Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-217

B04 217. országos ülés márczins 5. 1880. nyaink kö2tt aggályosnak tartom. A dolgoknak ilyetén feltüntetéséhez szoktatott szem végre láterejének tisztaságát és élét veszíti el." T. ház! Nagyon súlyos vád, ha a pénz­ügyi bizottságra nézve azt mondja a t. képviselő ur, hogy rectificatiót igényel e bizottság azon állítása: „hogy meg van téve a költségvetésben minden, a mi ma megtehető és hogy az annak, hogy évről évre javítsuk a helyzetet és csök­kentsük a hiányokat, teljesen megfelel". Való­ságos értelme a pénzügyi bizottság jelentése ide vonatkozó tételének körülbelül ez, de kény­telen vagyok mégis szó szerint felolvasni azon néhány szót magából a jelentésből, hogy a tisz­telt ház annál objeetivebben Ítélhessen. A pénz­ügyi bizottság jelentésének ide vonatkozó része ekképen szól: (Halljuk! Ealljukl) „Lehetőleg összehúzni kiadásainkat; megtenni a fejlődésre nélkülözhetetleneket és iparkodni évről évre csökkenteni a hiányt, ez az, mit most tehetünk és ennek, a mennyire most lehetséges, az 1880. évi előirányzat, a pénzügyi bizottság nézete szerint, megfelel." Ha már most a rectificatiót a t. képviselő ur elő akarja adni és ha a t. képviselő ur az ítéletet akarja indokolni, a melyet a bizottságra kimond, akkor kettő szükséges. Szükséges az, hogy a rectificatió annak kimutatásából álljon, hogy mit lehet ma még tenni és hogy mi hagyandó ki a pénzügyi bizottság jelentéséből, intézkedéseiből és előirányzatából. De a t. kép­viselő ur ezt nem tette, pedig vádja, a mely e tekintetben igen súlyos, mert nagyon illetékes és alapos férfiutói jött, ekkor lett volna teljesen igaz. Azonban a t. képviselő ur tovább megy és azt mondja, hogy elfogadja a mérleget, a melyet a pénzügyi bizottság felállít és a mely szerint a deficit 277* millió, azonban figyelmez­teti a pénzügyi bizottságot a numantiai tör­vényre, a mely a határkövet kimozdítókra súlyos büntetést szabott. Mi itt a határkő, hogy képlet nélkül beszéljünk? A deficit. Van-e közttönk és a t. képviselő ur köztt e tekintetben különbség? Nincs. Hogy áll tehát a dolog? A t. képviselő ur azt mondja, hogy deficitünk 277* millió, de hozzá kell még számítanunk a soroksári Duna­gátra, a Dunaszabályozásra és Szeged recon­structiójára szükséges költségeket és ezekkel együtt circa 30-—32 millió írtra megy a deficit. Ha, t. ház, ezeket a pénzügyi bizottság elhall­gatta volna, akkor kimozdította volna helyéből a határkövet és akkor a munantiai törvényt igenis kellene alkalmazni rá. De a pénzügyi bizottság nem hallgatta ezt el, hanem azt mondja: én számokban kifejezni ezen költségeket, a melyek­ről törvényhozási intézkedések még nincsenek, nem tudom, hanem figyelmeztetem a t. házat, hogy a 277a millió deficiten kivül még ezen és ezen költségek lesznek. Tehát a határköre felirt egy positiv számot és hozzá tett négy megjegy­zést. Széli Kálmán t. képviselő ur azonban ezen négy megjegyzés helyett felirt még egy meg nem állapított positiv számot és közttünk a különbség csak ez. Erre mondja ő, hogy eljárásunkkal a határkövet kimozdítottuk. Ha azon munantiai törvény szigorú büntetést szab arra, a ki a határkövet kimozdította, vájjon mit mondjunk arról az utvezetőről, a ki hazafias indokokból elhomályosodott szemével észre nem véve a határkövet, elkiáltja magát, hogy ki van mozdítva a határkő és az ut nem biztos. (Élénk tetszés a jobboldalon.) De lássuk, t. ház, a számokat. E tekintet­ben azonban egy rectificatióval tartozom a t. háznak és a t. képviselő urnák. Ez abban áll, hogy az egész vita folyamán Széli Kálmán kép­viselő ur kezdeményezésére, összehasonlítás tör­tént az 1877. évi zárszámadások eredménye és az 1880. évre előirányzott mérleg köztt. A pénz­ügyi bizottság, t. ház, ezt még csak meg sem érintette, hanem azt mondotta, hogy javult a helyzet időlegesen és viszonylag a múlthoz képest, a mit lehet érteni 1878-ra és 1879-re, mikor a deficit a boszniai kiadásokkal együtt 53 és 42 millió frtot tett. De mert a vita alap­ját és a pénzügyi kérdés sarkpontját ez az összehasonlítás képezte, kötelességem ezzel fog­lalkozni. Es azért foglalkozom különösen ezzel, mert Széli Kálmán t. képviselő ur egyetlen kiadási tétel által állítja a mérleget annyira megromlottnak, hogy ebből a helyzet iránt csak­nem —- nem egészen — desparatiót merít s másfelől abból meríti az indokot a bizalmatlan­sági szavazatra és a pénzügyi bizottságra vonat­kozólag azon kemény ítéletére: hogy a közön­ségben téves benyomást akar felkelteni pénzügyi helyzetünk tekintetében. Előre bocsátok egy politikai reflexiót. T. ház! A mennyiben valaki elvileg egy politikai actióval egyet nem ért, akkor természetesen — és ha ez történetesen ez esetben Széli Kálmán, állításom ő rá absolute nem vonatkozik, —• de az tény, ha egy monarchia elhatározza magát egy actióra és ezen actió kezdeményezésére a szükséges eszközök folyóvá tétele megtörtént, akkor ez a monarchia, hogy ha az actió közepette sokkal nagyobb nehéz­ségekre talál, mint előre lehetett számítani, sok­kal nagyobb pénzügyi hátrányokat vesz észre, mint előre gondolhatta, nem mondhatja azt, hogy menjünk haza, mert lőnek, hanem azt kell mon­dania: — „jy suis, j'y resté". — Ebben az esetben pénzügyi tekintetben visszaesés, hát­rányok keletkezhetnek, de még abból a szem­pontból is a monarchia nemzetközi állása s tekintélye sokkal nagyobb befolyással van még az ország hitelére is, mint a momentán helyzet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom