Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-207
207. országos ülés február 28. 1880. 75 (Halljuk! Halljuk!) S itt először bátor vagyok a képviselő urat beszédének két igen fontos részében, a szerződésszegés iránti felfogásában, mutatkozó éles ellentétre figyelmeztetni. (Halljuk!) A képviselő ur megtámadta t. barátomat a pénzügyministert, hogy két oly javaslatot adott oe, t. i. a földtehermentesítési és a szőlődézsmaváltsági papirok eonversiójáról szóló javaslatokat, a melyek szerződésszegést involválnak; de egyúttal comicusnak is nevezi azt, hogy a javaslatokat, a hallott vélemények következtében, visszavonta. Beszéde második részében szól a vasutakról és vasúti tarifákról, — mely részére beszédének szándékozom még visszatérni — és itt azt mondja, hogy a vasutakkal el kell bánni egy, vagy más úton, mert ma az engedélyokmány szerint, esak akkor engednek a kormány akaratának, ha nekik tetszik, igy tehát el kell bánni az engedélyokmányok daczára. (Ellenmondás balfelöl.) A szóért nem állok jót, de értelme bizonyosan az: midőn azt mondotta, hogy a kormány hibás azért, hogy többre nem mehet s az mondatik, hogy ennek oka az, mert az engedélyokmány szerint, a társulatok csak abban engednek, a miben nekik tetszik és mégis ezeknek előre bocsátása után, erélyesebb eljárást követelni, azt gondolom, nem más, mint annak követelése, hogy akármi van az engedélyokmányokban, el kell velők bánni. {Mozgás balfelöl.) Azon tárgyakat illetőleg, melyek a pénzügymmister által előterjesztett törvényjavaslatokban érintetnek, formaszertí szerződésről ugyan nem lehet beszélni; de elismerem, hogy az ilyen szerződés is, a szerződéseknek mindig komolyan szem előtt tartandó neme. Elfogadom tehát azt is minden distinctió nélkül, hogy szerződési viszony forog itt fenn. De akkor is igen különös, hogy a fontosabb javaslatnál, a földtehermentesítési kötvényeket illetőleg, azon szerződési viszony ellen, melyet az absolutismus kötött, valamit próbálni bűn; a másik esetben a vasutakkal szemben, az engedélyokmányokban foglalt szerződéseket, melyeknek legnagyobb részét törvényhozásunk kötötte meg, respektálni, az meg kormányzati hiba. Én nem tudom, hogyan birja a képviselő ur e kettőt összeegyeztetni. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi az érintett törvényjavaslatok visszavonásának komikumát illeti, engem s a kormányt, melynek tagja vagyok, igen sokan vádolták már azzal, hogy bezzeg ez a ministerium nem tesz ugy, mint a hogy tesznek Angliában, hol gyakran a legfontosabb törvényjavaslatokat, ha látják, hogy a közérzület azokat nem helyesli, készek visszavonni; itt erőszakkal is keresztülviszik, a mit a kormány beadott; ez tűrhetetlen parlamenti zsarnokság. De ha egyszer a kormány visszavon egy törvényjavaslatot, ugy, mint pl. Angliában, hogy egyebet ne mondjak, a papiradóról szóló fontos törvényjavaslatot visszavették annak idején, az már komikus, az olyan kormánynak nem lehet tekintélye. Hogy ezen Scylla és Charybdis között majd annak idejében, hogyan fognak önök elevezni, azt én nem tudom; mert ha fenntartani javaslatait a kormánynak annyi, mint a parlamentet erőszakolni; és visszavonni 50 közül egyet, vagy kettőt annyi, mint komikussá lenni, akkor csak egy ut marad, — meglehet, fogják is követni, — nem adni be törvényjavaslatot. (Élénk derültsége) A t. képviselő ur, midőn nagyszerű hitelrendszabályait előadta, megjegyezte, hogy a kormánynak arról, hogy a hitel ügyében mit kell tenni, sejtelme sincs. Én elismerem, hogy a t. képviselő urnák sejtelme van, mert nem is tulajdoníthatom egyébnek, mint sejtelemnek, ha valaki az által akar az ország hitelén, közgazdászat] viszonyain segíteni, hogy, miután most — jegyezzük meg jól — ezen rósz, az állam és a hitel érdekében mit sem tevő kormány alatt a földhitel annyira javult, hogy most olcsóbban is lehet pénzt kapni, — a bélyeg és díjelengedések által a földhitel conversiója lehetővé tétessék. Ez, t. ház bizony oly eszköz, a melyről nem mondom, hogy nem lehet bizonyos viszonyok köztt érvényesíteni, a mely használni is fog egy pár száz, vagy ezer embernek, sajnos magam is köztük leszek, de az, hogy a hitelintézeti kölcsönök conversiója által fognák az ország közgazdaságát és az ország nagy gazdaközönségét felemelni, meggazdagítani: ez csak sejtelem. (Mozgás balfelöl, tetszés jobbról). De menjünk tovább ; (Halljuk! Halljuk!)^ t. képviselő ur — ezt meg kell adni, semmiről sem feledkezik meg és szóba hozza a személyes hitel fontosságát, megmondja, hogy ennek érdekében szükséges, hogy a takarékpénztáraknál a földhitelre lekötött összegek felszabaditíassanak és a személyes hitelnek adassanak át. E végből — és erről talán még fogok egy pár szót szólani — a takarék pénztárak irányában, bizonyos tekintetben megkötő törvényhozási intézkedéseket lát szükségeseknek, így tehát azt mondja: fel kell szabadítani a takarékpénztárakat a földhitel alól, hogy a személyes hitelnek több legyen adható. De mert semmiről sem feledkezik meg, átmegy a gyáriparra és azt mondja: hogy nagyobb gyárak létesít! essenek, nagyobb pénzösszegek kellenek. ezeket pedig nálunk nehéz előteremteni, de tapintatos kormány akként vezetheti az ügyeket, hogy a takarékpénztárakban összegyűlt pénzeken, ily nagy gyárak létesíttessenek. Ezzel felszabadítja a személyes hitel érdekében, a földhitelre lekötött takarékpénztári pénzeket és confiskálja ezeket a nagy gyárak részére; de hogy igy a kisiparos hitelén, hogyan lehet segíteni: en10*