Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-208

S08. országos ülés február 24, 1880. 85 anyagi helyzetét, mely általános lankadtságot mutat és mely nagyobb erőkifejtést meg nem enged. Anyagi elgyengülésünk csathatlan jeléül szolgál azon körülmény, hogy a háztartásunkban évek óta mutatkozó deficitet, hitelmüveletek utján vagyunk kénytelenek fedezni azért, mivel azt máskép, t. i. rendes bevételeink fokozása által nem tehetjük. Hogy a baj, t. i. az általános kimerültség, megvan, mindnyájan tudjuk. Hogy azon segíteni kell, vagy legalább kellene, mindnyájan érezzük. Önkénytelenül merül tehát fel azon kérdés, melyek a baj okai és miként orvosolható maga a baj. Nem szándékozom ezen nagy terjedelmű kérdést kimerítően tárgyalni. Szorítkozni fogok két factornak kiemelésére, melyet olyannak tekintek, mely igen nagy szerepet játszik elszegényedési processusunkban. Az első körülmény, melynek azt a befolyást tulajdonítani hajlandó vagyok, a pénznek az országból való kiszivárgása, mely igen sok alakban és sok ezímen történik. Legyen szabad azok közül a legjelentékenyebbeket kiemelnem. Első sorban említem kölesöneinket, melyek után kamat czímén a külföldre százanként küldjük ki a milliókat. Szám szerint következőleg áll a dolog. A küíömböző államadósságok után fizetünk kerekszámban 94.600,000 frtot, vasúti kamatbiztosítás czímén 10.942,000 frtot, összesen 105.600,000 frtot. Ebből az összegből bátran felvehető 90 millió forint, mely kimegy az országból, minthogy fájdalom köztudomású dolog, hogy adósleveleink túlnyomó része a külföldön van elhelyezve. S ez éppen, t. ház, véleményem szerint a nagy baj. Mert nem a nagy adó s nem is a nagy adósság teszi tönkre a népet, hanem oly pénzcirculátió, mely szerint az adózók zsebéből kivándorolt fillér nem teszi meg az utat vissza, hanem ki megy ad non revidere. Anglia 800 millió frtot, Francziaország 748 millió francot fizet adósságai után kamat czímén. De ezen nagy összegek nem hatnak zsibbaszíólag az ország közgazdasági viszonyaira, azért, mivel ugy Anglia, mint Francziaország a kamatokat az utolsó garasokig, mind magának fizeti. A pénz tehát csak az utat teszi meg egyik zsebből a másikba s miután ki nem megy az országból, nem csökkenti a nemzet vagyonát. A másik körülmény, mely hasonló természetű, az, hogy közlekedési vállalataink és azok köztt éppen a legjelentékenyebbek, pl. az osztrákállamvasut és a Duna-gőzhajózási társulat, idegen kézben vannak. Azok jövedelme tehát ismét idegen zsebbe foly. S ez ismét az ország rovására történik, mivel szabály gyanánt áll az, hogy valamely közlekedési vállalatnak jövedelmét azon ország adja, melyben a vállalat működik. (Zaj.) Bocsánatot kérek t. képviselőtársaim, én nem kívánom, hogy meghallgassanak, csak ne zavarKÉPVH. NAPLÓ. X. KÖTET. 1878 — 81. janak. (Helyeslés. Igaz! halfelöl.) Én itt kötelességet teljesítek, méltóztassanak elhinni, hogy nekem nincs szólási viszketegem. (Halljuk!) Vannak ugyan, kik mmden körülmények köztt azt hiszik, hogy az idegen pénznek az országba importálása, minden körülmények köztt nyereség. Én azonban azoknak a véleményében feltétlenül nem osztozom, mert én, az idegen pénznek importálását csak az esetben tartom feltétlen nyereségnek, ha az nemcsak gólyamódjára ideiglenesen, jól lakás végett ereszkedik itt le, hanem, ha az itt egyszersmind meg is honosodik, ugy hogy haszna és kamata is itt marad az országban ; ellenkező esetben pedig, véleményem szerint az az állapot jő létre, melyben volt Magyarország 1848 előtt, a midőn vagyonos földesuraink jövedelmüket a külföldön költötték el. Itt volt ugyan az országban az óriási tőkét képviselő föld, itt voltak a százezerekre menő birkák, a búzának és gyapjúnak árát azonban a külföldön költötték el. Mi haszna volt abból az országnak, hogy idebenn volt a tőke és gyümölcseit a külföld élvezte. Épp ugy, mi hasznunk van akár a legszebb tehénből, ha mi csak táplátjuk, más megfeji. (Helyeslés balfelÖT). Madarász József (közbeszól): Bécsben fejik! Éles Henrik: Én elismerem ugyan hogy a közlekedési vállalatok haszna és jótékonysága inkább közvetve kell, hogy bizonyuljon; és nem tagadom, hogy ez részben minálunk is megtörtént: de azon nézetben vagyok, hogy nem történik a helyes irányban — hogy t. i. az a közvetett haszon, melyet az ország a közlekedési vállalatokból húz, sokkal kisebb, mint az az ár, melyet az ország ezen közvetett haszonért dividendák alakjában fizet. Egyébiránt, bármiként álljon a mérleg azon haszon köztt, melyet az ország a közlekedési vállalatokból húz és azon ár köztt, melyet az ország e közvetett haszonért fizet, itt, e helyütt csak azt kívántam constatálni — mert e helyen csak arról vau szó — hogy e ezímen sok pénz megy ki a külföldre. Végül említek még egy körülményt, az ipar fejletlenségét, hogy ne mondjam teljes hiányát, a minek nemcsak az a következése, hogy a munkaerőnek nagy része, az esztendőnek nagy részén át parlagon hever és tehát kárba vesz; ennek nemcsak az a következménye, hogy az államháztartás mindazon bizonytalanságoknak és eshetőségeknek ki van téve, melyekkel a mezőgazdaságnak kell megküzdenie; nemcsak az a következménye, hogy más adóalap hiányában, jóformán az egész államháztartási teher a mezőgazdaságra nehezedik, hanem még az is a következménye, hogy iparczikk-szükségleteinkre nézve a külföldnek tributariusaivá válunk és e czímei? ismét nagy összegeket küldünk külföldre, Hogj 11