Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-207
78 207. országom ülés február 23. 1880. hatók lennének, azt hiszem, ezen a téren is igen sok történnék. A mi a közigazgatást illeti, t. ház, (Halljuk!) ismétlem, hogy nézeteim részletezését, ha kell, akkorra hagj 7 om, midőn a mostani rendszer kritikáját hallottam. De nem késem bevallani — bár tagadom a közigazgatásnak oly roszaságát, minőnek vádolásával megtisztelni méltóztatnak — nem késem bevallani, hogy sok téren, sok irányban a javítás szüksége fennforog. Fennforog a qualifieatió szempontjából, fennforog például a rendőrség helyesebb, ezélszerübb szervezése szempontjából, (Helyeslés.) fennforoghat más tekintetekben is. De nekem meggyőződésem, t. ház, hogy ha valaki a közigazgatás egészét akarja reformálni, nem szabad azt sem könyvekből tanult theoria alapján, sem saját egyéni tapasztalatai alapján tennie; hanem kötelessége az ország legkülönbözőbb részeiben a közigazgatással gyakorlatilag is foglalkozóknak nézeteit meghallgatni s ezen nézetek alapján határozni. (Élénk helyeslés több oldalún.) Mint czélzatomat, bátor vagyok tehát jelezni azt is — és ha a bizalmatlansági szavazat elfogadtatnék, ajánlanám t. utódomnak, — hogy mielőtt a közigazgatás reformjának egy papiros lapra igen egyszerűen leírható, de az életben igen komoly kérdését megoldani akarja, tegye azt ugy, —• a mit, mint mondám, én is tenni szándékozom — hogy az ország különböző részeiből a közigazgatással gyakorlatilag foglalkozókat hallgassa meg és azután határozza meg a teendőket. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Végre még, mintán ígéretet tettem és ez elől sem akarnék kitérni, annyival inkább nem, mert hiszen ki tudja, lesz-e alkalmam e helyről ez iránt máskor nyilatkozni, (Derültség. Halljuk!) szeretném előre megjelölni bizonyos kényes dolgokban a határvonalat, a meddig én menni szándékozom és a meddig, ha más megy, kész volnék támogatni is, de azon túl nem. (Halljuk!) Sokat irtak azon reaktionarius szándékaimról, melyeket a sajtó irányában táplálok. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Az én nézetem az, hogy megfontolva a jelen helyzetet, szükséges lesz a magánélet és a magánbecsület védelmét az esküdtszékektől igenis elvonni, (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelöl) de mindazt, a mi a közéleti működésre vonatkozik, éppen oly korlátlanul, mint eddig, a sajtó-biróságok kezében hagyni. (Helyeslés a jobboldalon.) Én nem tudom, t. ház, hogy a ki a sajtószabadságot ennek igazi értelmében akarja, helyezheti-e azt abba, hogy a magán becsületet ne lehessen büntetlenül megtámadni. {Tetszés a jobboldalon.) Nem ez a sajtószabadság értelme, hanem az, hogy a közpálya emberét lehessen megtámadni ugy, hogy más, mint esküdt, ezen megtámadás felett soha ne ítélhessen. Es hogy ez a helyes felfogás, nem rég olvastam, a képviselő ur is olvashatta volna — mutatja az, hogy absolutisticus kormányok ellenkezően szokták megpróbálni a dolgot, azaz az esküdtszékeknek adják át a magán becsületet és a törvényszékeknek tartják fenn a politikai jellegű túlkapásokat. Ez a reaetió, de megfordítva, reactióról beszélni nem lehet. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Még egy szempontot hozok fel. Én nem hiszem, hogy bárki legyen, helyeselhesse őszintén azt, hogy valakit büntetlenül magáubecsületében megbántani lehessen; pedig sajnos, de halommal feküsznek előttünk a sajtóesküdtek ítéletei, hol megállapítják a rágalmat, de azért kimondják a a nem bűnöst. Ezt nem fogja helyeselni senki. De viszont n^m, fogja helyeselhetni azt sem, hogy ily módon nem nyervén orvoslást, a sajtó utján ejtett megtámadásoknak tettlegességek legyenek a következményei. (Élénk helyeslés ohbfelöl.) Én legalább sem az egyiket, sem a másikat nem helyeslem. Én a tettlegességet ez irányban egyénileg elítélem, de másfelől nem tagadhatom, hogy nagy enyhítő körülmény van akkor, ha valaki abban, mi legszentebb, becsületében megtámadtatván és törvény utján nem birván elégtételt szerezni, azt megszerzi más utón. (Zajos tetszés jobbjelöl. Mozgás a bal' oldalon.) Ez lényege annak, a mit akarok, és talán abban, ha a sajtóbiróság eljárásának némely tapasztalt hiányai a maga utján orvosoltatní fognak, reactäót még a képviselő urak (^á szélső balhoz fordulva) sem fognak találni. (Derültség jobbfelöl.) A másik, a mit a magam részéről szükségesnek tartok, talán szintén reactiónak fog mondatni. Én azt hiszem, hogy a szabadságnak egyik biztosítéka, az egyleti és gyülekezési jog törvény általi megállapítása és szabályozása. Nem mondhatok most részleteket. De nyilváníthatom azt, hogy midőn én e jognak törvény általi megállapításáról és szabályozásáról beszélek, a mit szükségesnek tartok azért is, hogy e haza minden polgára tudja, meddig szabad és a kormányzatnak minden közege is tudja, hogy neki meddig szabad mennie, mert csak igy lehet legkellemetlenebb összeütközéseket elkerülni, — csak annyit kívánok — mondom — megjegyezni, hogy az alapot, melyen e jogot szabályozni akarom, az angol gyakorlat, a franczia respublikának most hozott törvénye, a Belgiumban és több amerikai államban is fennálló törvények képezik. Hogy ezekből is reactiót fognak-e kiolvasni a képviselő urak, nem tudom. (Derültség jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) T. ház! Azt gondolom, hogy elég őszinte-
