Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-208

208. országos ülés február 24. 1880. SS bátor megjegyezni — és megjegyzem mindazok ellenében, a mik itt mondattak —• hogy véleményem szerint a teendők túlnyomó része magát a nemzetet illeti. Mert a nemzet feladata, hogy mezőgazdaságunk végre-valahára szakítson az eddigi elavult közgazdasági móddal, nyúljon azon eszközökhöz, melyeket a tudomány, a ehemia, a mechanika és a tapasztalás nyújt, melyekkel megismerkedhetik egy kis tanulás és szorgalom mellett mindenki s melyeket azon össznéven lehet megjelelni: rationalis gazdaság; a nemzet feladata, hogy Magyarországon a gentry megváltozzék, szakítson az ősi elavult előítéletekkel, különösei) azokkal, melyeket az ipar- és kereskedés ellen táplál és szakítson sok rósz szokásaival, melyek nem ritkán nagy pazarlásnak és aztán nem ritkán az elszegényedésnek és sok nyomornak a kútforrása; s a nemzet feladata, hogy a magyarországi iparosok is emelkedjenek fel azon niveau-ra, melyen külföldi versenytársaik már régóta állanak ; ha a nemzet ezt nem teszi, ne vádoljon érte sem kormányt, sem törvényhozást. És mivel ezen nézetben vagyok, t. ház és mert az a nézetem, hogy az ország pénzügyi helyzete, csupán szükségszerű következménye a nemzet anyagi helyzetének és hogy mindaddig, mig közgazdasági viszonyaink meg nem javulnak, az állam pénzügyi viszonya sem fog javulhatni; és mivel abban a nézetben vagyok, hogy e helyzetet semmiféle kormány egy csapással meg nem változtathatja, hanem az csak fokozatosan, idővel és pedig a nemzetnek kiváló hozzájárulásával történhetik; és mivel abban a nézetben vagyok, hogy e mostoha állapotot nem a kormány okozta, ennélfogva nem is vagyok hajlandó ezen mostoha állapotot hibául fölróni a kormánynak és nem járulhatok a gr. Apponyi által beterjesztett határozati javaslathoz. (Helyeslés jobbfelöl.) És ezen nézetben nem ingat meg Széli Kálmán t. képviselőtársunk tegnap tartott beszéde sem, melyre e helyütt kénytelen vagyok néhány szóval reflectálni. (Halljukl) Széli t. képviselő ur, a mostani kabinet működését két időszakra osztja. Egyik részét azon időszak képezi, midőn ő tagja volt a kabinetnek, a másik részét pedig képezi azon időszak, mióta nem tagja a kabinetnek. A cabinet azon időbeli irányára üézve, midőn ő tagja volt a kabinetnek, az igen t. képviselő ur tökéletesen meg van elégedve. De miután tudtomra a cabinet iránya azóta nem változott, mióta kilépett, megvallom, nem tartom indokoltnak rosszalását a cabinet mostani irányára nézve. Ha bekövetkezett változás a kabinet irányában, az legföllebb azon nagy ^ politikai actio folytán történt, melynek initiálásához ő is hozzájárult s melynek következményeit éppen azért, talán ő nincs egészen jogosítva elitélni és nincs jogosítva elitélni azon kabinetet, mely kénytelen viselni ama lépes következményeit. (Helyeslés jobbfelöl. Derültség a szélső balon.) T. képviselőtársunk Széli, felsorolt tegnap számos okot, mely Magyarország hitelét rontotta s adósleveleink árfolyamát lenyomta. Arra, a mit t képviselőtársam felhozott, nem reflectálok, azt hiszem, lesz, a ki illetékesebben teheti. Én csak arra reflectálok, mit ő, nem tudom, mi okból, talán szerénységből fel nem hozott, t. i a cabinetből kilépésére. T. képviselőtársunk kilépett a kabinetből azon actio közepette, mely az ő hozzájárulásával megindult. És kérdem, midőn a kormány oly jelentékeny tagja, mint a pénzügyminister éppen egy actio közepette kilép, nem valóságos sauve qui peut-re signál-e ez? Hogy helyesen, vagy helytelenül járt-e el a t. képviselő ur akkor, midőn kilépett, azt fejtegetni nem kívánom, az az ő dolga; én csak a tényt s annak természetszerű következményét vagyok bátor constatálni, mely abban nyilvánult, hogy igenis ezen kilépés is hozzájárult a papírok árfolyamának lenyomásához. Végül, t. képviselőtársunk hivatkozik Numaníia egy törvényére, a mely szerint megbüntették nemcsak azt, a ki az útmutatót helvéből kimozdította, hanem azt is. a ki azt helyére vissza nem tette. En is hallottam már e törvényről, ele szövegét nem ismerem. Azonban szelleméből kettőt vagyok bátor — és e kettőt lehet is következtetni. Az egyik az, hogy annak, a ki bűnössé vált abban, hogy az útmutatót helyére vissza nem tette, bűnössége nem akkor kezdődött, mikor már egy tömege az utasoknak eltévedt, hanem kezdődött akkor, mikor arra rájött, hogy az átmutató helyéből ki van emelve. A második pedig, a mit e törvényből következtetek, az, hogy a törvény bizonyára ugy hangzott, hogy a ki az útmutatót helyére vissza teszi, annak azt ug}^ kell vissza tennie, hogy az útmutató ismét a jó és helyes irányt mutassa. Ebből kifolyólag nagyon sajnálom először azt, hogy t. képviselőtársunk nem emlékezett meg erről a numantiai törvényről akkor, midőn a felirat, a keleti politika és a berlini szerződés volt napireuden és hogy nem emlékeztetett minket arra, hogy véleménye szerint egy jelentékeny, egy nagy fontosságú útmutatót emeltek ki a helyéből. [Igazi Ugy van! a szélső baloldalon.) Ekkor talán még kötelessége is volt volna, mint volt felelős ministernek, megjelenni az ország szine előtt és az országgyűlést figyelmeztetnie arra, a mit ő veszélyesnek tart. A második pedig t. ház, a mit sajnálok, az, (Halljuk! Halljuk!) hogy még most, midőn emlékeztet arra, hogy egy útmutatót kivettek helyéből, hogy mondom, még most sem helyezi vissza az útmutatót ugy, hogy arról leolvashatnék nemcsak azt, hogy téves utón vagyunk, hanem azt 11*