Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-218
218, országos ülés márczius S. 18S0. 347 bátorsága, csak azon passiv resn tentiára van képessége, mely bomlott államokban szokott mutatkozni, mely okozta a romai birodalom felbomlását, mely okozta, hogy remete ós barát a pusztákon akadt elég, de harczos nem. A mi az elsőt illeti, t. ház, én határozottan kétségbe merem vonni, hogy az országban oly fokú és oly mérvű közönyösség a közügyek iránt léteznék, a mint állíttatik. De tegyük fel, hogy létezik; vájjon az országban a közönyösség, a kétségbeesés a javulás iránt, szokott-e valaha bekövetkezni csak azért, mert egy ország elégedetlen ä kormányával ? Sóba. Bekövetkezik akkor, megengedem, ha elégedetlen kormányával, de már előre anticipálta, még elégedetlenebb azokkal, a kik, ha megbukik, helyét elfoglalják (Derültség jobbfelöl.) Mert ellenkező esetben, ott van az alkotmányos eszköz, rövid három, most már csak másfél év van hátra; és annak biztos tudatában, hogy legroszabb esetben, akkor mások ülhetnek a létező kormány helyébe, bizony kétségbe esni egy nemzet sem fog; kivévén — ismétlem — ha azokat talán még kevésbbé szeretné e helyen látni, mint a jelenlegieket. A mit pedig Pulszky képviselő ur a passiv resistentiáról, barátokról és remetékről felhozott, engedje meg a t. képviselő ur, én azt hiszem, hogy a ki itt, ezen a helyen megmarad — és pedig a t. képviselő ur azt is mondotta, hogy ezen kivül vaa még a helyen megmaradásnak bátorsága is, a kinek ezen a helyen — mondom — megmaradni, bátorsága van, annak alig ha csak remete —- és barát — bátorsága van, annak csak ugyan küzdéshez való bátorságának kell leírni. {Helyeslés jobbfelöl.) De azért azt is hiszem, t. ház, hogy az én t. képviselőtársam, a ki oly szépen kifejtette, hogy nem passiv resistentiabeli bátorság, de tevékeny bátorság kell egy kormánynak, igen nagylelkűen megbocsátaná nekünk, ha elmennénk remetéknek és barátoknak a helyett, hogy itt vele a harezot folytatjuk, mindaddig, mig az ország törvényhozása nekünk ad igazat. (Derültség jobbfelöl.) Azt is mondja a t. képviselő ur, — mert nem akarok az általa érintett sajnálkozó, panaszos hangra reflectálni, csakis azt jegyzem meg, hogy nem kellemes dolog ugyan ellenségekkel és irigyekkel birni; de higyje meg a képviselő ur, szivesebben eltűrök ezer ellenséget és irigyet, mint tiz jóakarót, a ki rajtam sajnálkozik — sajnálkozásra tehát nem adtam okot — de ha panaszos hangon beszéltem volna, egy örömöm meglehetne; mert a t. képviselő ur minapi beszédjének végén oly szép érzékeny panaszos hangon mondotta el, hogy ha csinált is nekik bajt a közigazgatási programra, öntudatában leli a vigasztalást, hogy ha én panaszos hangon szólottam volna, az övé hű viszhangja lett volna. (Derültség jobbfelöl). De azt mondja a képviselő ur, akár panaszkodik a kormány, akár van kezdeményezési bátorsága, neki elég a conrparativ bizalom, érje meg vele. Ezen comparativ bizalmat, ha jól értettem, olyanok adnák, a kik bizonyos kormányjavaslatok ellen aláírásokat gyűjtenek. Szilágyi Dezső: És czikkeket írnak! Tisza Kálmán ministerelnök: Czikkeket is irtak? Hát t. ház, ne gondolják, hogy én tagadni akarnám, hogy aláírásokat gyűjtöttek, vagy czikkeket irtak, mert nem tudom, gyüjtettek-e, vagy nem; de midőn t. ház, az ellenpárt táborából tudják, én pedig saját elvrokonaim körében nem tudom, az csak egyet bizonyít, mit mindig mondtam: hogy én a kulissák mögött járkálni nem szoktam. Szilágyi Dezső: Szegény! Tisza Kálmán ministerelnök : Majd meglátjuk, hogy ki a szegény. Hát mit jelent az, hogy ha azok, kik a kormányjavaslatok ellen aláírásokat gyűjtenek, czikkeket irnak, ha nem is feltétlen, de comparativ bizalmat szavaznak a kormány iránt? Azt teszi, hogy nem bíznak feltétlenül a kormányban s ha volnának olyanok, a kikben jobban bíznának, nem bánnák, ha oda merme, a hol a sóska terem, (Derültség) de szemben azokkal, a kikben egyáltalában nem bíznak, inkább támogatják ezt a kormányt és az istenre kérik, hogy maradjon meg inkább; (Élénk derültség jobbfelöl) sok embert, sok kormányt, fenntart nem saját ereje, de ellenfeleinek gyengesége. (Derültség) Csakhogy t. ház, én nem mondom, hogy ez nagy dicsőség azon emberre és azon kormányra, de még kisebb dicsőség azokra, a, kiknek gyengesége miatt, saját gyengesége daczára fennmarad. [Derültség.) Szilágyi képviselő ur, — jövök a befejezéshez, a bizalmatlansági indokot előadva, lelkesedéssel fölkiált, hogy ő szeretné a háx kapui előtt az országot megszavaztatni. Szilágyi Dezső (közbeszól): Sorompói előtt! Tisza Kálmán ministerelnök: Bocsánatot kérek, nem tudtam, hogy ennyire közel akarja: tehát sorompói előtt. (Derültség) Hát t. ház, én azt gondolom, első sorban, hogy azt a képviselő ur csak lelkesedése hevében mondotta; mert igen jól tudja, éppen úgy mint én, hogy ezen irányban a szavazásra hivatottak nem a ház sorompóin kivül, de a házon belül vannak; jól tudom, hogy ha megesik, a mint megesik néha, hogy a házon belül az ország többsége meg hasonlásba jön, a ház sorompóin kívül levő többség véleményével, nem a külső többségnek a ház sorompói elé való hívásával, hanem alkotmányos eszközök alkalmazásával I szokták a változást eszközölni. S azt hiszem, i hogy a t. képviselő ur kijelentése nem is akart 44*
