Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-205

30 205. országos ülés február 20. 1880. elmulasztotta, hogy a nemzet legfontosabb közgazdasági érdekeit érintő életkérdéseket teljesen hibás alapokon oldotta meg, hogy igy a helyzeten nem javított, hanem rontott. Es ezekhez csatlakoztak a kedvezőtlen évek és súlyos elemi csapások. De ha a baj megvan, igyekezni kell legalább azon segíteni. Ma a közgazdasági helyzet az, a mely nézetem szerint minden gondolkodó embernek figyelmét igénybe kell, hogy vegye. Szükség van ma a nemzet legjobbjainak vállvetett erőfeszítésére és minden tényezőjének közreműködésére, hogy a válságnak naponként észlelhető káros következményeit legalább némileg enyhíthessük. A társadalomnak, a kormánynak és a törvényhozásnak egyaránt nagy feladatai, de egyszersmind nagy kötelességei is vannak e téren. Hogy azonban az együtt működés lehetővé váljék, hogy általában a javítás lehetséges legyen, mindenek előtt szükséges, hogy a társadalom, a kormány és a törvényhozás egyaránt saját feladatainak, saját kötelességeinek magaslatán álljon. {Ügy van! balfeWl.) Hogy ezen három tényező közül, a kormány a gazdasági helyzetet sem nem ismeri, a teendők fontosságát nem érti, a követendő irányra nézve saját feladataival sincs tisztában, azt látjuk, tapasztaljuk és tapasztaltuk naponként azon kapkodás és tévelygésből, melylyel legfontosabb közgazdasági érdekeink kezeltetnek, {ügy van ! baljelöl.) Már a múlt évben ígérte a kormány, hogy elő fogja terjeszteni a gazdasági helyzet javítására vonatkozó terveit, javaslatait. Indítványoztuk a múlt évben, hogy a mire a kormány nézetünk szerint képtelen, a kezdeményezést vegye maga a parlament kezébe; indítványoztuk egy parlamenti bizottság kiküldését. A kormány s a t. ház többsége azt mondta, hogy a kormány maga is érzi a pénzügyi és gazdasági helyzet súlyos voltát, hogy az annak javítására czélzó javaslatokat maga is kezdeményezni fogja. A t. többség megbízott abban, hogy a kormány e téren is tanulmányozni fogja a dolgot. Az év eltelt, az Ígéreteket azonbau nem követte a tett. A kormány tétlen maradt, mint azelőtt. Minden kezdeményezés gazdasági és ipari viszonyaink javítására, a kormány körén kívül indul meg; azon mozgalmakat a kormány nemcsak nem támogatta, sőt ellenezte és nehézségeket gördített eléje mindaddig, míg a mozgalom oly imponáló módon nem nyilvánult, hogy azzal szemben a kormány sem volt képes többé daczolni. {Ügy van! ügy van! a baloldalon.) De hát ugyan mit tett a kormány a gazdasági helyzet javítására, az ipar fejlesztésére, az anyagi jólét emelésére? Hisz arra, hogy a mezőgazdaság téren is a helyzet a kormánynak nagyobb szabású tevékenységet tesz kötelességévé, arra is a magyar gazdasági egyesület erélyesen támogatott kérvénye kellett, hogy figyelmeztesse a kormányt. S hogy általában a szaktestületek minő véleménynyel vannak a kormány jóakaró buzgósága és képessége iránt, azt a legélénkebben és egyszersmind legmulatságosabban illustrálja az aradi ipar- és kereskedelmi kamara felterjesztése, melyben legalázatosabban kérik a ministert, hogy legalább méltóztassék elolvasni azt, a mit a kereskedelmi és iparkamarák írnak, vagy ha erre nincs ideje, legalább bizzon meg valakit a ministeriumban, a ki azokat elolvassa, (Tetszés balfelöl) A baj, t. ház, melyre a múlt évi költségvetés alkalmával rámutattunk, oly intensiv alakot öltött, hogy az anyagi érdekeink védelmére irányult mozgalom, melyre nézve a kezdeményezést nem érvényesíthettük itt e házban, megindult e termen kivül az egész országban. A mezőgazdák székesfehérvári congressusa, az egész ország gazdaközönsége nevében feltárta a gazdaságunk terén létező bajokat. Az iparosok országos congressusa feltárja az iparosok bajait és megjelölte ezek orvoslásának módját. A magyar országos gazdasági egyesület, támogatva számos vidéki gazdasági egyesület által, a kereskedelmi és iparkamarák és egyéb ipartársulatok, számtalan értekezletekben és felterjesztésekben foglalkoztak közgazdaságunk hanyatlásával, ennek okaival s a gyógyítás eszközeivel. A nemzet, mely látta, hogy e kormánynak nincs érzéke az ország közgazdasági érdekei iránt, a törvényhozás többségében pedig nincs meg az akarat, komolyan foglalkozni ezen kérdésekkel, követelőleg emelte fel szavát s egy általános mozgalom indult meg az egész országban, anyagi érdekeink emelésére. Ennek az általános, imponáló áramlatnak, a mindenünnen érkező felterjesztéseknek, a mozgalom által megindított és falrázott közvélemény pressiójának azután, már többé a kormány sem volt képes ellentállani és az a ministerelnök, a ki még a múlt évben, a mi indítványunkat a közgazdasági enquet kiküldésére vonatkozólag, a kormányra nézve lealázónak és elfogadhatlannak tartotta, ugyanazon ministerelnök indítványozta a közgazdasági bizottság kiküldését, — igaz, egy évvel később — azon czélból, hogy foglalkozzék a gazdasági egyesületek, iparkamarák és ipartársulatok felterjesztéseivel és javaslataival. Egy évet tehát ismét elvesztettünk ; a mihez hozzá kellett voina nyúlnunk már a múlt évben, az most van a tanulmányozásnak legelső stádiumában, a melyről megvallom, azt sem tudjuk, hogy a komoly, vagy nem komoly tanulmányozás stádiuma-e ? A múlt évi költségvetési tárgyalás alkalmával büszkén és Önérzettel mondta volt a pénzügyminister ur, éppen a közgazdasági és