Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-205
2R 205. országos ülés február 20. 18S0. felöl.) Én megtettem a nem könnyű, de igen tanulságos munkát, hogy átlapoztam a hivatalos lapnak 1868 óta megjelent számait, mert érdekelt, hogy megtudjam nagy számokban kifejezhető eredményeit, az előbbi és a mostani évek közgazdasági állapotainak. Ls ezen eredmények megdöbbentők. Nevezetesen, a mi az ingatlanok árverését illeti ?! Míg ugyanis az alkotmányos korszak első éveiben 1868-tól 1872-ig, átlag évenkint alig került 10 millió forint becsértékű iagatlan vagyon végrehajtás alá, ma 1878—79-ben 50 milliónál több becsértékű vagyon tűzetik ki egy évben, a hivatalos lapban, árverésre. Mig az alkotmányos korszak első éveiben a hivatalos lap hozott évenkint körülbelül 1000 ingatlan árverési hirdetést, ma 12 —14 ezer ingatlan birrok tűzetik ki árverés alá. Vehetjük mindmegannyit egy-egy családfőnek és állíthatjuk, hogy ma 1878—79-ben, 12—14 ezer családfőnek ingatlan birtoka felett tűzetik ki a végrehajtás. (ügy van! balfelol.) T. ház ! Ha tekintetbe veszem az ingatlanok mellett, az ingókra vezetett kielégítési végrehajtásokat, —- a biztosítási végrehajtásokat, mint kevésbbé fontosokat figyelmen kivül hagyva, azt látom, hogy mig az alkotmányos korszak első éveiben, 1868—72-ben, körülbelül csak 2 millió frt becsértékű ingóság került évenkint végrehajtás alá, ma már 12 —13 millió frt becsértékű ingóság tűzetik ki végrehajtás alá, — ágy, hogy az utóbbi években már 60 millió becsértékű ingó és ingatlan vagyon tűzetett ki a hivatalos lap szerint árverés alá. Ne mondja senki, t. ház! hogy ezen számok túlságosak, hogy túlsötéten festem a helyzetet. Én festettem azt úgy, a mint azt a hivatalos lap foliánsai kimutatják, lelkiismeretesen uíánszámítva az ott megjelenő árverési hirdetéseket, kihagyván a 2., 3., 4. és néha 5-öd izben megjelenő, vagy a megsemmisítés folytán újból elrendelt árveréseket. Tudom, hogy erre azt lehet mondani, hogy nem minden ingatlan kerül tényleges árverés alá, a mely a hivatalos lapban kitűzetett. Beismerem, hogy formailag nem minden birtok kerül végrehajtás alá, de azt hiszem, hogy csak kevés a kivétel. Annak, kinek ingatlan birtoka a hivatalos lapban árverésre tűzetik ki annak ki idáig hagyja jutni a dolgot, ügye — kevés kivétellel — meglehetősen el van vesztve. Vegye bárki t. ház, a hivatalos lapnak naponkint megjelenő számait kezeibe és meg fog róla győződni, hogy állításaim alaposak. Kezemben vannak pl. az 1880-ban megjelent „Budapesti Közlönyök" -ben közzétett ingatlanokra vonatkozó árverési hirdetések. Összesen 40 szám hirdetéseit állítottam össze. Ezek tehát éppen azon időkre és napokra vonatkoznak, a melyekben élünk és a melyek minket legközelebbről is érdekelnek. Rendelkezésére bocsáthatóm mindenkinek, hogy számítson utána, vájjon megfelel-e állításom a valónak. Az eredmény az, hogy a hivatalos lapnak a jelen év folyamában, 1880-ban megjelent minden egyes számában, átlag 199,000, — tehát csaknem 200,000 frt becsértékű ingatlan tűzetik ki árverés alá. Mi legyen azon nemzedékből, t. ház, a melj nek ingatlan vagyonából tiz nap alatt, körülbelül két millió frtnyi becsértékű vagyon kerül kótyavetyére ? melynek ingatlan vagyonából egy évben, fél száz millió becsértékű kerül végrehajtás alá? Lehet-e, t. ház, azon csodálkozni, ha szaporodik a corruptió és a proletariátus? Mi legyen azon családfőből, a ki tán egyetlen keresetforrását, ingatlan vagyonát vesztette el? (Helyeslés a baloldalon.) Igaz, hogy az az elárverezett birtok, az a ház megmarad, lesz új gazdája; ha Péter nem, Pál fizeti meg az adót; de azzal jöjjünk tisztába, hogy ma az országban egy processus van folyamatban és ez az, hogy az ingatlan birtok egészen új kezekbe kerül. Vajha az új kezek szerencsésebbek lennének az eddigieknél! Hát vájjon birnak-e a t. minister urak minderről tudomással? Van-e közöttük csak egy is, a ki a hivatalos lapot ebből a szempontból kezébe vette volna? Van statistikai hivatalunk. Nincs az országra nézve érdekesebb, nincs megrendítőbb statistika mint az, a melyet a hivatalos lap árverezési rovata nyújt. Vájjon foglalkozott-e ezzel a statistikai hivatal ? Azt olvasom a kereskedelmi minister ur budgetének indokolásában,, hogy a statistikai hivatal foglalkozni fog igen fontos dolgokkal, biztosítási ügygyei, egyleti statistikával és a többi. De hogy ezen, a nemzet két legtekintélyesebb osztályát, a föld- és házbirtokos osztályt érintő életkérdésekkel foglalkozott volna, hogy erre nézve utasítást nyert volna: azt nem olvasom a minister budgetjének indokolásában. Pedig én azt hiszem, hogy a t. minister urakat, mint kormányt kell, hogy érdekelje azon kérdés, hogy az ő kormányzatuk alatt, hány ember jut tönkre Magyarországon. (ügy van! a baloldalon.) A midőn Tisza Kálmán belügyi ministerré lett, az általa fennen hangoztatott takarékosság érdekében első dolga volt, hogy beszüntette a hivatalos lap politikai és szépirodalmi tartalmát. Addig ugyanis a Budapesti Közlöny közlött volt, politikai szemléket, országgyűlési tudósításokat, szépirodalmi és ismeretterjesztő czikkeket. Az új belügyminister ur mindezeket, takarékossági szempontból megszüntette és helyesen. De azért a hivatalos lap terjedelmében nem lett kisebb, sőt megnőtt. A különbség csak az, hogy az az ív is, hol azelőtt tudományos.
