Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-218

330 218. országos ülés márczius 6. 1880. terv, nincs pénzügyi politika. {Igaz! balfélÖl.) Erre nézve állításaink fővonásai, álláspontunk nagy keretei megczáfolva nincsenek. Az első indok áll ma, miután a vita kereszttüzét kiállotta, erősebben, mint állott a vita elején. (Helyeslés bal felöl). Hasonlóan vagyunk azokra nézve, melyek a közgazdasági politikára vonatkozólag itt a házban elmondattak. Én iparkodtam t ház, a vita elején — ne használjuk azt az igényteljeB kifejezést, hogy közgazdasági programmot, hanem — némely irányeszmét kifejteni, mely azt jellemezte, hogy miként képzelem én a tervszerű, a rendszeres törekvést közgazdasági állapotaink javítására. Ezzel szemben a kormány és az azt védő képviselő urak részéről tisztán és mereven negatív magatartást tapasztaltam. Ok foglalkoztak kisebb és nagyobb szerencsével az általam előadott egyes részletek bírálásával és ezáfolatával, de az ő részökről bármely eszme, bármi, a mit organicus felfogásnak, tervszerű eljárásnak lehetne nevezni, legalább az én hallatomra nem mondatott. (Helyeslés balfelöl.) De ha sikerült volna is nekik, a mi véleményem szerint nem sikerült, bebizonyítani, hogy mit én e részben mondtam, az absurdumok tömkelege, a kivihetlen aspiratióknak és az ellenmondásokat rejtő conceptióknak ritka vegyüléke, ha mindezt sikerült volna nekik ellenem bizonyítani : az mellettük mit bizonyítana ? Bizonyítaná-e azt, hogy a kormány e részben hivatásának megfelelni képes és hogy ö bir egy organicus eszmelánczolattal, mely, ha keresztül vitetik, a nemzet anyagi összeroskadását megakadályozni alkalmas ? Ez nem bizonyítana semmit. (Igaz! balfelöl.) De bocsánatot kérek, t. ház, ez nem elfogultság saját eszméim mellett, nem önhittség, hanem a higgadt és objectiv bírálatra való becsületes törekvésnek resultatuma az nálam, ha nekem ugy látszik, hogy a kormánynak és védőinek még ezen, maguk elé tűzött, tisztán negatív feladat sem sikerült valami igen fényesen. Az első, a ki foglalkozott az általam előadottakkal, a t. núnisterelnök úr; az ő czáfoló okoskodásait pedig en bloc magáévá tette és megtoldotta Kautz Gyula t. képviselő ur. Én ennek folytán a t. ministerelnök ur okoskodásait is Kautz Gyula képviselő úrtól fogom számon kérni; mert megvallom, gyakran meggyőződtem arról, hogy képlettel élve, a t. ministerelnök úr váltói a közgazdasági tudomány terén, solid bank-intézeteknél nem találnak elfogadásra (Derültség balfelol) s azért tette rájuk a maga giróját egy jó firma, Kautz Gyula képviselő úr (Derültség balfelol) s azért én nem a fizetésképtelentől, hanem a fizetésképestől leszek bátor számon kérni azok értékét. (Élénk derültség és tetszés balfelol.) Azok, a miket az igen t. képviselő úr, a ministerelnök úr czáfolatát magáévá téve, ellenem felhozott, tulajdonképen négy főpontra reclucálhatók, a melyekből három, vastag ferdítésen alapúi, a negyedik pedig annak a tárgynak, a melyről szó van, hogy gyengén fejezzem ki magamat, nem kellő ismeretéből. A vastag ferdítések a következők. A t. ministerelnök úr és vele egyetértőleg Kautz Gyula képviselő úr, midőn én a vasutak államosítását, mint kívánatos ezélt tűztem ki, azt a felfogást tulajdonították nekem, hogy én a vasutakkal jog és törvény ellen valahogy el akarok bánni, az engedélyokmányok ellenére erőszakot akarok rajtok elkövetni. (Kautz Gyula tagadólag int.) A t. képviselő úr magáévá tette azt, a mit ez irányban a t. ministerelnök úr mondott. Én azonban ezt egy szóval sem mondtam. Egyenesen tiltakoznom kell ellene, hogy egész észjárásomban, midőn éppen a pénzügyminister úr által, az állam hitelezőivel szemben elkövetett jogcsonkítás ellen felszólaltam, hogy akkor belefért volna az én észjárásomba egy oly eszme, mely bárki szerzett jogainak sérelmével járna (Ugy van ! a baloldalon) s akkor ezt rólam feltenni, beszédembe beleolvasni és aztán diadalmasan ezáfolni, nem egyéb, t. ház, mint vastag ferdítés. (Ugyvan! balfelöl) A másik vastag ferdítés az, hogy midőn én a takarékpénztárak ügyeinek bizonyos rendezését óhajtom, hogy akkor egy formális revolutiót akarok előidézni pénzforgalmi intézeteinkben, hogy erőszakot akarok elkövetni a hitel organisatióján. Itt megint bele van olvasva az én nyilatkozatomba olyasmi, a mi abban egyáltalán nem foglaltatik; mert midőn valaki, valamely irányban a rendezést kívánatos czél gyanánt kitűzi, józan emberek köztt fel kell tenni, hogy érti azt úgy, hogy történjék a létezőnek lehető kímélésével, a kellő átmeneti idők kiszabásával és megtartásával, melyek midőn az üdvös czél elérésére alkalmasak, biztosítják azt, a mi, — én is elismerem —- a legkényesebb, a hitel organisatióját, minden rázkódtatás ellen. (Helyeslés o baloldalon.) A mi tehát itt czáfoltatott, megint olyasmi, a mit én egyátalán nem mondtam, a mit nyilatkozatomba bona fide beleolvasni nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) De a t. ministerelnök úr — és ezt is alkalmasint találónak és alaposnak tartja Kautz Gyula képviselő úr —- azt az őrült gondolatot is tulajdonította nekem, hogy a takarékpénztári