Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-207

207. országos ülés február 28. 1880. 57 vagy az ország határai megtámadtatván, vagy veszélyeztetvén, azok megvédessenek vagy biztosíttassanak — megszavaznék. Szükségesnek tartanám annak megszavazását még az esetben is, ha nem nemzetünk határai támadtatnak meg közvetlenül, de megtám adtatik egy szomszéd állam határa, melynek érdekei azonosak érdekeinkkel, megtámadtatik egy nemzet, mely mintegy külerődjét képezi a szabadságnak a kényuralom ellen, azon szabadságnak, melyet védeni minden nemzetnek joga van, mert a szabadság nem egyes nemzet kiváltsága, mert a szabadság olyan, hogy mentül több nemzet birja azt, annál dúsabban termi gyümölcseit, (Ugy vän! a szélső balon.) Mert a szabadságért küzdeni minden népnek, mely azzal nem bír, kötelessége és azon nemzeteknek, melyek azzal bírnak, arról lemondani gyávaság, (Ugy van ! a szélső balon.) En, mint hazám legmagyarabb s leglelkesebb megyéje egyik kerületének képviselője, egy ily külpolitika okozta hiányokat, örömmel szavaznék meg. De ha a közelmnlt eseményeit tekintjük, mit látunk a külügyek terén? Látjuk azt, hogy a kormány homlok - egyenest ellenkező politikát követett azzal, melyet a nemzet nagy többsége, mondhatni egyhangú közvéleménye követelt. Nézzük a lefolyt keleti háborút. Mit kívánt a nemzet? Mi volt a nemzet óhajtása és mit tett a kormány? A nemzet kivánata egyenes, tiszta és világos. Szövetkezni Törökországgal a szabadságért küzdő, a népeket elnyomó Oroszország ellen. Törökország épsége fenntartására. És mit tett a kormány? Nyíltan hirdette semlegességét, alattomban mindent elkövetvén Oroszország érdekei mellett s a háború lefolytával, fegyveres erővel foglalván el Törökország két tartományát. (Halljuk!) Méltó politika Gróf Andrássy Gyulához és Tisza Kálmánhoz. Csanády Sándor (közbeszól): Rabló-politika! Madarász Jenő: De ha a belügyek terén nézünk szét, mit látunk? Látjuk azt, hogy a kormány elmulasztotta megragadni az alkalmat, mely mutatkozott a legközelebb múlt években a vám- és bankkérdés megoldására, elmulasztotta az alkalmat, hog)

r a nemzet óhajtását teljesítse, felállítván a külön bankot és a külön vámterületet. Ez által évenkinti 20 — 25 milliónyi jövedelmet biztosított volna az országnak. Nem tette, talán azért, mert a nemzet nagy többségének óhajtása volt. Megteremtette a ministerelnök ur a közigazgatási bizottságokat, melyeket mi már akkor elleneztünk és melyekben csalódott a ministerelnök ur is, csalódtunk mi is; ő csalódott, mert sokkal több jót várt tőlük és mi csalódtunk, mert nem hittük ennyire semmit érőnek. {Ugy van! a szélső balon.) A mi a közigazgatást illeti, a legközelebb múlt ülés két szónokának, KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. X, KÖTET, Grünwald Bélának és gróf Apponyí Albertnek beszédjeire kell reflectálnom. Mindketten a közigazgatás reformjáról beszéltek, különösen Grünwald Béla képviselő ur nagyon hangsúlyoztatta a közigazgatási reform eszméjét és beszédében egyébbel nem is foglalkozott; ezt oda állította, mint oly valamit, mit a nemzet vár, mely, ha meglesz, a nemzetnek minden óhajtása teljesül. Nem ugy van t. képviselő ur ! A nemzet vár ugyan, de nem ezt várja. A mit a nemzet vár, az más, mi ha meglesz, minden meglesz. A nemzet várja, hogy Magyarország legyen önálló, független állam, mely minden idegen beavatkozástól menten intézze minden ügyeit. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A nemzet várja Magyarország önállóságának és függetlenségének kivívását, mert ha ezt kivívtuk, kivívtunk mindent. (Helyeslés a szélső balon.) S akkor meglesz a jó közigazgatási rendszer is, nagyon természetes, a teljes önkormáiryzat keretében. Ezért küzdöttünk mi, küzdünk és fogunk küzdeni mindaddig, niig azt kivívjak. (Ugy van! a szélső balon.) Mert Magyarország népét szabaddá, boldoggá akarjuk tenni és ezt csak Magyarország függetlensége és önállósága utján érhetjük el. (Ugy van! a szélső balon.) Mint Magyarország önálláságáért és függetlenségeért közdő párt, el fogunk követni mindent, természetes alkotmányos utón, hogy a jelen kormányt megbuktassuk és örülni fogunk azon pillanatnak, melyben a Tisza kormány az ügyek vezetésétől távozni fog. De nem azért örülünk ennek, mintha ezzel már hazánk szabadságát kivívtuk volna, mert hiszen valószínű, hogy Tisza Kálmán kormánya után fognak következni önök, (Az egyesült ellenzékre matat.) De ez is bizonyítéka lesz annak, a mit mi, a függetlenségi párt, évek óta hangoztatunk, hogy be fogják önök is bizonyítani azt, a mit bebizonyítottak az 1867 óta egymást követő kormányok valamennyien, hogy Magyarország pénzügyeit a közösügyi alapon rendezni nem lehet. (Ugy van! a szélső balon.) Mi, t. ház, nem személyi politikáért, hanem elvekért küzdünk. Magyarország pénzügyeit nem az fogja rendhehozni, hogy a ministerelnök Tisza Kálmán, vagy gr. Apponyi Albert, hogy a pénzügyministeri tárczát, gróf Szapáry Gyula, Széli Kálmán, vagy Lukács Béla kezeli. Magyarország népére ez tökéletesen mindegy, ha mellette az adóképesség évről évre kisebbedik és az adózók terhei évről évre nagyobbodnak. Magyarország pénzügyeit nem lehet rendezni azzal, mint ezt a 12 év lefolyása szomorúan bizonyítja, hogy személyeket személyekkel váltunk fel; erre az eddig fennálló elveknek gyökeres változtatása kell. Arra. hogy Magyarország pénzs