Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-205

26 305. országos ülés február 20. 1880. szintén attól függ, hogy körülbelül 30 képviselő a tisztelt többség tagjai közül — mert ennyi tökéletesen elég — mikép gondolkozik. Ugy látszik, hogy a kormány a hangulattal nincs még kellőleg tisztában, hanem valószínűleg tanulmányoztatja a dolgot. (Derültség halfelSl.) Ha igy végig tekintünk, t. ház, a pénzügyminister ur programmján, azt látjuk, hogy az egy nyereményadót kivéve, a többiek vagy mint csendes halottak, vagy mint nehéz sebesültek borítják a csatatért. A kormány pénzügyi programmjának egyetlenegy tétele áll erősen, rendületlenül és szilárdan és ez a kölcsön. (Ugy van! hzlfelöl.) A mire nem telik, azt fölveszük kölcsön 6°/o-os aranyjáradékkal, vagy 5°/°-os papirjáradékkal, vagy a vasúti beruházási kötvények elárusítása, vagy pénztári jegyekkel, vagy más ideiglenes hitelművelettel, akárhogyan. Azt hiszem, t. ház, hogy ily körülmények köztt teljes joggal lehet fölvetni a kérdést, hogy vájjon ily pénzügyi politikával megelégedhetünk-e ? hogy vájjon tovább folytatható-e az adóssägcsinálás ezen politikája? hogy az ország sorsának intézését meghagyhatjuk-e továbbra is egy oly kormány kezében, mely eszme és programm nélkül bolyong s melynek ötletei saját pártja és a többség által végeztetnek ki ? A pénzügyminister ur ugyan nagyon kedélyesen veszi fel a dolgot, őt a javaslatával való ily kegyetlen elbánás, ugy látszik, nem genirozza; az ő türelme kifogyhatlan a javaslatok előterjesztésében. Ha egyik javaslata nem tetszik, előterjeszt egy másikat, ha annak is nyakát szegik, egy harmadikat s próbálgatja mindaddig, a mig valahogy mégis eltalálja a ház többségének gustusát. De szerény véleményem szerint ez nem komoly politika; (Ugy van! balfelbl) a pénzügy mini ster urnák tisztában kell lenni a kitűzött czéllal, az elérésére szolgáló eszközökkel és ha azokat a javaslatokat, a melyeket beterjesztett, szükségeseknek, helyeseknek tartotta, akkor vagy ragaszkodnia kell azokhoz, vagy átengedni a helyet azoknak, a kik javaslatait megbuktatták. A pénzügyminister ur bizonyosan szükségesnek tartotta, a midőn azon javaslatot beterjesztette, hogy már az 1880-iki deficitből ezen év folyamában körülbelül 6 és fél millió forint adófelemeléssel, 2 és fél millió frt pedig a kiadásoknak valóságos reductiója folytán tüntettessék el; szükségesnek tartotta tehát azt, hogy az államháztartásnak mérlege már az;1880-diki költségvetésben legalább 9 millió frttal valósággal, — részint adóemeléssel, részint valóságos kiadások megszüntetésével — (a törlesztések meghosszabbításával — javittassék. És ha ezt a pénzügyminister szükségesnek tartotta, joggal lehet tőle azt kérdeni, hogy miként vállalhatja el azután egy oly politikának folytatását, a mely az adóemelésre vonatkozó javaslatait illusóriusokká tette, a kiadások reductiójára vonatkozó javaslatait pedig, teljesen elvetette? Hát igy vagyunk, t. ház, a pénzügyminister ur azon programmjávaí, mely a f. é. defkr'tnek fedezésére vonatkozik. A mi a jövő teendőket illeti, arra nézve azt mondja a pénzügyminister ur exposéjában, hogy „ha a ház netalán azt a kérdést intézné hozzá, hogy a nagy hiányt a jövő években mikép gondolja megszüntetendőnek és államháztartásunkat végleg rendezhetőnek, kénytelen volna kijelentem, hogy egy általános, több évre terjedő fmanczialis programm előterjesztését nem tartja helyesnek, mert —- mint a múltban láttuk, ily, a jövőre vonatkozó tervek, az események által gyakran túlszárnyaltatnak." Egy bizonyos irányt azonban mégis jelez a pénzügyminister ur és ez az, hogy körülbelül 10 és V* millió frtot, minden áron újabb adóemelésekkel kell igyekezni beszerezni. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy „ha majd a kedvezőtlen viszonyok megszűnnek, akkor lesz ideje előterjesztést tenni az iránt, hogy egyrészről az indirekt adó jövedelme fokoztassék, ha pedig az egyenes adók emeléséhez kell nyúlni, különösen az általános jövedelmi pótadót tartja fokozandónak." A mint látjuk, ismét adóemelés, 10 és Vs millió erejéig, még pedig valószínűleg direct adók emelése; tehát nem nagyon biztató programm. Azonban azt is mondja a pénzügyminister ur exposéjában és ezzel igen méltányos az ország iránt, hogy „méltó az ország azon kívánsága is, hogy a közgazdasági viszonyok rendezésére is történjék valami." Azt hittük, hogy majd meg fogjuk hallani, hogy tehát mi történjék? ezt azonban nem hallottuk, a pénzügyminister ur nem mondott semmit, noha, amint mondja, „sokat lehetne mondani", hanem felült kedvencz paripájára s a vasutak csoportosításáról s a tarifakérdésről mondott néhány általános frázist, a melyek közül a legérdekesebb az, melyből megtudtuk, hogy a vasutak csoportosításának „nagy nemzetgazdasági fontossága van és azért ezzel komolyan kell foglalkozni." Hát ugy látszik, hogy a tanulmányozásnak a t. kormány körében kétféle stádiuma van. Az egyik, midőn a nagyfontosságú kérdésekkel még nem foglalkoznak eléggé komolyan, a másik, midőn legalább kezdenek azokkal komolyan foglalkozni. (Tetszés a baloldalon.) De hát ha ez igy megy, mikor érjük meg a nagyfontosságú kérdéseknek komoly és nem komoly tanulmányozásának a végét ? Egyébiránt, t. ház, ha a kormány elismeri — a mint ezt a pénzügyminister ur is hangoztatta, — hogy forgalmunkon a közlekedés könnyítése, a vasutak csoportosítása s a tarifa-kérdés megoldása által segíteni kell, azt kérdem, hogy ezen törekvéssel mikép egyeztethető össze az utvámok behozatala s a szállítási adónak felemé-