Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-218
33Q 218. országos ülés mondám — e tekintetben fél-lépést tenni nem { tudok és mert hiszem, hogy azon elhatározással, melylyel a féllépést meg lehet tenni, meg lehet tenni az egész lépést. De azt mondta ezen közigazgatási irány eszmékre nézve Komjáthy Béla t. képviselőtársam és mások is, kevésbbé komoly alakban azt mondták, hogy ennek a szervezetnek összhangja hiányzik, hogy az egy mixtum compositum, mely mindenféle aspiratiók kielégítésére tág köpönyeget akar nyújtani. Hát, t. képviselőház, hogy ez egy bizonyos tekintetben mixtum compositum, én azt megengedem, de az nem válik a tervezetnek hátrányára, mert minden egészséges politikai lépés, a szervezkedés terén kell, hogy mixtum compositum legyen. Átvonul a mi egész conceptiónkon két nagy érdek biztosítása párhuzamosan: az állami akarat hatályos végrehajtásának és az állampolgárok szabadsági jogainak megóvása. {Elénk helyeslés a baloldalon.) Ebből a kettőből, ennek a kettőnek ellensúlyozásából és ponderatiójából kell, hogy álljon, — ha szabad államot akarunk rendezett állapotok mellett, — minden szervezkedési törekvés, minden organisatorius vállalkozás. Nem mixtum compositum, egyszerű dolog csak kettő van: a despotismus és az anarchia, A renddel párosult szabadság minden intézménye abból áll, a mit önöknek tetszik gúnyosan mixtum compositumnak nevezni. Ezt tehát szemrehányásnak el nem fogadhatom, de csak elismerésnek. A mennyiben pedig benne, szemrehányás tartalmaztatnék, a mennyiben az rejlenek ezen nyilatkozatban, hogy ezen szervezeti eszmékben ellenmondások tartalmaztatnak, azt határozottan visszautasítom, a mit ma ily egyszerűen tehetek, mert egyszerűen állíttatott, nem bizonyittatott, sőt annak bizonyítása meg sem kisérte;ett. De, t. báz, messze vezetne engemet, ha én t. szomszédainkkal polemisálni akarnék e téren. Nem is ez a feladat; hanem, miután a benyújtott bizalmatlansági szavazatra vonatkozó indítványnak indokolásáról van szó, az a feladat, megnézni, hogy minő állást foglalt el a t. kormány ezen igy felvetett kérdéssel szemben. Elfoglalta, de diluált mértékben ugyanazon állást, mint a közgazdasági politika terén: egyszerűen kitért a kérdés elől. A közgazdasági politika terén legalább negatíve, czáfolólag akart belemenni a kérdés velejébe, de itt a közigazgatás terén még a komoly czáfolatot sem kisértette meg, hanem két expedienshez nyúlt: az egyik az, a mit a t. pénzügymiuister ur tegnap megkísértett, midőu t. i. szemünkre lobbantotta, hogy azon eljárás, melyet e kérdéssel szemben tanúsítottunk, nélkülözi a komolyságot. Ezt pedig indokolja először márcsrius 6. 1880. is avval, hogy nem kell hinni, hogy az ilyen nagy kérdést egy dictióval megoldani lehessen. Másodszor avval, hogy itt, az általános vitánál hoztuk fel e kérdést. Itt először is azt kell kérdeznem, hogy kit czáfol a t. pénzügymiuister ur ? Hát mondottuk-e azt, hogy ezen kérdést könnyen meg lehet oldani, hogy azt egy, vagy két dictióval meg lehet oldani? Sőt ellenkezőleg, éppen midőn mi annak minden egyoldalú megoldását, az egyik érdeknek a másik rovására történő egyoldalú legyezgetését perhorrescáltuk, utaltunk reá, hogy a mi felfogásunk szerint mily complex, mily nehéz feladata előtt állunk az államéletnek. S ez t. ház, mellesleg mondva, indoka annak is, hogy én ezen kérdést ma már actualisnak tartom. Még körülbelül négy évre, úgy a hogy, biztosítva van az utolsó tisztújítás által az administrativ gépezet tovább hömpölygése és én azt hiszem, ha mi nem akarunk odajutni, hogy ezen négy év lefolyása után újra tisztújítás legyen az eddigi módon és hogy újra elodáztassék annak ürügye alatt az administrativ kérdés megoldása, akkor itt az ideje annak, hogy hozzáfogjunk a dologhoz. {Helyeslés balfelöl.) Mert egy egész lánczolata szükséges a törvényhozási intézkedéseknek, hogy megteremtessenek mindazon biztosítékok, melyek törvénybe foglalandók: hogy megteremtessék maga a szervezet, hogy meghatároztassanak a competentiák, szóval, hogy mindaz meglegyen, a mi nélkül megnyugvással egy uj szervezetet életbeléptetni nem lehet. Éppen azzal tehát, hogy most. mondjuk a kezdeményezést szükségesnek, biztosítékát és bizonyitékát nyújtjuk annak, mily komolynak, mily complexnek, mily nehezen megoldhatónak tartjuk a kérdést. De a kormány részéről, midőn valamely kérdést komolynak, nehéznek jelez, ez rendesen azt jelenti, hogy tehát ne foglalkozzunk vele ; {Ugy van! balfel'ól) ez közttünk a különbség. Nála a komolyság a felfogásban abban rejlik, hogy fél hozzányúlni, nálunk abban, hogy csak meggondolva, megfontolva, csak alaposan iparkodunk hozzászólni. {Helyeslés bal/elöl.) De a t. pénzügyminister ur azt is difficultálja, hogy az általános vitánál hoztuk fel a kérdést és nem a részletesnél, hol azt alaposabban lehetett volna megvitatni. Ugyan ki biztosítja a t. pénzügymiuister urat arról, — ámbár alkalmasint nagyon szeretne ez irányban biztosítékot nyerni, — hogy a részles vitánál e kérdés felvétetni nem fog? {Helyeslés a baloldalon.) „Ne dicsérd a napot lenyugvása előtt" — ezt vagyok bátor a t. pénzügyminister urnák e tekintetben figyelmébe ajánlani. {Tetszés balfelöl,)
