Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-217

310 217. országos ülés márczins ő 1880 úgy vannak csoportosítva, mint önök szokták csoportosítani, midőn elpalástolni igyekeznek az eredményt. Nagyon jellemző a jelen kormányra az is, milyen arányban áll a tényleges eredmény az előirányzattal. 1875-ben 27 Ys millió volt az elő­irányzat. Lett belőle 30 millió. 1876-ban volt az előirányzat 29 millió. Lett belőle 357a. 1877-ben csekély volt a különbség, az előirány­zat volt 34.500,000, a tényleges eredmény 34.857,000. 1878-ban elő volt'irányozva 34 m. lett 67.982,000, tehát csaknem 70 millió. Ez azt bizonyítja, hogy nemcsak könnyelműen irá­nyoz elő a kormány, hanem mikor az előirány­zat már az országgyűlés által el van fogadva, még akkor sem képes ellenállni a közös hadügy­ministerium túlkapásainak és fokról fokra belebb megy a költségekbe, úgy hogy az év végével az előirányzaton felül, még tetemes összeg tű­nik fel. Azt mondja a t. előadó ur, hogy az egye­nes adók nem emelkedtek nálunk oly rettenete­sen. Mi túlzunk. Beszélünk mindig 30 millióról és ő kiszámította, hogy az összes adóemelkedés tulajdpnképen 11—16 millió. En nem tudom, micsoda adatokból veszi a t. előadó ur a maga számait. Én megnevezem az én forrásaimat, én csak egyetlen forrást is­merek : a zárszámadásokat. Ezek bizonyítják azt, hogy kezdtük 1868-ban 58 millió frt egyenes adóval és ma van 87V* m. frt jövedelmünk az egyenes adóból. Ez szerin­tem annyit tesz, mint 29V* millió adóemelés tiz év alatt. Igen fogok örvendeni, hogy ha a t. pénzügyminister ur, vagy az előadó ur meg fogja ezen állításomat czáfolni. Méltóztassanak ehhez hozzávenni azt, hogy a bélyegilleték 372 milliónyi jövedelemről tiz év alatt 8 millióra, a jogilletékek és a díjak pedig 6Y» millióról csaknem 15 millióra emelkedtek,­és ekkor méltóztassanak a számadást megcsi­nálni és arra felelni, hogy honnan jött és hova lett ez a sok pénz ? Azt mondja a t. előadó ur, hogy más or­szágok rendezkednek, mert nagy erőfeszítéseket tesznek. Elhiszem, hogy rendezkednek addig, a mig bírják — és mellékesen megjegyzem, hogy tévesen idézte a t. képviselő ur a számokat Francziaországra vonatkozólag, mert Franezia­országban nem 700 millió frankkal emelték az egyenes adókat. Hegedűs Sándor: Nem beszéltem egyenes adókról. Helfy Ignáez: Engedelmet kérek, az egye­nes adók közül csakis a kereseti adót emelték. És ha a t. képviselő ur hivatkozott a szigorú, de igazságos biró.ra, Irányi Dániel t. képviselő­társamra, akkor a t. képviselő ur idézze őt szó szerint, mert 8 felhozta azt is, hogy a Franczia­országi földadó oly arányban áll a miénkhez, mint 8 : 60. A kérdés az, t. ház, hogy mennyit bir egy nemzet, mennyit nem? Arra pedig, hogy meny­nyit bir, ismét csak számokkal felelek. Nézzük meg és hasonlítsuk össze az egye­nes adók hátralékainak növekedését ezen tiz év alatt. Az egyenes adóhátralékok, — a melyeket az absolut kormánytól átvettünk és a melyek inkább hadisarczok voltak, — mint tudni mél­tóztatnak, 32 millió frtot tettek. Ezen összeg 1868-ban nem változott, sőt a rákövetkezett há­rom évben, t. i. 1869, 1870, 1871-ben, midőn jó termés volt, ezen összeg csökkent is, a mi azt bizonyítja, hogy e nép, e nemzet, a mikor birja, nemcsak évi rendes adóját, hanem adó­hátralékait is fizeti. Azonban mit látunk ezután? Azt, hogy az 1873-ki 25 milliót tevő adóhátra­lék 1874-ben 37—38, 1875-ben pedig, — tehát a Tisza-aera kezdetekor, — 417«, 1876-ban 44 millió lett, a mi 1877-ben ismét csökkent azon bizottsági működések folytán, a melyek akkor Széli Kálmán pénzügyminister ur kezde­ményezése folytán összehivattak; de 1878-ban megint felmentek a hátralékok 417* millióra. Hogy mennyire mentek 1879-ben, nem tudha­tom, de a t. pénzügyminister ur előadása sze­rint kétségtelen, hogy 1879-ben újból nagyob­bá lett. Mit bizonyít ez ? nem bizonyítja-e ez vilá­gosan, hogy a nemzet adóképessége, fizetési te­hetsége évről évre csökkent ezen rendszer alatt? S még egy adatot kell ennek kiegészítésére felhoznom: hogy mennyit tesznek a késedelmi és végrehajtási illetékeknek összegei, melyeknek egyike jelzi, mennyire nem képesek az adózók fizetni, másika pedig jelzi, hogy a kormány mily eszközökhöz nyúl, hogy daczára a fizetési kép­telenségnek, az adókat mégis behajtsa. Ez a két összeg együtt 1878-ban kitett 98 ezer forintot és felment lassan-lassan 2 1 /* mil­lióra évenkint. Ennyit tesz ki a késedelmi és adóvégrehajtási illetékeknek összege. Hát kelle­nek-e ennél ékesebb, vagyis helyesebben szólva ékteíenebbül szóló bizonyítékok arra, hogy mi­nálunk az adóalap ki van merítve és hogy igy folytatni nem lehet! {ügy van! a szélső bal­oldalon.) Én abba az érdekes vitába, mely ezen első felvonás két protagonistai köztt fejlődött, nem szándékozom beavatkozni, értem azt az érdekes harczot, mely a jelenlegi és a volt pénzügy­minister ur köztt keletkezett. Nekem nincs jogom, nincs érdekemben védelem alá venni akár az egyiket, akár a másikat, ellenfelem az egyik is, a másik is. Azonban az igazság követeli tőlem, hogy legalább is annyi igazságot szolgáltassak

Next

/
Oldalképek
Tartalom