Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-206

S06. országos lilés febrnár 21, 188«. 49 minden eszközeinek virtuóz kezelője kifejt. (Élénk helyeslés bal és szélső balon.) Én a ministerelnök ur előtt e tekintetben, mint mondám, tisztelettel és parányiságormiak tudatával meghajlok; de tartok attól, sőt az eddigi tapasztalás már-már igazolja azt, hogy ő benne a legkiválóbban érvényesül a parlamenti kormányformának egy veszélye, ha ugy tetszik inhaerens hibája, a melyet Macaulay ugy jellemzett, hogy azon képessegek, melyek a hatalom birtokának elnyerésére és megtartására szükségesek, gyakran nagyon külömbözők azon képességektől, melyek a hatalomnak üdvös módom gyakorlásához szükségesek és hogy igen gyakran, e képességek két személy, külön választva találhatók és hogy azon személy, kiben az egyik a lehető legnagyobb mérvben megvan, a másik teljesen hiányzik. Én, mint mondám, ezen általános mondat alkalmazására, a ministerelnök urnák, különösen mint belügyministernek működése által érzem magamat feljogosítva. Mert, tisztelt ház, ha a belügy nrinister urnák közigazgatási alkotásait tekintjük, mióta ő azon széket elfoglalta, lehetetlen valami kedvező eredményre jutnunk az ő közigazgatási reform-hivatása megbízására. Nagy műve: a közigazgatási bizottságoknak létesítése után, a melyben ő egy alapjaiban helyes eszmét, t. i. önkormányzati elemeknek, állami elemekkel való együtt működését a közigazgatás bizonyos feladatainak tényleges teljesítésében, alkalmazásában annyira elrontott, hogy sokan, a kik az alapeszmét, a mely helyes, védték, abban a színben tűntek fel, mintha annak fonák alkalmazását is magukévá tették volna és sokan, a kik e fonák alkalmazást megtámadták, abban a sziliben állottak, minthogy ha magát a helyes alapeszmét is megtámadnák és megtámadták volna. De ezen félreértésen kívül, a mely természetesen a közigazgatási rcformkérdés megoldásának igen nagy akadály volt, eddig is sokkal nagyobb gyakorlati bajokat eredményezett ezen institutiónak fonák módon való érvényesítése. Sokkal inkább el van ez Ítélve más alakjában, a törvényhatóságok nagy többségének egyhangú Ítélete és a tapasztalás által, semhogy arról egyébképen, mint egy egyszerű utalással, megemlékezni szükséges volna. (Helyeslés a baloldalon.) Következtek a bel ügy mini ster ur alkotásai köztt, először egy ki nem vihető és az életbe legtöbb szabványaiban nem is igen átment közegészségügyi törvény, következtek azután a hires gyámügyi és bagatellügyi törvények. Ha ezen alkotásokról, mint belügyministeri alkotásokról Ítéletet akarunk mondani, nem szabad azokat azon alakban szemlélnünk, melyiyé azok a belügyminister ur akkori párthívei nagy részének erélyes pressiója következtében átmódosultak, de KÉPVH. KAPU) 1878-— 81. X. KÖTET. azon eredeti ős alakjukban kell azokat megítélni, melyben az ő keble mélyéből jöttek a ház elé. És ezen eredeti ős alakjukban, magukon viselik mind e javaslatok az aviticus, patriarchialis, sehlendrian és a szolgabírói onmipotentia ideáljának legteljesebb mértékben eszméjét és kifejezését. (Élénk helyeslés és derültség a baloldalon.) Hogy azután azokba némely, a tudomány által követelt módosítás bejött s ezen javaslatoknak egy-egy kirívó hiánya javíttatott, ez e javaslatokat egészben véve gyakorlatiakká, az életben alkalmazhatókká nem tette, a minthogy különösen a gyámügyi, de a bagatell-törvény ellen is, a mióta életbe léptek és működnek, folytonosan hangzik a felszólalás, a panasz és jönnek azok reformját kérő hangok a ház elé. Szóval nincs a belügyminister urnák, mióta ő e széket elfoglalta, egyetlen egy alkotása, melynek már most is módosítását, gyökeres átalakítását, vagy eltörlését a tapasztalat emberei és az ország közvéleménye hangosan ne követelnék, (ügy van! Ügy van! a baloldalon) Már, t. ház, elismerve, mint előbb mondám, parlamenti vezéri fényes tulajdonait, ugyanazon kezekre, melyek eddigi alkotásai az élet tengerén egytöl-egyig hajótörést szenvedtek, ugyanezen kezekre volna-e bízandó a nagy organikus közigazgatási reform keresztülvitele ? Azt hiszem, e kérdésnek elfogulatlan felvetése annyi, mint a válasz megadása. (Helyeslés a baloldalon.) De, t. ház, ezen organikus alkotások hibáin kivül, van még egy másik szempont, mely a közigazgatás reorgaaisatiójára való hivatottságát a jelen kabinetnek igen kérdésessé — s ezzel igen keveset mondok, — igen kérdésessé teszi. Ez a kormányzat miként gyakorlásának módja az adott téren. És itt, t. ház, lehetetlen, hogy ne érintsek egy tárgyat, melylyel szívesen nem foglalkozom, melylyel azonban a dolgok mai stádiumában, a kellő komolysággal és objeetivitással a háznak, mint a kormányzat hivatott ellenőrének, foglalkoznia elvégre is kötelessége. Ertem azon erély telenséget, az ellcnőrködési hivatásnak azon tökéletlen teljesítését, melyet az állami kormányzat részéről, társadalmi és állami életünk bizonyos erkölcsi kinövéseivel szemben tapasztalunk. (Ugy van! baljelöl. Halljuk! Halljuk!) Én, tisztelt ház, nem vádolom e tekintetben a kormányt semmivel egyébbel, mint azzal, a mi tényleg létezik, a mi bizonyítva van. Szándékainak tisztaságát, a cabinetet képező egyéneknek jellemhozzáférhetlenségét megtámadni, vagy kétségbe vonni szándékom nem lehet. De magát a tényt hallgatással mellőzni nem szabad; nem fogok mindazon eseteknek egyenkint eesetelésébe és felsorolásába bocsátkozni, melyek a sajtóban e tekintetben már hónapok óta majdnem a minden7