Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-219

219. országos ülés márezius 8. 1880. 371 fizetve 5.830,000 frt, vagyis ha annak kétszeresét vesszük, 11.600,000 frt, tehát majdnem még egyszer annyi, mint a mennyi ki lett fizetve az előtte való 1878. évben. A mi ebből Magyarországon ki lett fizetve, az tesz: a hitelbanknál 244,000 frtot, azonkívül az adóhátralékoknál 530,000 és 160,000 vagyis összesen: 937,000 frt, majdnem egy millió, tehát ha egész évre számítjuk, 2 millió; vagyis azt látjuk, hogy akkor midőn az összeg, mely egyáltalán fizettetett, megkétszeresedett, addig a Magyarországon fizetett összeg megháromszorosodott, vagyis azt láthatjuk, az aranyjáradék tetemes része jelenleg Magyarországon vau elhelyezve. Ezt csak azért hozom fel, mert tudom, hogy azon okok közül, melyeket nálunk az államadósságok és kölcsönök ellen fel szoktak hozni, szerepelni szokott azon ellenvetés is, hogy minden újabb államkölcsön által csak a külföldnek leszünk ;tributáriusaivá. Ezeknek előre bocsátása után bátor vagyok a t. háznak a törvényjavaslatot általánosságban elfogadás végett ajánlani. [Helyeslés a jobboldalon.) Liehtenstein József: T. ház! E törvényjavaslat ezélja, hogy azon 2 és fél millió frtnyi tőketörlesztés, a melyet a törvényjavaslatban említett kölcsönöknél foganatosítunk évenkint, újabb aranyjáradékkal fedeztessék és az ezen újabb aranyjáradékból befolyó Összeg, a magyar költségvetés bevételi rovatában foglaljon helyet. En, t. ház, ezt a törvényjavaslatot tulajdoriképen teljesen czéltalannak tartom, mert annak elfogadása nem jár semmi gyakorlati előnynyel magára a budget végeredményére nézve. Az idegen pénzre szoruló államok akár igy részlegesen, akár egyszerre veszik fel a kölcsönt költségvetési hiányaik fedezésére, végeredményben az egyre megy ki. Ezen törvényjavaslat elfogadása tehát szerintem semmi egyéb, mint paíliativ eszköz a deficit elpalástoläsára, nem szolgál pénzügyi tekintetben semmi tekintetben sem gyökeres orvoslásra, annál fogva én ezt a magam részéről el nem fogadom. Miután azonban, t. ház, ezen törvényjavaslat egészen analóg természetű a most következő és most tárgyalandó másik törvényjavaslattal, a földtehermentesítési kötvényekre vonatkozó kormányi előterjesztéssel és miután én ez utóbbinál kívánok részletesebben nyilatkozni, azért csupán csak a mondottak kijelentésére vagyok bátor most szorítkozni, hogy én azon okoknál fogva és a melyeket szerencsém lesz a következő törvényjavaslatnál elmondani, mely azzal szoros Összefüggésben van; a jelen előterjesztést tehát el nem fogadom. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát berekesztem. Méltóztatik a t. ház az „államkölcsönök tőketörlesztési évi járadékainak fedezéséről" szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. {Megtörténik.) A többség elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Br.Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét; az 1., 2., 3. §§-£, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: E szerint a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatván, annak harmadszori fölolvasása a holnapi ülésben fog megtörténni. Következik a megállapított napirend szerint a földtehermentesítési kötvények törlesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Láng Lajos az állandó pénzügyi bizottság előadója: T. ház! E törvényjavaslatnál ismét bátor vagyok egy pár perezre igénybe venni a ház becses figyelmét. Idő kimélés szempontjából nem akarok azon indokokra reflectálni, melyek akár a péiizügyminister által beterjesztett indokolásra, akár pedig a pénzügyi bizottságjelentésében foglaltatnak, csakis azokra akarok kiterjeszkedni, melyek ott figyelembe nem vétettek s a melyek mindazáltal a törvényjavaslat elfogadásánál szintén érv gyanánt szerepelhetnek. Az első és főkifogás, a mi talán ezen törvényjavaslat ellen emeltethetnék, abban áll, hogy eltér azon elvtől, a mely különösen Ausztriában oly magasan hangoztatott s a mely aztán nálunk is minél több követőkre talált, mely szerint t. i. az államadósságok egységesítésére kell törekednünk. Én teljesen méltánylom az államadósságok egységesítésének érdemét és hasznát, de azt hiszem, túlzásba élnek azok, a kik azt veszélyeztetve találják az által, hogy ha bizonyos mennyiségű czímletek egyáltalában előfordulnak, mert a szigorú egységesítése az államadósságoknak, t. i. az, hogy csupán egy fő czímlet legyen, gyakorlatilag sehol sincs keresztülvive. De nem is lehet, már a kölcsönök természeténél fogva sem. A lebegő adósságok s az állandósított adósságok két fő nagy csoportját képezik az államadósságoknak, melyek mindenikének meg van a maga jelentősége és haszna, mert egy állam sem nélkülözheti teljesen. De, hogy ha äz államadósságok történetét tekintjük, azt tapasztaljuk, hogy minden civiiisált államnak különféle államadóssági czímletei vannak és ott is, a hol az államadósságok egységesítése zászlóul használtatott, t. i. Ausztriában, az egységesítésben nem mentek el addig, hogy csak egy államadóssági czímletet vettek volna fel, hanem az állandósított adósságok mellett ott van pl. a lotteria-kölcsön 47*