Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-230
220 230. országos ülés márcztns 20. 1880. akkor, midőn az ellenőrzési kötelességet igen sokan oly csekélybe veszik, hogy a tárgyalásoktól távol tartózkodva csak szavazni szoktak az adott jelre betolulni, s szavaznak a nélkül, hogy tudnák mire; szavaznak öntudatlanul bizonyos egyének mozdulata, vagy hangja után. (Felkiáltások: Rendre! Nagy zaj.) Elnök: Engedje meg a t. képviselő ur, oly kifejezéseket még sem lehet használni, mert a képviselő urak tudják, mit szavaznak meg. (Zajos ellenmondás: haljelöl. Helyeslés jobb/elöl.) Orbán Balázs: Én, t. ház, ily viszonyok köztt nagyon szükségesnek tartanám az angol parlament azon házszabályának honosítását, a mely a szavazást előzőleg ajtókat zár, hogy ekként azok, kik nem tudják miről van szó, az államnak kárt ne okozzanak. Ezt azonban rögtönözve foganatosítani nem lehetvén, köpetnem kell azon háládatlan feladatot, hogy küzdjek érvekkel gépies szavazatok ellen. Fel kell főleg szólalnom a nyugdíjak rovatánál, mert e tétel valóban botrányköve a mi költségvetésünknek; s azt észrevétel nélkül megszavaztatni engedni, valóságos gúnyja lenne az alkotmányos ellenőrzésnek. Itt a pénztígyminister ur költségvetésében csakis 2.147,714 frt van nyugdíjakra előirányozva; de ha a többi ministeriumok költségvetéseiben előirányzott nyugdíj-tételeket és a közösügyes nyugdíjterheket oda számítjuk, Magyarország évente polgári nyugdíjakra 4 millió frtot, katonai nyugdíjakra ismét közel enynyit ad ki. Nem tűnik fel önöknek, t. képviselők, a nyugdíjaknak rohamos szaporodása, hisz akkor, a midőn először voltam szerencsés e házban a nyugdijak nagysága és jogosulatlansága ellen, ezelőtt 9 évvel felszólalni, akkor polgári nyugdíjaink egész összege alig haladta meg a 2 milliót, íme e rövid időköz alatt az kétszereződött, holott a dolog természete szerint a nyugdíj terheinek nem növekedni, hanem kevesbedni kellene; mert miután nálunk a nyugdíj jótéteményeiben nem a haza iránt érdemeket szerzettek, hanem az önkényuralom emberei részesülnek leginkább, ezeknek az emberi halandóság szabályai szerint, az önkényuralom megszűntét követett 20 év elteltével, csekély számra kell vala leolvadniuk s igy a nyugdíj terheinek is nem növekednie, hanem apadnia kellene. De az ijesztő mérvben növekedik, azon rendszertelenség, azon erkölcstelenítő protectiónális systema és a corruptióval szemben követett transactió alapján, mely szerint rósz, hanyag, sikkasztó, bűntényeket elkövető, köz és magánvagyon! elorzó hivatalnokokat börtön és felelősségre vonás helyett, nyugdíjazással szoktak büntetni s igy ezen tisztán emberbaráti intézményből egy refugium peceatorumot, bíínmenhelyet alakítanak. Hova vinne ez eljárás, t. ház, ha a közigazgatás és rendőrség is, sokak Ízlése szerint, kormányi kinevezéseknek dobatnék áldozatul ; hisz akkor a megyék érdemesült kinevezettjei, pár millió írttal ismét növelnék nyugdíjrovatunkat T, ház ! Nyugdíj rovatunk minden egyes tétele egy-egy botránykő, egy-egy arczul csapása a közerkölcsiségnek. Vannak ott igen nagy urak, kik igen nagy összegeket húznak hazaellenes nagy vétkeikért. Vannak ott ezrei az oly beczirkereknek, a kik még az osztrák nyugdíjtörvények szériát sem jogosultak a nyugdíj jótéteményeire, mert szolgálatidejük folytonossága megszakadt. Vannak nagy számban olyanok, kiknek nem a nyugdíjasok köztt, hanem börtönben lenne a helyük. T. ház! Ez állapot tarthatatlan, én részemről, korunkban, a midőn oly csekélységgel biztosíthatja az életbiztosító intézeteknél mindenki családja és saját jövőjét is, más államok példájára az egész nyugdíjazást túlhaladott s feimtarthatlan álláspontnak tartom s nem vagyok hajlandó ily roppant összeget a haza ellen vétetteknek megszavazni, főleg most, midőn a nép milliói éheznek. Prileszky Tádé: T. ház! Meglehet, hogy vannak e házban képviselők, a kik szavaznak és nem tudják, miről van szó. Ez meglehet; de koü-v vannak e házban, a kik beszélnek valamiről és arról nem tudnak semmit, az bizonyos (Igaz! Ügy van! jobbfelol.) és hogy ezt igazoljam, elősorolom azon kifejezéseket, a melyeket a t. képviselő ur előbb használni méltóztatott. A nyugdíj-ügyre vonatkozólag a következő igen szép nyilatkozatokat hallottuk tőié: Nyugdíjat húznak nem azok, a kik megérdemlik, hanem az önkényuralom szolgái. (Felkiáltások a szélső balon: Ez igy van!) Igy mendta, nem igy van. Nyugdíjat húznak nagy urak, hazaelleues bűnökért. Ezt is mondta, de ez sem igy van. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Vannak olyan nyugdíjasok, a kik inkább börtönbe valók. Ez sem való. Végre, hogy a kormány a corruptióval transigált. (ügy van! a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, ha Magyarországon egyáltalában gondolható, hogy ez lehetséges és hogy a magyar parlament ő maga tette ezt, akkor nem irigylem a t. képviselő ur állását. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogy pedig a nyugdíjakat a magyar parlament itt a házban Molnár György előadása következtében, a ki akkor a zárszámadási bizottság előadója volt, pontonkint és személyeukint tárgyalta és fogadta el, ez tény és a képviselőház transigált volna a corruptióval, a mit határozottan tagadok. Engedje meg a t. képviselő
