Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-217
217. országos ülés márezins 5. 18S0. 301 képviselő ur. így van helyesen felállítva a kérdés, a mint ő tette: ironnal a kezében rámutatni a concrét esetre, a mi okozta a csökkenést, rámutatni a eoncret esetre, a mi okozta a túlterhelést és bebizonyítani, hogy helyes, vagy helytelen-e a mi állításunk ? Midőn tehát a cursusveszteségről szólok, kötelességem ezzel tüzetesebben foglalkozni. (Halljuk!) Széli Kálmán t. képviselő ur, a maga alaposságával és lelkiismeretességével igy állította fel a tételt: Az 1878. év második felében és 1879-ben 190 millió rente értékesítéséről kellett gondoskodni. Elfogadom e tételét. Azt mondja ő: a boszniai occupatió s az utána következő aggodalmak következtében átlag 10% értékveszteséget szenvedtünk; ennek folytán 18 —19 milliónyi veszteség mutatkozván a cursusban, ennek állandó terhe kamatban l 1 /* millióban fejeződik ki, mint a mely államháztartásunkat e czímen terheli. A számítást, mondom, elfogadom, de a feltevést nem fogadom el; mert ha a tétel ugy állna, hogy a boszniai occupatió után, tehát a berlini szerződés megkötése után más államok papírjaiban értékcsökkenés nincs, akkor a tétel áll; de ha kimutatható az, hogy ezután is, tehát a keleti bonyodalmak első lecsillapulta után, értékcsökkenés mutatkozott a legsolidabb, legconsolidáltabb hitelnek örvendő államok értékpapírjaiban, akkor a tétel nem áll. E tekintetben folyamodtam ahhoz az államhoz, a mely a boszniai occupatióval, sőt a keleti zavarokkal a legkevesebb összeköttetésben állott, Francziaországhoz; folyamodtam ahhoz a papírjához, a ^rnely a legconsolidáltabb: 5%-os rentejéhez. És ezzel igy áll: A berlini szerződés aláírása napján, július 13-án, contempt számítva, az 5%-os rente legmagasabb árfolyama volt a párisi börzén 115'45% ; rá egy hónapra, augusztus 13-án s igy azon időszakban, a melyben a boszniai occupatióra való előkészület és a boszniai occupatió legszerencsétlenebb napjai esnek, tehát melyek alatt mi legtöbb veszedelemnek voltunk kitéve, a párisi börzén a franczia 5%-os rente leesett 110-30%-ra. A csökkenés tehát 472%. Ha tehát a képviselő ur másfél év alatt átlag 10% csökkenést számít, én egy hó alatt 47* százalék csökkenést mutatok ki a legconsolidáltabb állam legconsolidáltabb papírjánál. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Ha tehát az az okoskodás állna, hogy egyáltalában nem lehet cursus-veszteség, abban az esetben elfogadnám a conclusiót; de minthogy ezt más papíroknál is kimutatni tudom, sőt tovább megyek, ki tudom mutatni, hogy a július 13-iki — a berlini szerződés aláírása napjabeli árfolyamot a franczia rente a másik év, tehát 1879. ápril 24-éig el nem érte: azt hiszem, kimutattam azt, hogy ez az értékcsökkenés nem reánk szorítkozik, nem a boszniai occupatióval van csak összeköttetésben, hanem általános és hogy általános, ezt nagy tekintélylyel bizonyítom. Á „LVEconomiste Francaise", mely Francziaország első közgazdasági lapja, több számában ezen időszakban foglalkozik a cursusveszteséggel. Többi köztt később —- s épp azért választottam ez időszakot, mert az állandóságot akarom bizonyítani — október 19-én az 507. lapon azt mondja: „Meg kell vallani, hogy a külpolitikai helyzet szintén gondolkozóba ejthette a speculátiót, a hasznot. Igy az oroszok visszatérése Konstantinápoly körül a régi positiójukba, a heves viták Berlinben, a birodalmi gyűlések, az afghán kérdés, mindez indirecte árthat nekünk is — t. i. Franeziaországnak — a nélkül, hogy békés elhatározásunkat megváltoztatná. Senki, még az sem, a ki be nem avatkozik, nem idegen attól, a mi Európában történik, ha csak nincs kívül e világon". (Élénk tetszésnyilvánítások a jobboldalon.) Ezt mondja a „LVEconomist-Francaise", a mely politikával és Boszniával absolute nem foglalkozik. Azt hiszem tehát, hogy azon cursus-veszteség és az ezen ciirsus-veszteségből származó kamatteher, a melyet t. képviselőtársam kiszámított, nem irható egész összegében a boszniai occupatió rovatába. (Tetszés a jobboldalon.) Nem esem abba a túlzásba, hogy azt állítsam, hogy ebből absolute semmisem éri azt, de igenis állíthatom, hogy minimális részben tulajdonítható csak annak, annyival inkább, mert ha az occupatió nem történt volna is, mégis, minthogy mi voltunk legközelebb a tűzhöz és hitelünk kevésbbé consolidált: mindaz az aggodalom, a mely Európát foglalkoztatja, inkább kell, hogy érezhetővé legyen nálunk, mint más consolidáltabb országokban. (Helyeslés jobbfelöl. Ugy van!) Széli Kálmán képviselő urnák beszédével, a mely igen szép és alapos volt, később tüzetesebben szándékozom foglalkozni; most kell, hogy visszatérjek azon vádakra, a melyek az egyesült ellenzék [részéről hozattak fel a pénzügyi bizottság ellen és a pénzügyi bizottsággal kapcsolatosan természetesen egyszersmind a kormány ellen is. (Halljuk.') Gróf Apponyi Albert, a ki szép beszédében igen röviden foglalkozott a pénzügyi bizottság jelentésével, némileg megdicsérte a pénzügyi bizottságot, hogy reálissá iparkodott tenni a költségvetést és hogy a kormány egy-két javaslata ellen kifogást tévén, a kormányt ezek visszavonására bírta. T. ház! Én a kormányt védeni nem kívánom, helyt áll az maga helyett; de én parlamentáris szempontból vagyok kénytelen ezen argumentio ellen felszólalni, mert ha egy szakbizottság működésében ugy van előállítva: ha te ezt a törvényjavaslatot elveted, vagy bírálod,
