Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-219
o-ii 219. országos ülés márccius 8. 1880. kép a t. pénzügyminister ur? egy újnemü5%-os papirjáradékkal akarja fedezni azon törlesztési összegeket, melyek a földtehermeatesítési kötvények kisorsolása folytán évenkint kifizetendők. Ily papíroknak természetesen és ezt csak mellékesen jegyzem meg, kisebb árfolyammal kell birniok, mint a 6 százalékot jövedelmező aranyjáradéknak. Azonban senki sem vonta kétségbe, mert nem is vonható kétségbe, a mit bátor voltam az általános költségvetési vita alkalmával megjegyezni, hogy Magyarország jelenlegi államadóssági terhe évenként 97 és fél milliót tesz. Ezen 97 és fél millió évi kamatteher ez idén kerekszámban 100 millióra is felmegy s ezenkívül fizetjük a 10—11 milliónyi évi vasúti subventiót is. Ez oly nagy kamatteher, minő kamatterhe tudomásom szerint Európa egyik államának sincs arányosítva évi bevételeivel, oly kamatteher, mely a pénzügyi kibontakozást teljesen lehetetlenné teszi s oly súlyos terhehetése az országnak, mely alatt, mint tudni méltóztatnak, nyögnek minden állami intézkedéseink. Kérdem tehát, t. ház, vájjon nem fontolandó-e meg, hogy a dolgok ily állásában, akkor, midőn a tudomány és a gyakorlat által ismert minden módját az adósságesinálásnak felhasználtuk, kihasználjuk-e a jelen alkalommal ezen csekély eredményért, azon egyedül rendelkezésre álló kölcsönfelvételi módot, melyei kedvezőbb viszonyok beálltával lehetővé volna téve a jelenlegi nagy államadóssági kamatteher könnyítésére. Az eddigi magyar pénzügyi kormányzat annyira leleményes volt az államadóssági módok feltalásában, hogy valóban alig van már hátra más, minta papir-rente kibocsátása. Magyarországnak van közös államadóssági tartozása, van vasúti kölcsöne, melyre nézve hypothekául szolgálnak a magyar államvasutak; van sorsolási kölcsöne; van záloglevél kölcsöne, volt szerencsénk a 153 milliós kölcsönhöz, melyre egyenesen a magyar állambirtokok képezték a hypothekát; van 6 százalékos arany-renténk, van vasúti kamatgarantiánk stb., legközelebb lesz tiszai kölcsönünk négy százalékkal, mely 4% kamattal és sorsolással lesz összekötve. Hátra van még tehát egy módja az adósságesinálásnak és ez az olcssóbb kamatú papüjáradék, melylyel egyedül lehetséges a kedvezőbb pénzügyi viszonyok felhasználásával a jelenlegi nagyobb kamatú aranyrentének visszavonása. Nem mondom, hogy ez ma megtörténhetik, de megvan a lehetőség, hogy a kedvezőbb pénzügyi viszonyok beálltával ez sikerülhetne. Ennélfogva teljesen tévesztett eljárásnak tartom azt, hogy utolsó kártyáját a nemzet ma adja ki, midőn azzal semminemű lényeges nagyobb előny összekötve nincs. S t. ház, nem kell-e komolyan arról gondolkodnunk, hogy ha a 6%-os jelenlegi aranyjáradék parira jő fel. a mi megtörténhetik egy helyesebb és ezélszerübb pénzügyi kormányzat mellett, ez egy olcsóbb járadékkal kicseréltessék ? Francziaország pénzügyi helyzete sokkal kedvezőbb, mint a miénk s mégis, a mint köztudomású, ott évek óta szóban van a döntő körökben, hogy a jelenlegi franezia rente olcsóbbá tétessék, pedig az a consolidált államadósság fele részében 5°/ 0-os, fele részében 3%-os. Tudom, hogy ezen dolgok felhozatala ellen joggal mondható ez, hogy a franezia pénzviszonyok különböznek a magyar pénzviszonyoktól. Elismerem, t. ház, deezen különbözet kifejezést nyer magában a kamatkülönbözetben itt és ott. Francziaországban arról van szó, hogy az 5%-os rente 3%-ossá tétessék, nálunk pedig arról, hogy a 6%-os járadékot 5%-ossá tegyük. Ezen conversio kérdését, t. ház, tudom nagyon jól, hogy megtámadták Francziaországban és meg fogják támadni itt is. Megtámadták ott főleg azon pénzügyi körök, a melyek döntő befolyást gyakorolnak ezen idő szerint a magyar állam pénzügyi műveleteire és melyek évek óta közvetítői a magyar kölcsönöknek ; és ugyanazt tennék itt is, ha az általam említett eljárás itt is megkiséreltetnék. Hogy azonban a dolog még sem egészen ugy áll, hogy ez a conversio lehetetlen volna, ezt leginkább bizonyítja azon körülmény, hogy egy oly hatalmas pénzintézetnek, mint a credit lyonnais elnöke, közelebb választói előtt kijelentette, hogy e conversióra Francziaországban szükség van és az szerintem meg is fog történni. Én tehát azt hiszem, t. ház, hogy az elmondottaknál fogva nagyon megfontolandó dolog az, vájjon ezen egyedüli kibocsátási módját a kölcsönkötésnek, a mely itt javasolva van, így elfogadjuk-e. Azt hiszem, t. ház, ezen eljárást nem indokolja azon egy pár millió számadási eredmény, a mely tuiajdonkép nem javítja budgetünket, hanem csak arra van irányozva, hogy a kérdéses új kölcsön bevételbe vétetvén, magát a deficitet kisebbnek mutassa. (Ugy van! balfelöl.) Azt hiszem, t. ház, hogy nekünk előbbutóbb oda kell törekednünk, hogy azon financekörökkel, a melyek huzamosabb ideje Magyarország pénzügyeinek azon részét, a mely kölcsönkötésekre vonatkozik, kezelik és általában az eddig követett kölcsönkötési eljárással leszámoljunk. Hogy ezen óhajtás jogosult, t. ház, bizonyítják azon eredmények, a melyeket Magyarország eddigi kölesönkötéseibeu tapasztalunk. Magyarországban 1867-től 1879 végéig az összes deficit tett 465 millió frtot. Ezen összeg kifizetésére voltak a kölcsönök felveendők és ezen idő alatt a magyar államnak 710 millió frt névértékű államadósságot kellett csinálni, tehát 245 millió írttal többet, mint a mennyi a valóságos szükséglet volt. Az árfolyamkülönbözetek és az emissionalis költségek tehát 245 millió frtot tet-
