Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-217
318 217. országos ülés mítrezúss 5. 1880. maga az előadó ur, kitől pedig elvárhatnám, hogy részletesen ismerje a budget tételeit, szintén ismételte, hogy az új kiegyezés eredménye 97* millió frt. így tehát kénytelen vagyok rectificálni mindazon 20—30 szónokot, a kik ismételték Széli Kálmán szavait, mert ő azt nem is úgy mondta, Széli Kálmán azt jelezte beszédében, hogy a kiegyezés alkalmából jövedelmeink szaporodtak 97a millióval. Ez pedig egészen más. 0 czélzott arra, hogy a kiegyezéssel egyidejűleg emeltük jövedelmeinket; {Ig a z! Igaz! a szélső balon) emeltük a szeszadót és emeltük a czukoradót. {ügy van! a szélső' balon.) Ha ezt önök leütik a 97s millióból, számokkal be fogom bizonyítani, hogy a kiegyezés semmivel sem jobb az előbbinél. Nem megyek odáig, mint Báth Károly tisztelt képviselő ur, de egy körülményt kénytelen vagyok constatálni. Méltóztassanak átnézni az 1878. előtti éveket és azt fogják látni, hogy rendesen beleértve a fogyasztási adók restitutióját, melyek akkor nem restuáltak ; a határvámjövedelem tisztán 47 2 millió frt; s méltóztassanak kiszámítani, jelenleg is 47 2 millió frt. Tehát határozottan állítom, hogy az új kiegyezés a régihez képest pénzügyileg nem előnyös. De merek igenis tovább menni. Nem szabad felejtenünk, hogy ezen adórestitutió kieszközléséuek önök igen sok pénzt áldoztak fel. (igaz! a szélső balon.) Nem említik már most a 80 milliós bankadósságot, melyet elvállaltak és mely, noha betűkkel nem szerepel a budgetben, de a nyilvántartásban kell, hogy szerepeljen. A múlt évben szerepelt 300,000 írttal, hogy a jövő évben mennyivel fog szerepelni, nem tudom, de minden esetre terhet képez. S ha 8 esztendő múlva önálló bankot akarunk felállítani, nyakunkra hárul körülbelül 20—25 millió frt. Ott van az osztrák Lloyd. Önök elfelejtik azon évenkénti 700,000 frtot, melyet itt is feláldoztak a kiegyezés végett. Mindezeket számba kell vennünk. S most közeledem a befejezéshez. Áttérek a negyedik részre, a befejezésre. (Halljuk ! Halljuk!) Ez már inkább komédia, mint dráma, azon különbséggel, hogy a komédiában a szerelmes pár akadály, verekedés és nehézség után végre összeházasodik. Itt a dolog éppen megfordítva történik. Elébb fognak összeházasodni és mindjárt azután verekedni. Tudjuk, hogy mi lesz a következés. Első jelenet: elfogadja-e a ház, igen, vagy nem? Erre összeházasodik a két párt, fel fog állni egy erdő, mely azt mondja, igen. Mi elesünk. Aztán következni fog Apponyi t. képviselő ur bizalmatlansági szavazatára vonatkozó kérdés és akkor megint lesz egy kis csoport, agy nagy erdővel szemben és végre aztán megint lesz egy csoport a mi határozati javaslatunkkal szemben. Ez szerintem kétséget nem szenved. Ezért sajnálom, hogy a bizalmi szavazat most az egyesült ellenzék részéről fel lett vetve, mert mi ez által aztán kényszerhelyzetbe jutottunk, természetesen azon indokolást el nem fogadhatván, más határozati javaslatot nyújtottunk be. Sajnálom azért, mert az által, hogy negatív alakban szerkesztetett, megkönnyítették a jobboldali képviselőknek a szavazást. Tessék elhinni, hogy nagy különbség van a bizalmi szavazat között és a köztt, ha azt mondom, hogy nem szavazom meg a bizalmatlanságot. A negatívumra sokkal inkább lehet szavazni, mint a positivamra. Ez éppen olyan, mint a szűz hajadonnál. Ez is sokkal könyebben határozza el magát arra, hogy kimondja: nem idegenkedem tőle; mint arra, hogy bevallja szeretem. (Derültség.) De sajnálom másrészről azért, mert ezt a negatív bizalmat a kormány magára nézve positiv bizalmi szavazatnak fogja magyarázni. Fel fog lépni az ország előtt és azt fogja mondani, fel lett vetve a kérdés és ilyen nagy többséggel bizalmat nyertem. Ez nem felel meg a valónak. A való nem az, hogy az ország nekik bizalmat szavaz. Az igazi való az, hogy önök t. baloldali szomszédaim akként léptek fel, hogy nem az ő irántuk való bizalom, hanem az önöktől való rettegés az, a mi őket fenntartja. Önök a nemzet aspiratióival, a nemzet múltjával, a nemzet álmodott jövőjével annyira ellenkező eszméket fejtegettek ezen vita folyamában, miszerint igen sokan vannak, kik azt mondják, inkább maradjon meg a kormány, melynek rosszát már ismerjük, mint hogy önök jöjjenek. Mondom, vannak sokan — kik igy gondolkodnak s őszintén bevallom, nem tartozom azok közé — én óhajtom, hogy minél előbb jöjjenek önök a kormányra. Nem tartozom azok közé, mert lehetetlennek tartom, hogy rosszabbak legyenek a mostani kormánynál, mert habár elismerem, hogy önök soraiban kiváló, ragyogó tehetségek vannak és pedig nagy számmal, oly nagy tehetséget még sem képzelhetek, a mely képes lenne a jelenlegi kormánynál rosszabbul kormányozni. (Tetszés a szélső balon) Hogy kormányra jöjjenek minél előbb, óhajtom azon oknál fogva is, melyet igen precise kifejtett Madarász Jenő t. képviselőtársam igen jeles kis beszédében, a midőn jelezte azt, hogy óhajtandó az, hogy az ország lássa, hogy az az utolsó párt, a mely a közjogi alapon áll, melyről némelyek hitték, hogy képes az ország ügyeit rendezni, ez is bebizonyította képtelenségét ez irányban. T. ház! Visszatérek s azzal fejezem be felszólalásomat, a mit beszédem folyamán érintettem. Én nem tartom azt helyesnek, hogy a bizalmatlansági szavazat egyedül csak a kormánynak adassék. Az én bizalmatlansági szava-
