot megállapítani tisztán csak a minister hatáskörében és az illető hivatalos közegek közreműködése mellett, hanem felhívtam figyelmét azoknak, a kik a ministeri bureaueon kivül is foglalkoznak ezen kérdéssel és ismerik a kincstári bányászatot; ezen szempontból adtam ki a szabályzatot megbirálás végett; s az arra vonatkozó válaszok a legközelebbi napokban érkeztek be hozzám. Igy tehát avval, hogy ezen kérdés néhány nap alatt élnem intéztetik, nincs kimondva, hogy hetekig, hónapokig fog ismét elodáztatni. Én igenis kívánok e kérdésben előterjesztést tenni, a mint e tekintetben az előmunkálatok is megtétettek s kérem a t. házat, méltóztassék e részben nyilatkozatomat tudomásul venni s a határozati javaslatot, melyre ennek folytán ugy sincs szükség, mert az intézkedés már megtörtént, el nem fogadni, hanem a tételt megszavazni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra nem lévén feljegyezve senki, a vitát berekesztem. Gyurgyik Gyula: Miután az igen t. minister ur nyilatkozata úgyis jegyzőkönyvbe vétetik, reám nézve örvendetes tudomásul szolgál. (Felkiáltások: Csak a naplóba vétetik!) — ha jegyzőkönyvbe nem vétetik, akkor nem vonhatom vissza beadott határozati javaslatomat. Elnök: Felteszem a kérdést. Méltóztatik a t. ház a rendes kiadások VI. fejezete, 5. czíme alatt javasolt 2.147,714 frtot megszavazni, igen vagy nem? Méltóztassanak azok, kik megszavazzák, felállani (Megtörténik.) A többség megszavazta. Következik a szavazás Gyurgyik képviselő ur határozati javaslatára.
