Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-206
206. országos ülés ftbraiir 21. 1880. 43 német liszt ugyanis, nemcsak magas védvámmal van megvéve, de a kivitelben egyenes prämiumnak örvend, mert a gabonavám neki, a kivitelnél megtérül. Ezen viszony folytán Csehország, Morvaország és Sziléziában már-már fokozatosan kiszorul a mi lisztünk, vagy legalább nehézségekkel küzd. Hogy mi legyeu a mi mezőgazdaságunkból, ha lisztiparunknak veszedelmes döfést kellene szenvednie, azt felesleges elmondani. Hisz ma már a malomipar képezi tulaj donkép, a mezőgazdaságunk legjobb, legbiztosabb vevőjét. Ezen elősorolt állapottal szemben, okvetlenül az egyik-másik módon segíteni kell. Én azért azt hiszem, hogy ma is a kereskedelmi ós közlekedésügyi politika együttes vezetésének súlypontja, egy Németországgal kötendő méltányos kereskedelmi és vasúti szerződésnek elérésére irányul, melyfelé azonban hiába törekszünk, ha eljárásunk alapja az, hogy a német birodalmi faktoroknak bebizonyítani iparkodunk, hogy az 8 kereskedelmi politikájuk helytelen; mert meggondolták ők azt igen jól és nem hiszem, hogy e tekintetben a mi oktatásunkra szorulnának; hanem ezen politikának főbb irányait tanulmányozni, ezekben azon pontot feltalálni, mely érdekeinkkel összeegyeztethető — pedig ilyen található meggyőződésem szerint, melyre a tárgygyali hosszú foglalkozás után jutottam: ez a feladat. Ha pedig a német birodalommal egy méltányos •és érdekeink megóvására irányzott szerződés létre nem jöhet, akkor nem habozom kimondani, hogy előttünk áll a mi általános vámtarifánk revisiójának égető szüksége, revisiójának oly alapon, hogy a német piaczról kiszorult terménj T eink s különösen ezeknek legfőbbíke a liszt, méltányos vámvédelmet nyerjen, {igaz! Ügy van! balfelöl.) Én nem vagyok barátja — nem szükséges mondanom -— a dolgok ilyetén alakulásának. Ki-ki tudja, hogy a szabad kereskedelmi iránynak szószólója voltam akkor, midőn még hittem, hogy annak megvalósítása hatalmunkban áll; de a viszonyok hatalmasabbak akaratunknál és különösen hatalmasabbak elméleteinknél. Azt a tényt, hogy 20 millió értékű lisztkivitelünk ellenében 13 millió lisztbehozatal áll, ma megelégedéssel láthatjuk, mert ennek 7 millió értékű plus az eredménye reánk nézve; de hogy mi legyen malomiparunkból és mi legyen ennek folytán mezőgazdaságunkból, ha ezen 20 milliónyi kivitelből ennyi meg annyi elesik és benn ragad az országban, holott viszont a 13 millió és annál talán mindig több bejön, azt kinekkinek megítélésére bizom. Ezért azon pillanatban, a melyben nem lehetséges a nyugati államokkal való méltányos kiegyezés, akkor be áll — tetszik, nem tetszik — de beáll parancsoló szüksége uimak, hogy legalább a közös vámterület belpiaczát biztosítsak terményeinknek. (Élénk helyeslés halfelM.) Ezek nagyjából, t. ház, azon vezérszempontok, melyeket én egy öntudatos magyar közgazdasági politika alapjaira nézve, döntőknek tartok és melyeknek a főbb fejezetei, a hitelpolitika, az ipari és földmívelési termelési politika, végre a kereskedelmi és közlekedési politikának harmonikus vezetése. Áttérek most a közigazgatás szervezetének kérdésére. (Halljuk! Tisza Kálmán ministerelnök elhagyja az üléstermet.) A közigazgatási szervezet kérdése, a beltigyminister úrra most is azon hatással bir, hogy őt ezen teremből kiűzi. (Nagy derültség balfelM.) És csakugyan sajátságos jelenség az — melyet különben Grünwald t. barátom is jeles beszédében felemlített — hogy a beltigyminister semmitől a világon annyira nem iszonyodik, mint a belügyi reform kérdések felemlítésétől. Én reménylem, t. ház, hogy ezen víziszony a belügyminister úrra azon hatással lesz, hogy öt nem csak pillanatnyilag, mint most, de véglegesen eltávolítja azon helyről, melyen én őt kevésbé szívesen látom, mint bármely más helyen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Közigazgatási szervezetünk bajai áítaláno- I san mindenki által éreztetnek. Hogy községi • törvényeink a községekre oly teendőknek hatalmazát ruházták, melyeknek a községek az ország igen nagy részében megfelelni egyátalában nem képesek; hogy köztörvényhatósági szervezetünkben a kombinatióknak egy kibonyolíthatlan confusiója uralkodik, a főispán, alispán, a közigazgatási bizottság, meg a megyei bizottsághatásköre köztt; hogy ebből folyólag az ügyek elintézése türhetlen lassúságban szenved, sőt néha egészen megreked; hogy a tisztviselők eljárásánál, éppen a bizottsági kellőleg körül nem irt hatáskör belevegyítése folytán is, a személyes felelősségnek elve érvényre egyáltalában nem, vagy csak tökéletlen mértékben juthat; hogy a közigazgatási tisztviselőknek helyzet;' olyan praecarius, — függvén a 6 évenkint megújuló új, meg új választásoktól, hogy azoktól qiialificátiót és szakképzettséget kívánni nem is lehet, hogy ennek folytán nem is felelnek meg a követelményeknek, — a kivételeknek legye i tisztelet és dicséret; — hogy ennek folytán állami szervezetünk, állami közigazgatásunk, tehát a mindennap működő, mindenütt érezhető szervezet oly tökéletlen, oly hiányosan működik, hogy nemcsak az állam magasabb feladatainak,* melyeket Griinwald t. képviselőtársam említett.de az államtól követelhető, a mindennapra szóló teen-\ dőknek sem képes eleget tenni, valamint nem képes megfelelni az állam impulsiv, segítő-irányadó feladatainak: ez elannyira mindenki által érzett tény, hogy én tökéletesen egyetértek]
