Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-218

218. országos ülés laárcríns 6. 1880. 329 Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, a ház t. tagjai köztt szét fog osztatni és annak idején, az osztályok mellőzésével közvetlenül a házban fog tárgyaltatni. {Helyeslés.) Baross Gábor jegyző: Jelentem a t. ház­nak, hogy az indítvány- és interpellátiós-könyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Elnök: Következik a napirend: a tegnap félbeszakadt tárgyalása folytatása. Gr. Apponyi Albert: T. ház! A most lefolyt 14 napi költségvetési vita kezdetén, a magam és számos elvbarátaim nevében egy indo­kolt bizalmatlansági indítványt ajánlottam a t. háznak elfogadás végett, mely indokait merítette a kormány eddigi tevékenységéből, illetőleg mu­lasztásaiból. Most a vita végén azon kérdés áll előttem: felmerült-e a vita folyamában oly incidens, téte­tett-e oly nyilatkozat, mely a múltra alapított Ítéletünket módosíthatná, mely a jövőre jobb reményeket helyezvén kilátásba, a múltra fek­tetett elitélési nyilatkozatunknak módosítására, vagy visszavonására indokul szolgálhatna? Erre a kérdésre kénytelen vagyok magam­nak határozott nemmel felelni, kénytelen vagyok eonstatálni, hogy a vitának egész lefolyása alatt a kormány padokról tett nyilatkozatok oly jelle­gűek, hogy én, ha a vita elején határozati javas­latomat be nem adtam volna, ma éppen a vita benyomása alatt, kötelesnek érezném magamat ahhoz egészen hasonlót benyújtani. {Helyeslés balfelöl.) % Ennek folytán természetes, hogy határozati javaslatomat teljes kiterjedésében fenntartom. Zár­szavamban pedig arra fogok szorítkozni, hogy az általános álláspontot, melynél fogva azt fenn­tartom, igazoljam, egyes szónokokkal csak any­nyiban polemizálván, a mennyiben az igazolásomra okvetetlenül szükséges. A szavazásra vonatkozólag azonban, még egyet megelőzőleg vagyok bátor kijelenteni. A vita folyamában Simonyi Ernő képviselő ur is benyúj­tott egy bizalmatlansági szavazatot, melynek szövegében semmi indokolás nem foglaltatik. Mi ugyan ismételten adtunk kifejezést azon meg­győződésünknek, hogy a határozati javaslatunk­ban foglalt indokolások tisztán negatív természe­tűek levén, az arra adott szavazat semmiképen nem implicálván az egyes szónokok által kifeje­zett motívumok elfogadását, mi sem állott útjában annak, hogy az ellenzék minden árnyalata ezen határozati javaslatra rászavazzon. Azonban a t. függetlenségi párt nem ugy vélekedvén, — és ez utóvégre is az ő házi dolga — mi, a mérsékelt ellenzék tagjai, nem csinálunk az ilyen nagyfon­tosságú szavazásból pamlag-pert; mi nem azt nézzük, hogy ki adott be határozati javaslatot, de azt nézzük, hogy mit tartalmaz az. Mi tilta­KÉPYH. NAPLÓ 1878—81. X. KÖTET. kozunk azon feltevés ellen, mintha egy javaslat elfogadása által magunkévá tennők mindazon indokolást, a melylyel azon határozati javaslat kisértetett, mert ha ezen gyanúnak és vélekedés­nek lehetősége csak távolról is fennforogna, meg­vallom, sohasem lehetne arra eset, hogy a t. függetlenségi párt bármely tagja által beadott határozati javaslathoz hozzájáruljak. {Helyeslés bal­felöl.) De nekem nem azaz álláspontom, hogy az ember valamely javaslatot elíogadván, nemcsak a javaslat szövegét, de a mellette álló indokolást is elfogadja s ennek folytán, én semmi nehéz­séget nem látok abban, hogy az általam beadott határozati javaslat után, ha a többség azt magáévá nem teszi, Simonyi Ernő képviselő ur határozati javaslatára adjam szavazatomat. {Helyeslés bal fel öl). És azt hiszem, hogy senki a világon, akár a t. többségnek, akár a kisebbségnek bármely árnyala­tának padjairól ezt oda magyaráztatni nem fogja, hogy ez által a t. függetlenségi pártnak észjárá­sát, indokolását, elveit csak legkisebb mértékben is magamévá tettem. {Helyeslés balfelöl.) Ezeket a szavazásra nézve előrebocsátván, tartozom igazolni azon állításomat, hogy a vitának egész lefolyása és nevezetesen a kormánypadok­ról történt nyilatkozatok, teljes mértékben igazol­ják az általam benyújtott határozati javaslat minden pontjának fenntartását. A határozati javaslat indokolásának első pontja az volt, hogy nem tapasztalatunk rendszeres törekvést a t. kormány részéről pénzügyi hely­zetünk javítására. Eendszerest, mondom, hogy tervtelenség, kapkodás uralkodik a t. pénzügy­minister urnák eljárásában. És, t. ház, ennek ellenkezőjéről a vita lefolyása sem engemet, sem azt hiszem, ezen párt bármely objectiv szemlélő­jét meg nem győzött. Nem bocsátkozom azon számvitatásoknak tömkelegébe, melyek a minister ur, a bizottsági előadó ur és egyes felszólalt képviselők közti; fennforogtak a vita alatt. Az ilyen számcsoporto­sítás felett, vitatkozásoknak impressiója ugy sem maradandó; ezek az egyéni tájékozottságnak kisebb, vagy nagyobb mértékét jellemezhetik, de magára a situatióra árnyékot vajmi ritkán vet­j nek; ezeknek emléke mulandó; ezeknek benyo­1 mását elviszi a nap. De a mi maradandó, azon I általános impressió, mely mindezen vitatkozások | eredményeképen a szemlélő elé tárul. A mi | maradandó, az azon minden elmagyarázást, min­| deu igazolási törekvést is túlélt tény, hogy a t. pénzügyminister ur a tavaly kilátásba helyezett nagy actióját az egyensúly helyreállítására, egy csomó arra czélzó törvényjavaslattal csakugyan inaugurálta, hogy a javaslatoknak legnagyobb részét elfújta a discussio első stádiuma, más­része még idáig sem jutott; ezt pedig, t. ház, magyarul tán ugv szokták mondani, hogy nincs 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom