Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-206

206. országos ülés febrnár 21. 1SS0. 4! vájjon csakugyan a resignáló contemplázásnak szerepére vagyunk-e kárhoztatva. Ha a termelésre nehezedő terhekről szólok, most e pillanatban nem foglalkozom az állami adózási terhekkel, melyeknek lényeges könnyeb­bítését, pénzügyeink jelenlegi viszonyai köztt nem igen várhatjuk s ha ezt igérnők, hamis Ígéretek­kel és illúziók keltésével vétenénk a nemzet ellen; de beszélek főleg azon teherről, mely a hitel túldräga volta által, igen sok egyes terme­lésre nehezedik s állítom, hogy vannak a kor­mányzatnak és a törvényhozásnak nagy feladatai és van kilátás a sikerre is <igy oly működésben, melynek ezélja volna a hitelnek olcsóbbá tétele az egész vonalon. Először is, ha a jelzálogi hitelt tekintem, lehetetlen, hogy mindenki, a ki e kérdésekkel foglalkozik és az előforduló tüneményeket figyel­mére méltatja, ne tapasztalná, hogy a kamat­lábnak apasztására irányuló bizonyos tendentia vonul most át az egész világnak közgazdasági organismusán. Ezen tendentiának jótékony hatása már észlelhető ma — hogy egy példát említsek — a jelzálogi hitel kielégítésére szolgáló intéze­teink Jegfőbbikénél, a magyar földhitel-intézetnél, melynek 5 százalékos záloglevelei ma oly árfolya­mot élveznek, minőt 5'A százalékos záloglevelei éveken át elérni képesek előbb sohasem voltak. Ugy hogy lehet mondani, hogy a magyar föld­hitelintézet által ma nyújtott hitel, nem túldrága s megfelel annak, a mit e téren rendezetlen valutaviszonyaink mellett várhatunk. De a hely­zetnek ezen javulását csak azok élvezhetik, a kik szűz hitellel bírnak, a kik kikölcsönzött tőke segélyezését csak most veszik igénybe ; s nem élvezhetik azon sokkal nagyobb számú földbirto­kosok, kik már eladósodva lévén, régebben kötött kölcsönök magas kamatlába alatt, magas annuitásai alatt roskadoznak. Itt az államnak mellőzhetlen feladata, kezet nyújtani és minden könnyebbséget megadni arra, hogy azok, a kik drága régi köl­csönök terhei alatt szenvednek, ezen kölcsönöket, újabb, kedvezőbb conjuncturák között kötött köl­csönökkel, cserélhessék fel. S ezt előmozdíthatja az állam az által, ha ily új kölcsönök kötésénél, a fiscalitási szempontokat félre téve; a méreg­drága átiratási díjakról és mindenféle illetékekről lemond, ha a conversiót ingyenessé teszi. A lucrum cessans, mely itt az államra háramlik, talán ilyennek nem is mondató, mert egy oly művelet megtételét segíti elő, mely ezen concessió meg­adása nélkül, a legtöbb esetben meg sem történ­nék, tehát egy oly jövedelemről mond le, a melyet nem is élvezne. De, t. ház, a kölcsönök conversiójának ily módon való megkönnyítésétől és az ebből vár­ható s nem kételkedhetni, hogy csakugyan beál­landó tömegesebb conversióktól, még egy más KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. X. KÖTET. indirect eredményt is várok és ez átvezet engem személyes hitelintézeteink legfőbbikének, takarékpénztáraink helyzetének megbeszéléséhez. (Halljuk!) Takarékpénztáraink forgalmi eszközeinek egy igen nagy része jelzálogos hitel nyújtása utján van lekötve. Én nem akarok arra nézve theoreticus fej­tegetésbe bocsátkozni, hogy vájjon takarékpénz­tárainknak, — melyek talajdonkép letéti ban­kok, — természetével a hitelnyújtás ily módja megegyezik-e vagy nem, tényleg sok jó történt ezen, talán incorrect hitelnyújtás foganatosítása által, de ha mód nyujtatik arra, hogy fölsza­baduljon a személyes hitelnek szolgálni hivatott bankok forgalmi eszközeinek nagy része az által, hogy arra hivatott intézetektől jöjjön a hypo­thecarius hiteladás, ezen forgalmi eszközök tu­lajdonképeni czélukra, az iparos-, kereskedő- és földbirtokos osztály személyes hitelének kielé­gítésére, fognak rendelkezésre állni. De t. ház, a személyes hitelt közvetítő ezen intézetek egész szervezetében —- a vidéki takarék­pénztárokról szólok itt — egy igen nagy baj, egy valóságos betegség létezik, úgy hogy lehet mondani, hogy a forgalmi eszközöknek azon vérkeringése, mely ezen intézetek által a nem­zet közgazdasági organismusában eszközöltetik, alapjaiban beteg és hamis. Betéti bankjaink, illető­leg takarékpénztáraink semminemu, különös tör­vényes rendelés alatt nem állanak s ennek foly­tán kifejlődött a vidéki takarékpénztáraknál egy, — hogy úgy mondjam — őrült verseny a betétek elnyerésére. Hat-hét, sőt 8 százalék is adatott betétekért. Mi volt ennek következménye?Kettő. Az első az, hogy a rendelkezésre álló, úgyis igen csekély tőke-készletek Magyarországon, ke­rülték a sokkal kevesebbet kamatozó vállala­tokba való befektetést, kerülték a kevesebb bizalomnak örvendő állami titresekbe való el­helyezést, hanem mindannyian rohantak a nekik ily módon nyújtott fáradság nélküli, igen dúsan gyümölcsöző befektetés felé. A másik követke­zése pedig ennek az volt, hogy a vidéki taka­rékpénztárak, miután igen nagy betéti kamatot fizettek, kölcsöneiket is természetesen csak igen magas kamatláb mellett adhatták tovább, úgy hogy az a sajnos jelenség keletkezett, hogy e tőkeszegény országban — s evvel néha dicse­kedni is szoktak — a takarékbetétek száma aránylag óriási, de az előbb jelzett visszás hely­zet folytán az a kevés tőke, mely az országban van, gyümölcsöző befektetés helyett, ily utón tulajdonkép a_ rendszeresen űzött uzsora felé szorittatott. (Elénk helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) Itt, t. ház, egy gyökeresen beteg szerve­zettel van dolgunk és ezen véleményem szerint 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom