Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-216

282 216. országos ülés márezins 4. 1SS0. hogy éppen a minister ur, ki még csak ujját J sem mozdította az egész ország közvéleménye által sürgetett rendszabályok megindítására, ki a leghiggadtabb, de egyszersmind a legszélesebb érdekkörökre kiterjedő mozgalmakkal szemben, a legellenszeuvesebben, a legridegebben visszautasító magatartást tanúsított; — hogy éppen a minister ur ressortja az, a mely a magyar iparosság zömének legutóbbi imposans manifestatatiójával szemben —• nyíltan kimondom — egyenesen a provocatio terére lép. Az ily provocatió pedig, éppen a jelen nehéz időszakban, midőn az állam mindent követel, de csak igen keveset nyújt az állampolgároknak, nemcsak hogy nélkülözi a legprimitívebb kormányzati eszélyességet, hanem abban még egy nagy adag háladatlanság is rejlik. Mert emlékezzék vissza a t. minister ur azon gyűlésre, melyen közel 600 törvényesen szervezett ipartársulat 800 kiküldött által képvisetlette magát és a hol 50,000 önálló iparos egyenes megbízásából, de az ország összes iparosai nevében folytak a tanácskozások, nem egy existentialis kérdés felett, a nélkül, hogy a legkisebb politikai czélzatok is vegyültek volna e mauifestatióba és a nélkül, hogy ezen nagyon kevés kivétellel erős ellenzéki elemekből állott hatalmas gyűlésben, bármely megtámadás intéztetett volna azon kormány ellen, melynek közönye és mulasztása, adtak éppen okot az iparosok második országos gyűlésének megtartására. Mit mondanának már most a minister ur és korteskedő tisztviselői ahhoz, ha a jogos repressaliák fegyverével élve, a tényleg kezünkben öszpontosított igen nagy és igen erős szervezetet felhasználnánk egy országszerte megindítandó erélyes ellenactióra? Lesz alkalmunk a közgazdasági tárcza tárgyalása alkalmával behatóbban foglalkozni az iparügyi kérdésekkel is, de én már ez alkalommal figyelmeztetem a t. kormányt, hogy jóval kevésbé lesz ellenzéki szellemtől áthatva a mi bírálatunk, mint pártjának egyik első rangú notabilitásáé, Falk Miksa képviselő uré, a ki nem mondom, hogy maga megírta, de legalább nem ellenezte azt, hogy a Pester Lloyd nem régiben imigy vezérczikkezzen: „Majdnem hallatlan jelenség az, hogy valamely alkotmányos országban egyes kormányférfiaknak oly annyira egyértelmű elitélése, nyilvánuljon, a nélkül, hogy azon illustris államférfiak, kikre ezen ítélet vonatkozik, az által csak legkevésbé is genirozva volnának. A kudarezoknak napról napra növekedő száma úgy látszik még hozzájárult a hatalomnak az illetők kezében való biztosításához. Az összes szakemberek és az összes események bizonyságot tesznek a legmagasabb kormánykörök egyes ferfiainak flagrans képtelenségéről (flagrante Unfähigkeit), és mégis sem a hibák sem a férfiak el nem távolittattak." Én nem tudom, kikre czéloz a nagybefolyású kormánypárti lap, de azt constatálom, hogy ezeket a kis udvariatlanságokat nem az ellenzék hangoztatja. Azt mondta a t. ministerelnök ur, hogy sokat tenni az anyagi téren és egyszersmind a deficitet leapasztani, nem lehet. Könyes szemekkel kellett lemondania mindazon rendszabályokról, melyeket különben a közgazdasági erők emelésére szükségesnek tartott volna. Én beismerem azt, hogy ezen a téren egy fatális circulus vitiosussal állunk szemközti. Távolabb állunk, mint valaha a pénzügyi kibontakozástól, mert kevesebbet teszünk, mint valaha a közgazdaság emelésére; viszont: keveset fordíthatunk erélyes és czéltudatos közgazdasági politika érvényesítésére, mert államháztartásunkban újabb décadence állott be. De e mellett csak annál súlyosabban érinti a jelen régimet azon, szerintem jogos vád, hogy még a közgazdasági érdekek azon terén sem fejtett ki rendszeres tevékenységet, a hol nincs szó az államháztartás újabb megterhel tetéséről. Én nem tudom, hogy mit tesz és mit mulaszt a t. kormány e tekintetben más téren, de annyit tudok, hogy az iparügyek, még egyetlen előző kormány részéről sem részesültek egészben véve, mostohább elbánásban. És ha van kivétel, ott annál inkább nyer igazolást, hogy csak némi jóakarattal és a társadalmi szervezetek felhasználásával, financiális áldozatok nélkül is, szép eredményeket lehet elérni. Bizonyísék erre a honvédelmi ministerium, mely — és ezt teljes elismeréssel emelem ki — az összes felszeselési szükségletek beszerzése körül, minden irányban legteljesebben megfelelt a hazai iparosság jogos kívánalmainak. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Oly annyira praedominálóknak tartó m azon közgazdasági állapotokat, melyek a 30 milliónyi deficitnek ijesztő hátterét képezik, hogy a kormánypolitikának az anyagi téren való meddősége, már magában kijelöli ugy az én pártállásomat általában, mint álláspontomat is a beadott bizalmatlansági nyilatkozattal szembeu. És itt legyen szabad az ezen padokban (Szélsőbaloldalra mutatva) ülő t. képviselőtársaimnak megjegyezni azt, hogy ha meggyőződésem szerint, a fennálló közjogi alapon Magyarország közgazdaságát kellőleg fejleszthetőnek nem tartanám, ha nem tartanám lehetőnek különösen az ország vitális érdekeinek megfelelő vám- és kereskedelmi rendezkedést is, azonnal e padok (A szélső' baloldalra mutat) legszélsőiben kérnék egy szerény helyet; de mivel erős meggyőződéáem az, hogy ezen az alapon is lehet egy erélyes nemzeti politikának Magyarország közgazdaságát virágzóvá tenni és az anyagi tényezők megizmosodásával, államiságunkat és alkotmányos iustitutióinkat biztosítani és nemzetünk culturfeladatait teljesíteni és